Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Iványi Gábor: Beleröhögnek a világ arcába, és nincs, aki megállítaná őket

Iványi Gábor: Beleröhögnek a világ arcába, és nincs, aki megállítaná őket

Most éppen a fedél nélküliek az új migránsok, de szinte nincs olyan társadalmi csoport, amit mélyen meg ne bántott volna a hatalom, és minden bizonnyal újabb és újabb csoportokat fognak találni – mondja Iványi Gábor lelkész, akinek egyházától a Fidesz 30 év után vette el az egyházi státuszt. Az Oltalom Karitatív Egyesületet is vezető Iványi elárulta, mit gondol az új antiszemitizmusról, Sorosról, a tüntetésekről, és adott egy jó tanácsot Orbán Viktornak. Interjú.

Karácsony előtt ismét módosították az egyházügyi törvényt, de a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség továbbra sem kapta vissza a 2011-ben – 30 év után – elveszített egyházi státuszát. Miért?
A karácsonyban nemcsak kisded van, meg pásztorok és angyalok, hanem Heródes is, aki mindent és mindenkit elpusztít, aki és ami az útjában van. Úgy látszik, nekünk ez a kormányzati karácsonyi ajándék jutott, miután már hét éve csűrik-csavarják a saját törvényüket úgy, hogy azok – és csak azok – lehessenek egyházak, akik nem kevés baksisért hűen kiszolgálják az ő sokszor embertelen és a kereszténységgel semmiképpen sem igazolható céljaikat is. Ezt az újabb módosítást megint csak ellenünk találták ki, illetve benne van az Orbán Viktor fia által létrehozott Felház kivételezettsége is. Az, hogy minket egyesületnek vagy egyháznak tekintenek-e, engem nem is nagyon érdekelne, ha nem lennének az intézményeink – köztük olyanok, amelyeket még a rendszerváltás előtt indítottunk be -, és ha a működtetésük nem függne az aktuális kormány kényétől-kedvétől.

Mit akarnak még ők eldönteni? Hogy érvényes-e a tízparancsolat, vagy hogy a Jóisten teremtette-e a Földet?

Nem akarok dohogni, de ha rafinált jogi munkával valakit szerzett jogaitól megfosztanak, az ugyanolyan brutalitás, mintha könnygázzal vagy gumibottal akarnák megakadályozni, hogy tiltakozzanak mondjuk a rabszolgamunka ellen.

“Nekünk ez a kormányzati karácsonyi ajándék jutott” Fotó: Halász Nóra


Talán önök is sikeresebbek lehetnének a kormánynál, ha fociakadémiát működtetnének és stadiont építenének, mint Kiss-Rigó László püspökék?
A vicc az, hogy nekünk is van sportegyesületünk és egy sikeres futballklubunk, a hajléktalan fociválogatott, aztán mégse. Pedig negyvennél több csapat közül bronzérmesek lettünk a hajléktalan focivébén Mexikóban: megvertük a brazilokat, a portugálokat és az oroszokat is. A csapat kölcsönpályán vagy a saját, felfújható focipályájukon edz, de egyáltalán nem áhítozunk arra, hogy nekünk is lopjanak pénzt stadionra.
Említette az intézményeiket. Ezekre utalva mondta nemrég Tarlós István főpolgármester, hogy Demszky Gábor és ön 2010 előtt „hencegtek” ezekkel, a szerinte a jelenleginél rosszabb minőségű hajléktalanszállóikkal – 2011-ben fel is bontotta a főváros a hajléktalan-gondozási szerződésüket. Azóta hogyan változott a fővárosi hajléktalan-ellátás minősége?
Tarlós arroganciája közismert. Mi soha nem hencegtünk, hanem dolgoztunk a mostoha körülmények ellenére. Tarlós politikai okokból vonta meg a támogatást tőlünk. Szégyellje magát – nekem még kampányfőnököm volt Tarlós, amikor 1990-ben az SZDSZ színeiben indultam és parlamenti képviselő lettem.

Tarlós azóta megtalálta a nyalánkságnak azt az útját, amivel felszínen és a politika előterében tudja magát tartani.

Az ilyen embereket nem becsülöm semmire. Ő elvette azt a pénzt, de ezzel nem nekem okozott kárt, hanem azoknak a szegényeknek, akik a főváros menedékébe húzódnak akár vidékről, akár helyben. Ez az évi 50-60 millió forint nagyon hiányzik, de a még meglévő normatívából és sok ember jóindulatából, adományából végezzük tovább a munkánkat, és évi húszezer embert látunk el.

“Sorost teljesen méltatlanul támadják – gyalázása az újfajta antiszemitizmus” Fotó: Halász Nóra


Adományként idén kaptak egy ultrahang-készüléket, nem is akárkitől. Bár az illető neve mostanság nem cseng túl jól, elárulja, ki ő?
Soros Györgyről van szó. Az pedig, hogy ő sokaknak nem szimpatikus, csak annyiban érdekes, ha megnézzük, kiknek nem az. Maga Jézus sem volt szimpatikus mindenkinek, és ma sem az. Talán azoknak a legkevésbé, akik fennhangon igyekeznek bizonygatni az ellenkezőjét. Közben pedig minden mozdulatuk ellene van annak, amit ez a csodálatos zsidó vándorrabbi képviselt életében és halálában. Sorost teljesen méltatlanul támadják, az ő gyalázása az újfajta antiszemitizmus egyik formája. Kevesen tudják talán a fiatalok közül, hogy a ’30-as években a nevető zsidót ábrázoló plakát volt az antiszemita propaganda mocskos eszköze, és az 1936-os berlini olimpia idején ugyanúgy bevonták ezeket az utcákról, mint ahogy a nevető Sorost ábrázoló kormányplakátokat Budapesten az úszó-vb idején. Azt is elfelejtik, akár az érintettek is, hogy ki mindenkit támogatott Soros: Orbán Viktort, a fiát és a kormány több tagját. Sőt, vakoknak hangos Bibliára, orvosi eszközökre és civil szervezetek megerősödésére is adott pénzt. Engem nem is az riaszt, ahogy gyűlölik és küzdenek most Soros ellen, hanem az a bűnös játék, hogy mindennek a leple alatt megőrizhessék és korlátlanul gyakorolhassák a hatalmat.
Ön is rendszeres résztvevője, szereplője ellenzéki, civil demonstrációknak, amikből most karácsony előtt – éppen a rabszolgatörvény miatt – egyik érte a másikat. Mit gondol, milyen messzire hallatszik el az utcára vonuló tömegek hangja?
Amikor hallottam, hogy kedves barátomnak, Donáth Lászlónak a lányát is őrizetbe vették a rendőrök, rögtön hívtam, hogy miben segíthetek. Azt hiszem, minden azon múlik, hogy mennyi kitartás van bennünk. Sok múlik azon, hogy a fiatalok, akiknek sokkal több erejük van, és sokkal nagyobb a lobogás bennük, meddig bírják, illetve mennyire értik, hogy nem csupán a tanszabadságról, a CEU ügyéről vagy éppen a túlórákról van szó, hanem erről az egész nyomorult országról, amelyik 30 évvel a rendszerváltás után sikeresen leküzdötte magát Európa sereghajtójává, már csak Bulgária van mögöttünk. Ráadásul mindenhol máshol sokkal erősebb a politikai öntudat, pedig nálunk már nincs olyan része a társadalomnak, amely ellen pusztító hadjáratot ne viseltek volna, és

nincs olyan társadalmi csoport, amit mélyen meg ne bántottak volna, nép pedig nem rúg vissza, csak búsan átkoz – Adyval szólva.

Iványi Gábor a hajléktalanok éjjeli szálláshelyén Fotó: Halász Nóra


Októberben például szintet lépett a hajléktalanok kriminalizációja. A Guardiannek nyilatkozva a fedél nélkülieket nevezte az új migránsoknak. Ki, vagy milyen társadalmi csoport lehet a következő célpont?
A hajléktalanok hálás téma egy ilyen autoriter hatalom számára, mert gondot jelentenek. Minden bizonnyal újabb és újabb csoportokat fognak találni, akikkel szemben működnie kellene a szolidaritásnak. A fogyatékkal élők, a média, a hajléktalanok, a menekültek, az egyházak, az ellenzéki pártok már mind voltak. Az időseknek még hízelegnek, de lehetnek ők is még újra panelprolik. Bárkit mondhatnék találomra, aki még sorra kerülhet, de nem akarok ötleteket adni. Szomorú, hogy az EU és az USA is tétlenül szemléli azt a randalírozást, ami itt megy. Mert legyen világos: nem a parlament előtti kiabálás és sípolás a randalírozás, hanem az a barbár munka, amit Magyarország jogrendje és működése ellen elkövet a kormány. Beleröhögnek a világ arcába, és nincs aki megállítaná őket, mert kell a szavazatuk a Néppártban, ahonnan rég ki kellett volna penderíteni a Fideszt. Bármilyen keserűen is hangzik, rég meg kellett volna vonni Magyarország szavazati jogát is. Talán okulna a társadalom is ebből: nem szabad azt várni, hogy mások megoldják helyettünk a problémáinkat. Nem lehet arra sem várni, hogy egy magát istennek képzelő személlyel szemben majd egy másik földre szállt isten vív csatát. Nekünk magunknak, a diákoknak, a háziasszonyoknak, a lúdtalpas papoknak kell észbe kapnunk, és minden áldozatot vállalva odaállni az igazság mellé. Az a baj, hogy mindig áldozatok nélkül akarjuk megúszni.
Bár régen jóban voltak, már vagy 20 éve nem beszélt Orbán Viktorral. Ha találkoznának, mit tanácsolna neki?
Mondjon le azonnal, és akkor valamit még tudna enyhíteni azon a bűnön, amit folyamatosan, naponta növel. És adja vissza, amit elvett – jogokban és anyagiakban.

“Abban bízom, hogy nem tart örökké a sötétség” Fotó: Halász Nóra


Egy új év új tervekkel és reményekkel indul. Mit remél 2019-től?
Abban bízom, hogy nem tart örökké a sötétség ott, ahol most éjszaka van. Abban, hogy végre egyszer elég lesz, és az emberek azt mondják: ennél minden jobb. Arra is számítok kicsit, hogy a kormánypárton belül is lesznek, akiknek ettől már felfordul a gyomruk, és szakítanak a ma még megbonthatatlannak látszó közösséggel. Vagy egyszer talán hajba kapnak a rablók is. Arra számítok, hogy előbb-utóbb megáll ez a folyamat, és változás jön. Azt nem tudom mikor, és ki lesz ennek az eszköze, de ahogy a történelemben nem egyszer megtörtént, akár egyik éjszakáról másnap reggelre is megváltozhat minden.

Borítókép: Iványi Gábor / Fotó: Halász Nóra