Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Kisbandi: Megfogadtam, mindent meg fogok tenni, hogy P. Tamás a börtönben rohadjon meg

Kisbandi: Megfogadtam, mindent meg fogok tenni, hogy P. Tamás a börtönben rohadjon meg

Kisbandi szerint

  • a kezdetektől tudta a rendőrség, hogy ki áll a ’90-es évek maffiagyilkosságainak hátterében,
  • nem volt bandaháború, azt csak a korrupt rendőrök találták ki, noha tudták, szinte minden alvilági gyilkosság mögött egyetlen ember áll,
  • ő nem volt vamzer, nem árulta el Portikot. Amit a rendőröknek elmondott, és amit a nemrég megjelent róla szóló könyvben leírt, bosszúból tette.

Évtizedek óta pontosan tudja a rendőrség, hogy kik állnak a ’90-es években elkövetett és részben máig felderítetlen gyilkosságok mögött – állítja Nyári A. Béla Kisbandi és a maffia című könyvében Lakatos András, alias Kisbandi, akit akkoriban az alvilág bankárjaként emlegettek a budapesti éjszakában, a rendőrségen és a sajtóban egyaránt. És mond mást is.

Lakatos András szerint az elmúlt bő két évtized maffiagyilkosságai kivétel nélkül egy emberhez köthetők, Portik Tamáshoz. A Lakatos ügyvédje, dr. Nyári Béla által (Nyári A. Bélaként) jegyzett könyv lényegében a csalásért kiszabott jogerős büntetését töltő Lakatos András magnóra mondott monológját szó szerint és kritika nélkül közli. (A könyvben mindenkit a vezeték neve kezdőbetűjével és a keresztnevével említenek, P. Tamás, P. József, stb., mi a sajtóban már régóta ismert neveket kiírtuk – a szerk.)

MTI Fotó: Mihádák Zoltán

Lakatos állítja, hogy biztos forrásból tudja – az esetek többségében magától Portiktól -, hogy nem csak Prisztás József, Boros Tamás és Fenyő János halála szárad a milliárdos magyar vállalkozó lelkén. Kisbandi szerint több, máig felderítetlen emberölésre Portik adott megbízást, s a gyilkosságok többségét – az alvilág mellett egykor a szülőhazája titkosszolgálatának is dolgozó bérgyilkos – a szlovák Jozef Rohác hajtotta végre. Rohácot az elmúlt években a Fenyő-gyilkosságért és a három vétlen ember mellett Boros Tamás egykori illegális olajügyletekkel is foglalkozó rendőrségi besúgó halálát okozó Aranykéz utcai robbantásért jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték.

Lakatos a könyvben összesen több mint egy tucat ember meggyilkoltatásával vádolja meg Portik Tamást.

Köztük az egykor a rendőrség által is jól ismert drogkereskedő – nem mellesleg a fővárosi alvilágban Boroshoz hasonlóan rendőrségi besúgóként számon tartott -, M. Gyuláéval. Lakatos szerint M.-nek 1995-ben azért kellett meghalnia, mert azt mesélte a rendőröknek róla és Portikról, hogy nagy tételben kereskednek droggal. Ez persze – Kisbandi szerint – nem volt igaz.

M. Gyula meggyilkolásáról állítólag maga Portik beszélt Lakatosnak. Egy alkalommal, írja a könyvben, Újpest határában, a vasúti felüljárónál lévő benzinkúthoz hívta és ott mondta el neki, hogy pár nappal korábban az ő utasítására gyilkolták meg M. Gyulát.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Állítása szerint Portik egy másik alkalommal azt is elmagyarázta neki, hogy miért kellett meghalnia Prisztás Józsefnek. Igaz, Lakatos könyvében nem egészen az a verzió olvasható, mint amiért a bíróság Portik Tamást felbujtóként, H. Istvánt pedig elkövetőként jogerősen elítélte. (A Prisztás-gyilkosságot nemrég magára vállalta Jozef Rohác. Ő azt állította, közvetítőkön keresztül, orosz bűnözőktől kapta a megbízást, azaz nem Portiktól, ahogy az ítéletben áll. Rohác vallomása miatt – noha azt sem a rendőrség, sem az ügyészség nem tartja hitelt érdemlőnek – a Fővárosi Ítélőtábla nemrég perújítást rendelt el az ügyben – szerk.)

A Prisztás-gyilkosság

A hivatalos verzió szerint épp Lakatos András volt az, aki egy pénzintézet megalapításához befektetéseket gyűjtött 1996 elején. Sokan már akkor „az alvilág bankjaként” emlegették a Kisbandi által gründolt takarékszövetkezetet. Fedezetként értékes budai ingatlanokat ajánlott a befektetőnek. A dolog szépséghibája, hogy például Portiknak és Prisztásnak ugyanazokat.

Miután – mint azt Lakatos is írja a könyvében – a rendőrség közbelépésére „az alvilág bankja” nem kapta meg a működéséhez szükséges hatósági engedélyeket, Lakatos pedig más okok miatt ezzel egy időben elhagyta az országot, a befektetők megpróbálták visszaszerezni a pénzüket. A fedezetként felajánlott ingatlanokra Prisztás és Portik is igényt tartott. Prisztás állítólag megegyezett volna Portikkal, de utóbbi szerint az ingatlanok nem fedezték az ő követelését, ezért aztán nem is tudtak megállapodni. És ez lett Prisztás veszte.

Prisztás József – Lakatos interpretációja szerint – akkoriban már tekintélyes alakja volt a budapesti éjszakai életnek, jó menő vendéglátós volt, emellett uzsorahitelekkel foglalkozott, amit akkoriban még nem büntetett a törvény. Portik ellenben ekkor még csak szeretett volna erős és befolyásos ember lenni. Lakatos szerint Portik valójában azért ölette meg Prisztást, mert túl gazdag volt és túl befolyásos, s emiatt útjában állt a tervének. Annak a tervnek, amelyben fontos szerepet kapott volna maga Lakatos is.

Portik az éjszaka (értsd: az alvilág) egyeduralkodója akart lenni. A könyvben erről Kisbandi nem tesz említést, azonban 2012-es titkos rendőrségi vallomásában azt mondta, Portik olyan erős, tekintélyes és megkerülhetetlen ember, mint Szemjon Mogiljevics, aki a ’90-es években nagyrészt Budapesten élt, itt voltak vállalkozásai, és akit az FBI az idő tájt „a vörös maffia” vezérének tartott és akként is köröztetett.

Lakatos András azt állítja, Portik az 1999-ben Tahitótfaluban meggyilkolt Seres Zoltánnal együtt tervezte meg az alvilág behódoltatását. „Ők akartak lenni a főnökök”, írja. Bár szerinte Seresre csak azért volt szüksége Portiknak, mert „sok orosza volt”. (Akkoriban minden magára valamit is adó bűnbanda orosz vagy ukrán bűnözőkkel demonstrálta az erejét – szerk.) Portik azonban nem tartotta sokra Serest, amikor tehette, átverte. Például, amikor olajozni kezdtek, Seres drágábban kapta az olajat, így kisebb haszonnal adhatta el, mint mások.

MTI Fotó: Krizsán Csaba

Mi az az olajozás?

Az illegális olajügyletek hasonlóan hatottak a magyar alvilágra, mint az 1920-as években bevezetett szesztilalom az amerikai maffiára. Megerősítette és gazdaggá tette őket.

A rendszer lényege, hogy akkoriban kétféle gázolaj létezett. Egyrészt az, amelyiket a dízel autókba töltötték, másrészt az, amivel a háztartások jelentős részében fűtöttek. Utóbbit szociális megfontolásból literenként 25-30 forinttal olcsóbban adták. S azért, hogy meg lehessen különböztetni a drága, hivatalos elnevezés szerinti „motorikus gázolajat” az olcsó fűtőolajtól, az utóbbit pirosra festették. Ez volt a HTO. Valójában ugyanarról a gázolajról volt szó, csupán a piros festék különböztette meg őket egymástól. És persze az áruk.

Természetesen, akinek dízel autója volt, az olcsóbb piros olajat tankolta a kocsijába. Ezért előbb elterjesztette a kormány, hogy a HTO megfestésére használt piros festék tönkre teszi a motort, majd miután ez nem jött be, ellenőrizni és büntetni kezdte a dízeltulajdonosokat. Erre válaszul élelmes emberek különböző trükkökkel elkezdték kivonni a piros festéket a HTO-ból. Ezt nevezték olajszőkítésnek.

Egy idő után a még élelmesebbek lefizették a vámosokat, hogy már eleve bele se tegyék a festéket a határon beérkező gázolajszállítmányokba.

Lakatos szerint csak abból, hogy a papíron HTO-ként vámkezelt gázolajat nem festették meg – és ezért aztán gond nélkül eladhatták gázolajként még az olyan igényes vevőknek is, mint a BKV vagy a Volán-társaságok –, 30-40 millió forint tiszta hasznuk volt, vasúti szerelvényenként. Havonta olykor hat-hét szerelvény is érkezett Oroszországból. Ennyi pénzből bőven jutott az akkoriban különösen rosszul fizetett vámosok megkenésére.

Lakatos szerint Portik évekig tervezte legfőbb szövetségese, Seres Zoltán meggyilkoltatását. 1997-ben megkísérelte felrobbantatni, de a Seres Bentley-jének alvázára erősített pokolgép leesett, mielőtt a távirányítású bombát működésbe hozhatták volna. (A pokolgépen rögzített ujjlenyomatról csak évekkel később derült ki, hogy Jozef Rohácé, és mivel a rendőrség szabálytalanul tárolta, a bíróság nem fogadta el bizonyítékként. Ezért a Seres elleni bombamerényletért végül senkit nem ítéltek el, sem elkövetőként, sem felbujtóként.)

Két évvel később két motoros egy hosszú géppisztolysorozattal végzett Seressel és olasz üzletfelével Tahitótfaluban. A gyilkossággal Portik egyik bizalmasát hozták összefüggésbe, aki azonban pár évvel később a családjával együtt nyomtalanul eltűnt. Állítólag mindannyiukat meggyilkolták. Kisbandi szerint Portik végeztette ki őket. A holttestek azonban máig nem kerültek elő. Mindez még 2002 februárjában történt. 2018 augusztusában végül a rendőrség felfüggesztette a nyomozást, mert reménytelennek ítélték, hogy megtalálják a holttesteket és a gyilkosokat.

Lakatos András szerint ő annak köszönheti, hogy még él, hogy sok pénzt, milliárdokat keresett Portiknak, akinek kiváló kapcsolatai voltak a rendőrség legfelsőbb köreiben. Bármire is készültek a rendőrök, Portik arról időben értesült, és mindent el tudott intézni, amit csak akart. Lakatos konkrét nevek és összegek említése nélkül azt állítja, Portik rendszeresen fizetett egyes rendőri vezetőknek a szolgálataikért.

Kettőjük kapcsolatáról azt állítja, hogy barátok voltak, ezért is avatta be Portik a terveibe, és ezért is mondta el neki sokszor már jó előre, hogy kit, miért fog elpusztíttatni. Lakatos elbeszéléséből nem derül ki egyértelműen, hogy ő miért állt Portik útjában, csak az, hogy rendszeresen és sok pénzt adott a vállalkozónak, aki ezért meghagyta az életét. Szerinte kevesen voltak olyan szerencsések, mint ő. Rajta kívül talán csak Tasnádi Péter.

Az ő neve is szerepelt Portik halállistáján, állítja a könyvben Lakatos. Tasnádi csak azért maradhatott életben, mert amikor Portik le akart számolni vele, éppen mindig börtönben ült.

Lakatos sztorijait erősen gyengíti, hogy az 1996-os menekülésének okairól másképp ír most, mint Jónás József 2000-ben megjelent Kisbandi, az alvilág és a milliárdok című könyvében. Akkor azzal magyarázta, hogy hirtelen csomagolnia és menekülni kellett, hogy csúnyán átverték egy illegális topáz üzlet során (Jónás könyvében gyémántüzletet emlegetett). Akkor az oroszok elől menekült, Nyári A. Béla könyvében viszont már Portik elől, aki meg akarta őt (is) öletni, mert túl sokat tudott a viselt dolgairól. Igaz, azt is állítja, hogy később külföldön találkoztak Portikkal, aki

megnyugtatta, nem akarja kivégeztetni, „csak küldje neki továbbra is a pénzeket”.

Kisbandi a kétezres évek elején hazatért, és egy új vállalkozásba kezdett. Nyugdíjasházat akart építeni, amitől jelentős bevételt remélt – a lakók nyugdíjának nagy részét az otthon kapta volna –, nem mellesleg a jókora állami támogatást is bekasszírozta volna, ha nem hiúsul meg a beruházás Portik miatt. Lakatos szerint Portik „azért fúrta meg az üzletét”, mert nem bírta elviselni, hogy nélküle is tud érvényesülni. Ezért aztán menekülnie kellett.

A könyv kapcsán sikerült elérnünk Lakatos több ismerősét, akik elmondták, „Bandika összevissza beszél, mint mindig, ezért nem tudtak a vallomásaival sem mit kezdeni a rendőrök”. Azt a Kisbandi-könyvet jegyző Nyári A. Béla ügyvéd sem vitatja, hogy Lakatos bizonyos dolgokra nem emlékszik pontosan, összekeverhet időpontokat, de szerinte a lényeget tekintve helytálló, amiket mond.

„Benne volt a sűrűjében tizenéves kora óta. Kártyázott és seftelt egész életében.

Csak nyolc osztályt végzett, mégis volt olyan időszak az életében, amikor milliárdokat pörgetett”

– magyarázta Nyári a Zoom.hu-nak.

Forrás: Zoom.hu

Lakatos András Nyári könyvében azt állítja, soha nem volt az alvilág bankára, ezt csak a „korrupt rendőrök” találták ki, és terjesztették el róla. Pár oldallal később azonban már arról értekezik, hogy kinek, mennyi kölcsönt adott és hogyan gyűjtötte össze azokat a százezreket, milliókat, amiket később az illegális olajügyletekbe fektetett.

Az sem igaz, állítja Lakatos, amit szerinte szintén a rendőrség terjesztett el róla annak idején, hogy 1996-ban azért tört ki „az alvilág robbantásos-leszámolásos belháborúja”, mert ő lelépett az illegális olajüzletekre összegyűjtött pénzzel, s emiatt a nehézfiúk egymáson kérték számon, hogy „kinek az ötlete volt Kisbandira bízni az olajpénzeket”. Szerinte az éjszakában, a bűnözők között mindenki tudta, hogy ő nem tehet semmiről, és azt is, hogy ki áll a gyilkosságok és a robbantások mögött.

Lakatos noha többször hangsúlyozta, hogy

ő soha nem vamzerkedett, nem árult el senkit, Portik Tamást sem,

azt elismerte ugyanakkor, hogy már 2012-ben, még Portik Tamás letartóztatása előtt eldöntötte: „meg fog tenni mindent, hogy P. Tamás a börtönben rohadjon meg”. Később leszögezte, hogy „mindez nem történt volna meg (azaz nem beszélt volna a rendőrökkel róla – szerk.), ha nem akar (Portik – szerk.) megöletni engem és a családomat”.

A Kisbandi és a maffia című könyvből egyértelműen kiderül, amit kérdésünkre Nyári A. Béla ügyvéd is megerősített, hogy 2012-ben a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai meglátogatták Lakatost Brazíliában. Nem elfogni akarták, a vallomásáért mentek. Később Lakatos DVD-re rögzített vallomását a bíróság fel is használta a Portik elleni perekben.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

Nyári A. Béla szerint

a 2000-es évek elején köttetett egyfajta megállapodás a rendőrség és az alvilág közt.

A bűnözők nem csinálnak látványos balhékat, nem kérkednek nyilvánosan a rendőrségi és egyéb kapcsolataikkal, a hatóság pedig – nem hivatalosan persze – fátylat borít a múltra. Ezt az egyességet rúgta fel Nyári szerint Portik, amikor „bele akart szállni a politikába”, befolyásolni akarta a döntéseket, amire egyértelmű utalások hangoztak el a sokat emlegetett Portik-Laborc találkozón.

Nyári szerint a könyv azért íródott, mert Lakatos el akarta mondani a maga verzióját az elmúlt húsz-egynéhány év eseményeiről, amelyekben részt vett, vagy amelyekbe belekeverték a nevét.