Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A képregény, amivel történelmet kellene oktatni

A képregény, amivel történelmet kellene oktatni

A Maus volt az első képregény, amely 1992-ben Pulitzer-díjat kapott. Egérfejű zsidók, macskafejű nácik és kutyafejű amerikai antropomorf alakok mesélik el a holokauszt legszörnyűbb pillanatait a kötetben. Art Spiegelmann képregényrajzoló, -író és szerkesztő legfontosabb munkája, amely 13 évig készült, most újra megjelent magyarul.

Azt gyorsan le kell szögezni a képregények világában ingatag módon közlekedők számára, akik a macskás képregényekről a Metro újság hátsó oldalán található hárompaneles Garfield-történetekre asszociálnak, hogy

a Maus egyáltalán nem egy infantilis kiadvány.

Olyannyira nem, hogy inkább hasonlít egy önéletrajzi dokumentumkötetre, amellyel a szerző/rajzoló Art Spiegelman alaposan kitágította a médium korlátait. Nem véletlen, hogy 1992-ben Pulitzer-díjat kapott érte a készítő, hiszen műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás született, amelynek elkészülési körülményei is különlegesek.

Fotó: Csóti Rebeka

Az író még 1978-ban határozta el, hogy apja, Vladek Spiegelman történetét valamiképpen fel kéne dolgoznia, aki a század elején Lengyelországban nőtt fel és később az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba hurcolták. Ez egyben azt is segítette, hogy Spiegelman kicsit újra közel kerüljön apjához, aki mindig is konok, morcos, hirtelen haragú férfi volt. Beszélgetéseiket magnószalagra rögzítette, amik 1978 és 1981 között készültek, az pedig külön érdekesség, hogy ez a folyamat egyébként megjelenik a paneleken is. Emellett apja második feleségével és anyja unokaöccsével is készített interjúkat, hogy ki tudja tölteni apja elbeszéléseinek szürkezónáit.

Erre többek között azért volt szükség, mert apja számos dologról nem akart beszélni, de olyan is előfordult, hogy megkerülte a válaszadást, vagy ugyanazt a történetet minden alkalommal máshogyan mesélte el. Emellett számos könyvet is elolvasott, hogy a történéseket még hitelesebben tudja elmesélni. Spiegelmannak végül azért kellett abbahagynia az interjúkat az apjával, mert az idős férfin egyre jobban eluralkodott a szenilitás. Sőt, az író abban sem volt biztos, hogy utolsó találkozásaikkor apja valóban felismerte.

Vladek Spiegelman végül 1982. augusztus 18-án hunyt el, majdnem tíz évvel a végső változat polcokra kerülése előtt.

Fotó: Csóti Rebeka

Apja halála után egy szintén holokauszttúlélő pszichiáterrel folytatta a beszélgetéseit, aki jóval érzékenyebben és kifejezőbben tudott mesélni az eseményekről, így az még jobban árnyalta Vladek emlékeit.

Ezután elkezdte feldolgozni és időrendbe rendezni az apja által elmondottakat és a terjengős szerkezeteket végül lerövidítette olyanokká, hogy azok elférjenek a szóbuborékokban, miközben megmaradjon az apjára jellemző stílus.

Ezután még Európába is elutazott, ellátogatott Sosnowiecbe, apja szülővárosába, valamint a dachaui és az auschwitzi koncentrációs táborokba is.

A képregény egyébként folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw című magazinban, amiből párat még az apja is látott, de ahogy korábban, akkor sem értette igazán fia művészetét. A képregény nem várt sikere aztán rányomta a bélyegét Spiegelman további munkájára is, de legalább az első rész 1986-ban kijött kötet formájában. A rá nehezedő nyomás hatására csak lassan haladt a munkával, végül a Maus második része 1991-ben készült el.

Fotó: Csóti Rebeka

Az első kötet egyébként már 1989-ben megjelent magyarul az azóta régesrég megszűnt Napra-forgó Kiadó gondozásában, rémes magyar fordításban. Később 2005-ben kapott normális kiadást, idén novemberben pedig egy kötetben érkezett a teljes Maus.

A megrendítő történet feldolgozza azt, hogy Vladek miként ismerte meg Art anyját, hogyan került a haláltáborba és hogyan sikerült feldolgoznia később annak szörnyűségeit. Mindezt részletgazdagon, rengeteg szimbolikával teletűzdelve, amik közül nyilván az állatokon keresztül ábrázolt hatalmi viszonyok a legérthetőbbek.

De ezen kívül érdemes minden apró részletre is odafigyelni, hiszen csak az első oldalon ennyi néznivaló van:

A képregény nemcsak abban újszerű, hogy a holokauszt szörnyűségeit rendhagyó nézőpontból mutatja be, hanem abban is, hogy rávilágít, milyen volt együtt élniük vele azoknak, akik keresztülmentek rajta. Ott van benne minden generáció traumája: a szülőké, akik nem értik, miként történhetett ez; a gyermekeké, akiknek szinte lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy a saját problémáik szinte semmilyen jelentőséggel nem bírnak a holokauszt tükrében. Aztán ott vannak azok (például mi, olvasók),

akik számára már semmit nem jelent az egész, hiszen csak a történelemkönyvekből ismerik a második világháború eseményeit.

Viszont a Maus mindegyik generáció számára vérfagyasztó tabló.

Fotó: Csóti Rebeka

Pont ezen vetülete miatt nagyon nehéz esztétikai észrevételeket tenni róla. Talán csak annyit, hogy letaglózó erejű, nincs benne semmi felesleges dramatizálás, sőt, a képregény főszereplője, Vladek az elején ellenszenves, aztán ahogy haladunk előre a történetben, folyamatosan megkedveljük. Elsőre az „álnaiv”, underground típusú rajzokat is nehéz megszokni, de a fekete-fehér panelek igazán jól támogatják a történetet, amelyben tényleg

nem a szenvedéstörténet a lényeg, hanem az indentitásválság.

Összességében katartikus és megható, viszont ahogy a bevezetőben is említettem, nem tipikus gyerekeknek szóló képregény. Ezzel szemben felnőtt támogatással, magyarázó kiegészítésekkel történelemórákra kívánkozik, megmutatva, hogy mihez vezet, ha egy gyűlölettel teli állami ideológus (Goebbels) kijelenti:

„Ezek nem emberek!”

Néhány helyen már próbálkoznak a tananyagba illesztésével, és 2005-ben hazánkban is akadt erre kísérlet, talán most az újrakiadással ez ismételt lendületet vehet.

 

  • Art Spiegelman: A teljes Maus.
  • Libri Könyvkiadó Kft.
  • 298 oldal
  • Értékelés: 10/10

 

További könyvajánlók, recenziók ITT.