Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ezekkel a sorozatokkal érdemes volt órákat tölteni 2018-ban

Ezekkel a sorozatokkal érdemes volt órákat tölteni 2018-ban

Ha idén sok minden kimaradt a sorozatos bakancslistádról, segítünk, mit érdemes csekkolni a két ünnep között. Nincs erősorrend, nincs helyezés, egytől egyig jók, de más és más okokból.

Aranyélet – 3. évad (HBO GO)

A HBO Magyarország az Aranyélettel igen magasra rakta a lécet a honi sorozatgyártásban, és bár a befejező évad megosztóra sikeredett, utolsó évadának akkor is helye van egy ilyen listán.

Az Aranyéletnek összejött a tökéletes sorozatlezárás

Október 14-én az Aranyélet teljes harmadik évada felkerült a HBO GO-ra, mi pedig letekertük, milyen lett. Spoilermentes évadkritika. Az Aranyéletnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Magyarországot komplexitásában és olyannak láttatja, amilyen valójában.

Sok széria lezárása azon csúszik el, hogy az alkotók valami hatalmas életigazságot akarnak mondani, a szereplők pedig ennek megfelelően elnagyolt végkifejletben intenek búcsút a nézőiknek, ha egyáltalán ez megadatik nekik, és nem kaszálják el csak úgy a szériát. Az Aranyélet a rajongás csúcsán ér véget, a harmadik évadot nem fogja újabb követni, illetve spinoffok sem lesznek, és bár a zárórész vet fel kérdéseket a Miklósiék jövőjére nézve, így is lezárt.

Katartikus, érett és bátor. Évadkritikánk emitt.

Barry – 1. évad (HBO GO)

Örömteli, hogy a sorozatgyártásban egyre több olyan projekt készülhet, mint Danny Glover Atlantája, Frankie Shaw SMILF-je és Bill Hader Barry-je. Bár Hader valószínűleg nem volt soha bérgyilkos, mégis összeköti valami a két másik sorozattal: a személyesség.

A bérgyilkosoknak is jár a tizenöt perc hírnév

Amerika egyik legtehetségesebb komikusa, Bill Hader öt éve hagyta ott a SaturdayNightLive című szkeccsműsort, azóta pedig lassan és magabiztosan építgette önálló karrierjét. Szerepelt drámában ( Csontváz ikrek), vígjátékban ( Kész katasztrófa) és saját áldokumentumfilm-sorozatot is készített három SNL-es kollégával karöltve ( DocumentaryNow!).

A sorozat ugyanis a tehetségről szól, vagy annak nemlétéről, és igaz, hogy a főszereplő, Barry nagyon jó a gyilkolásban, egy amatőr színtársulatban találja meg új önmagát. Márpedig az idén 40-et betöltő megformálója, Hader valószínűleg számtalanszor feltette már magának a kérdést, elég jó/tehetséges/jóképű-e ahhoz, hogy helytálljon az álomgyárban?

A Saturday Night Live-ból kikerült Hader, aki íróként, producerként, szereplőként és három rész erejéig rendezőként is aktív részese a sorozatnak, egy klisésnek tűnő alaphelyzetet töltött meg valódi, nem közhelyes tartalommal, ami egyszerre szórakoztató és meghökkentően drámai. Lévén, hogy kellőképpen sokáig volt kiszolgáló személyzet számos más projektben (a fentebb említett SNL-szkeccs írás/szereplés mellett készített dialógusokat az Agymanókba; kölcsönözte Kyle öccsének, Ike-nak hangját a South Parkban, miközben executive-ként ötletelt az írókkal; asszisztált Amy Schumer bohóckodásához a Kész katasztrófában), ezzel a sorozattal jól mutatta meg, hogy több fronton is lehet, sőt érdemes szabad kezet adni neki.

Ő lehet a következő fehér Donald Glover, kár, hogy nem rappel.

Évadkritikánk itt olvasható.

Better Call Saul – 4. évad (AMC)

Vince Gilligan már a negyedik évadot tapossa a Breaking Bad előzménysorozatával, bár a tapossa talán nem is a megfelelő kifejezés. Inkább kimért tempóban, hanyag eleganciával lépked előre. Az eredeti sorozat Saul Goodmanjaként ismert Jimmy McGill, testvérétől megfosztva, és a jogi pályától eltiltva próbálja rendbe szedni az életét.

Hús-vér karakterek, kiforrott narratíva, rengeteg visszakacsintás, mégis stabil lábakon álló történet jellemzi a Better Call Saul legújabb évadát, amelyben az igazi dráma továbbra sem a képernyőn, hanem a karakterek fejében játszódik le.

Atlanta – 2. évad (FX)

Az idei év egyértelműen Donald Glover éve volt. Szerepelt a Csillagok háborúja-franchise legutóbbi epizódjában, a Solo: Egy Star Wars-történetben, májusban az egész internet a This is America című videoklipjéről szólt és közben megérkezett saját agyszüleménye, az Atlanta második évada, amelyben a főszerepet is ő játssza.

Itt az új Tupac, aki ráadásul mindenhez ért

Donald Glover társadalomkritikus klipjével, a This is Americával van tele a fél internet, amely pellengérre állítja a fegyvertartást, a látens rasszizmust és a kettős mércét. De ki ez a srác, aki ír, rendez, színészkedik, énekel és emellett azzal kérkedik, hogy jobb mint Tupac, mert igazi polihisztor?

Az egyik szenzációs dolog a sorozatban, hogy a tőlünk szinte mindennél távolabb álló lecsúszott, atlantai fekete szubkultúrát, közeget, életet úgy festi le, hogy két percet megtekintve azonnal a helyszínen érzed magad. A merészsége pedig abban rejlik, hogy azután, hogy megszerettetett a nézővel egy idegen világot, képes különböző központi karaktereket mozgató, stílusában gyakran gyökeresen eltérő – akár horror, akár romantikus – epizódokat is elénk tenni. Így az inkoherens narratíva mozaik-szerű darabkáiból áll össze minden, ami ma Atlanta.

Patrick Melrose (HBO GO)

A Patrcik Melrose egy ötrészes drámasorozat a legjobb fajtából. Megható, izgalmas, vidám, szomorú, vicces. Benedict Cumberbatch jól hozza a borzalmas függőségekkel küzdő angol arisztokratát, akinek súlyos élettörténetével ismerkedhetünk meg. Jól indít az első, Trainspottingot, Las Vegas, végállomást és Félelem és reszketés Las Vegasbant összetömörítő másfél órás rész, ami után a néző őszintén kíváncsivá válik, hogy milyen múlt vezet valakit idáig.

Kékvérű Félelem és reszketés Albionban Benedict Cumberbatch új sorozata

A Benedict Cumberbatch szereplésével készült Patrick Melrose ötvözi az összes drogos film kliséit, főhőse pedig egy sérült arisztokrata. Spoilermentes pilotkritika.

Nagyot játszik Hugo Weaving Melrose apjaként, de a legerősebb mellékszereplő annak megátalkodott haverja, Pip Torrens. Az egyébként egyre inkább elcsépeltté váló, idősíkokban ugráló vonal ennek a sorozatnak kifejezetten jót tesz, valahogy rejtélyessé és elgondolkodtatóvá teszi. Érdemes kivételesen nem darálni, mert percről percre mélyülünk el a sötétségben, fontos egy-két nap időt hagyni az epizódok megemésztésére és megbeszélésére másokkal. Pilotkritikánk itt olvasható.

Bojack Horseman – 5. évad (Netflix)

A Netflix animációs sorozatai nagyon széles spektrumot fednek le témáikat illetően, de annyira realista és sötét sorozat, mint a Bojack Horseman, aligha van. Lóemberünk a hollywoodi közegről ad átfogó képet, és ez az új szezonban sincs másképp, amikor is új sorozatával, a Philberttel próbálja meg karrierjét újra összekovácsolni. Az ötödik évad a drogfüggőség, az abúzus, a #metoo és az ezzel járó képmutatás témáinak ás a mélyére, mindezt egyetlen főhősön keresztül.

Ezzel párhuzamosan Diane és Mr. Peanutbutter is teljesen új alapokra helyezi életét – válásuk után -, előbbi vietnami gyökereinek próbál meg a végére járni, míg utóbbi magánéletében lesz kénytelen változásokról dönteni. Minden egyes karakter drámája a megújulás fontosságát és szükségességét hangoztatja ebben az évadban.

Planet Earth: A kék bolygó – 2. évad (BBC)

A kék bolygó 16 évvel ezelőtt készült első évada minden idők egyik legmeghatározóbb és legsikeresebb természetfilm sorozata volt, amit akkoriban 12 millióan követtek világszerte. A sorozat Emmy-t és BAFTA-díjat is kapott, 2017 végén és 2018 elején pedig megérkezett a második évad, amely 5 éven keresztül készült.

Természetesen ugyanúgy Sir David Attenborough a narrátor, emellé Hans Zimmer csodás aláfestő zenéje párosul, a gyönyörű képek és történetek pedig olyanok, mintha nem is ezen a bolygón készültek volna.

Egyszerűen csodálatos, ez minden idők legszebb természetfilm-sorozata.

End of the Fuckin World – 1. évad (Netflix)

Az End of the Fucking World című sorozat még januárban érkezett a Netflixre, a kritikagyűjtő Rotten Tomatoes-on azóta is 98 százalékon áll. Nem volt különösebb hype körülötte, viszont így is sokan kezdtek el róla beszélni.

A szociopata gimnazista James és a szintén fura iskolatársa, Alyssa kapcsolata 8-szor 20 percben olyannyira szórakoztató, amint lelécelnek otthonról, hogy nem lehet nem imádni. Tulajdonképpen egy coming of age Született gyilkosok, ami a nagy imádat miatt biztosan folytatást kap, pedig nem kéne. Így kerek.

Heathers – 1. évad (HBO GO)

A Gyilkos játékok kapcsán érthető módon sokan húzogatták a szemöldöküket, hogy ha valami, akkor ennek sorozatos újragondolására tényleg nincs semmi szükség. Hiszen az eredeti 1988-as film Christian Slater, Winona Ryder és Shannen Doherty főszereplésével egyrészt kellően kultikus, másrészt eléggé kompakt ahhoz, hogy nyugodtan békén lehessen hagyni.

Amerikában nem vetíthették, mert túltolja a píszít, pedig az év egyik legjobb sorozata

Közhely leírni de ettől még tény, hogy Hollywoodban fogyóban vannak a jó ÚJ ötletek, ezért egymást érik a feldolgozások, remake-ek, rebootok, és ez a trend alkalmanként beavászkodik a megváltóként számon tartott tévés sorozatiparba is.

Az iskolai zaklatást és annak brutális következményeit bemutató történetet viszont kiemelkedően sikerült újraértelmezni,

a tízrészes sorozat minden ízében 2018-as történet, amely gyönyörűen rúg egyet a píszí-szekérbe, és darabokra cincálja a tinik önpusztító életmódját, az iskolai bullyingot, az LMBTQ-témákat és a tehetetlen tanárok töketlenkedését is. Kemény társadalomkritikát fogalmaz meg, miközben szórakoztató young adult komédia tud lenni, ami olykor trashbe fordul. Évadkritikánk itt olvasható.

The Expanse – 3. évad (SyFy)

A SyFy csatornának a Csillagközi romboló óta nem volt olyan kimagasló hard sci-fi sorozata, mint a The Expanse. Ehhez persze az is kellett, hogy megfelelő alapanyagot találjon hozzá a csatorna, a remek kritikáknak és népszerűségnek örvendő A térség-regényfolyam kiváló választás volt. A The Expanse első évada markáns bemutatkozás volt, a második kiváló folytatás, a harmadik pedig végleg a legjobb futó sorozatok közé lőtte.

Ezt több dolognak is köszönheti: a realisztikusan ábrázolt űrbéli események a hard sci-fi szerelmeseit szolgálják ki, a politikai ármánykodás, a geopolitikai macska-egér játék is jelen van, sőt, jobb, mint a Kártyavárban, ahogy a szekunder jelentéstartomány is a rasszizmus és a xenofóbia megjelenésével. Emellett az LMBTQ-témák nem hivalkodó beemelése továbbnöveli a The Expanse érdemeit, ahogy annak árnyalása is, hogy az emberiség bizony jottányit sem lesz előrelátóbb, kevésbé szűk látókörűbb, mint napjainkban, hiszen technikai előrehaladás ide vagy oda, a törésvonalak, a problémák és a nézeteltérések megmaradnak.

Éles tárgyak – 1. évad (HBO GO)

A Holtodiglan alapjául szolgáló könyvvel már egyszer sikeresen filmesített Gillian Flynn másik könyvének adaptációja az Éles tárgyak, amely Amy Adams főszereplésével készült. A történet egy rejtélyes gyilkosságból indul ki a kétezer lakosú Wind Gapben, amit az első ránézésre alkoholproblémákkal küszködő Camille Preaker újságírónak kellene felgöngyölítenie. Camille-t azért küldték oda, mert ő épp Wind Gapben nőtt fel, de azt főnökei sem tudják, hogy neki a város nem a szülői szeretetet és a gondtalan gyerekkort idézi, hanem családi tragédiákat, szörnyű emberi kapcsolatokat, kilátástalanságot és egy majdnem halállal végződő pszichés betegséget.

Amikor ötvözik a sorozatok és a mozifilmek előnyeit

2018-ra minden kérdés és mellébeszélés nélkül eluralták a világot a sorozatok, ezren ezer helyen leírták már, hogy már A-kategóriás színészek is bátran kimozdulnak a moziból a Netflix és HBO Go duónak köszönhetően új univerzumba terelt többrészes szórakoztatás kedvéért, miközben a Marvelnek és a Disney-féle Star Warsnak köszönhetően már a mozifilmek nagyrésze is inkább működik nagy költségvetésű sorozatként, mint klasszikus mozifilmként.

Az Éles tárgyakban Jean-Marc Vallée rendezőnek köszönhetően úgy sikerült adagolni Camille múltjából az egyre durvább flashbackeket, hogy a főszereplő múltjának tragédiái szép lassan egyenrangúk lesznek a gyilkosság utáni nyomozással, a néző pedig mindig azt a szálat tartja a legérdekesebbnek, amit épp lát. A sorozatot a legkönnyebben a hátborzongató jelzővel lehetne illetni, de ez alatt senki se az olcsó ijesztgetést értse: itt az a fajta nyomasztás uralkodik, ami például A bárányok hallgatnak-ot is felejthetetlenné tette. Az ember szép lassan belemélyed Wind Gap rettentő világába, ahol

egyszerre mutatkozik meg a vidéki USA nyomasztó belterjessége, valamint az, hogy ez a nihil mit tud tenni az emberekkel.

Évadkritikánk emitt olvasható.

Big Mouth – 2. évad (Netflix)

Már az első évad is nagyon merészen és bevállalósan nyúlt a fiatalkori szexualitás témájához, az pedig külön fűszert ad a show-nak, hogy a készítők saját élményeiket is beleépítik a sztoriba. Az októberben bemutatott második évad viszont egy új komponenst szállít az eddigiek mellé a szégyenérzet megjelenésével, aminek manifesztációja a szezon főgonosza, Shame Wizard.

Ő felelős a lányok és a fiúk testi fejlődésének elmaradottságából vagy éppen előrehaladottságából fakadó megalázottságérzetért, és ez az osztályon belül is komoly konfliktusokat eredményez. Az ő karaktere mellett viszont a negyedik fal sem marad szárazon, és Donald Trumpnak is jár egy-egy fricska a kiszólások során.

Hackerville – 1. évad (HBO GO)

A román HBO saját gyártásúja annyira helyén kezeli a hekkerek világát, hogy az már fáj. Reális fenyegetésként tünteti fel őket, és ha a tudásuk rossz felügyelet alá kerül, arra a hivatalos szervek nem fognak tudni reagálni. A Temesváron játszódó hekkersztori nem rest kitekinteni a saját témája mögül: nyíltan beszél a korrupcióról és kompetens a korszellem változásának bemutatását illetően is.

A sorozat legnagyobb érdeme hogy lokális, és mer kicsiben gondolkodni, ami nem egy klasszikus megközelítés a témát illetően. Ugyan a mellékszálak nem elég erősek és hangsúlyosak, a fősodor egymaga képes elvinni a show-t.

Daredevil – 3. évad (Netflix)

A Daredevil első évada korszakalkotó volt a Marvel tévés produkcióit illetően, a remek casting és a csavaros történet mellett olyan harcjelenetekkel tudták puhára főzni a nézőket, amilyeneket sorozatban aligha látni. A második szezon viszont olyannyira főgonosz és cél nélkül maradt, hogy a közelébe sem tudott érni az elődjének, ám a harmadik évad minden félelemre rácáfolt.

Az olyanok miatt vágjuk a pénztárcánkat a Netflixhez, mint a Daredevil harmadik évada

Egy év kihagyással, október 19-én újra visszatért köreinkbe a vak igazságosztó ügyvéd, Matt Murdock, azaz Daredevil, vagy magyarul, Fenegyerek, a Netflix első „Marveles” szuperhőse.

Azzal a lépéssel, hogy Wilson Fisket rakták újra a középpontba, a sorozat visszatalált a helyes irányba. Az első részek ugyan kicsit erőtlenek, és Matt Murdock is indokolatlanul gyorsan gyógyul, az évad többi része mégis borzasztóan erős. Fisk mint főgonosz jokeri magasságokba ér, hiszen legalább két lépéssel jár mindenki előtt. A harckoreográfiák továbbra is szemkápráztatóak, főleg az egysnittes, több perces börtönjelenet, éppen ezek miatt sajnálhatjuk, hogy nem érkezik több évad. Legalábbis a Netflixre. Évadkritikánk itt olvasható.

F is for Family – 3. évad (Netflix)

A munkásosztály problémáival nem igazán foglalkozik mélyre menően a popkultúra, így valamiféle ebből adódó küldetéstudat dolgozhatott Bill Burr és Michael Price készítőknél, amikor megalkották a Murphy család drámáját. A show már a harmadik évadát tapossa a Netflixen, és kicsit úgy érezhetjük, mintha egy fajta ciklikusság jellemezné a családot, ezáltal a sorozatot is.

Bill a család fejeként erős férfiképet akar mutatni, és véka alá próbálja rejteni egyértelmű hibáit, felesége Sue pedig egy önmagát megvalósítani próbáló nő, amit a hetvenes évek derekán kétkedve fogadnak. Az F is for Family egy nyíltan anti-PC sorozat, de nem úgy, mint a Family Guy, itt nem direkt sértő a humor, hanem egyszerűen csak korhűen bigott. Éppen ennek a feloldására szolgál a legidősebb gyermek, Kevin, aki a rebellis kamasz imidzséért felel.

The Hunting of Hill House – 1. évad (Netflix)

A Netflix saját készítésű horrorsorozata jóval több, mint egy szimpla kísértethorror. Shirley Jackson 1959-es azonos című regényéből készült 10 epizódos széria ugyanis azon túl, hogy egy roppant ijesztő, valóban égő lámpa mellett alvós kísértetsztori, a családi kötelékek fontosságáról és a családi traumák súlyosságáról is érdemben beszél. A sorozat két idősíkban mesél a főszereplő családról.

Megismerjük, hogyan rémisztgették őket hatalmas kastélyuk kísértetei, és azt is, hogyan váltak emiatt zűrös, sérült felnőtteké, akik azt hiszik, hogy a gyermekkorukban történt tragédia igazából a titkolózó apjuk hibája. Meglepő, ahogy a széria a horrorzsánerre jellemző eszköztár segítségével értekezik a családon belüli őszinteség, egymásra figyelés fontosságáról és azok hiányának következményeiről. Persze a The Hunting of Hill House nem pici horror nagy családi drámával. Minden képkockájával terrorizál, mert amikor azt hisszük, hogy egy snittben nincs semmi félelmetes, akkor bátran lépjünk közelebb a képernyőhöz, és nézzük meg, mit találunk.

Most nevess! – 1. évad (HBO GO)

Jim Carrey egy meglepően szomorú komédiában tért vissza a képernyőre, amely úgy csiklandozza a talpunkat, hogy közben a mellkasunkon térdel. A történetben Carrey egy közkedvelt televíziós gyermekműsor házigazdája, egy több milliót érő sztár, aki amerikai gyerekek ezreit tanítja és nevetteti meg. Egy problémája van: belül nem tudja túltenni magát gyermeke halálán, ám mégis mosolyognia kell.

Jim Carrey új sorozata úgy csiklandozza a talpunkat, hogy közben a mellkasunkon térdel

A hazánkban az HBO GO-n már elérhető Most nevess! című dramedy sorozat az első benyomás alapján egy igazi oximoron lesz: egy nevettető szomorúság. Ez az ellentmondás bár odaszögez majd minket a sorozat elé, de ne legyenek illúzióink, mert ez a “feel good” szöges ellentéte.

Mindennek fejében a producere, aki egyben az édesapja, nem hagyja, hogy a saját módszerén keresztül dolgozza fel gyászát, a gyermekeknek beszéljen a halálról. A sorozat keserédes humorral tálalja a főszereplő lelki agóniáját, a pszichológiai folyamatot, ahogy a soha fel nem dolgozott gyász és a kötelezően viselt maszk, arculat egybeolvadva alkot a szereplő fejében és lelkében pszichózist. A Most nevess! az év egyik kiemelkedő sorozata. Pilotkritikánk itt olvasható.

Preacher – 3. évad (AMC)

Ismerik azt a viccet, amikor a papnak állt ex-zsoldost megszáll egy isteni hatalommal bíró lény, aminek az erejével bárminek parancsolhat, és ez a „pap” a stiklis barátnőjével, egy politoxikomán vámpírral elindul megkeresni Istent, mert eltűnt? Ez az a vicc, amiben Jézus leszármazottja fogyatékos, az őt őrző titkos szervezet vezére pedig egy kopasz, félszemű exkommandós náci, aki a pápának is parancsol. Ha nem ismerik, ismerjék meg!

Bár már a harmadik évadjával jelentkezik, a Preacher képregénysorozat továbbra is annyira abszurd, nihilista, blaszfém, hogy helye van ezen a listán. A DC Comics Vertigo leányvállalata által 1995-ben indított képregényszéria sorozatváltozatát többek között a finoman fogalmazva is szabad szellemű Seth Rogen jegyzi, és igen jó munkát végez.

Bár az első évad roppant lagymatag lett, a folytatás már merőben más tempóval és más stíllel jelentkezik. Szuicid, de hallhatatlan angyalok, őrölt fityma-konteók, lélekkereskedelem, boszorkányok, téboly, csatak részeg emberek New Orleans utcáin, Isten pedig sehol. A Preacher minden pillanatában igyekszik meghökkenteni, de nem hatásvadász módon, sokkal inkább stílusosan. A randomnak tűnő cselekmény mögött egy jól átgondolt koncepció van, amiben nincsenek klisék, manír. A Preacher egy meztelen prédikátor, aki tudja magáról, hogy meztelen, éppen ezért helikopterezik.

Képmás – 1. évad (HBO GO)

A Képmás egy vérbeli sci-fi kémfilm és karakterdráma, ami bár lassan építkezik, megvan az oka rá. Ugyanis a sorozat nemcsak arról szól, hogy egy kísérlet következtében Berlinben átjárót nyitnak egy alternatív valóságra, hanem azt a kérdést is érdemben boncolgatja, hogy vajon milyenek lennénk akkor, ha a múltban máshogy döntünk és mások a körülményeink.

A főszerepet játszó J. K. Simmons zseniálisan alakítja a főszereplőt, ráadásul kétszer is, mivel saját magával társulva próbálja elkerülni a két valóság között kitörni látszó diplomáciai, majd konvencionális háborút. Simmons egyszerre játszik a sorozatban kőkemény titkos ügynököt és szöges ellentétét, egy aktatologatót. A karakterdráma gyönyörűen illeszkedik a kémtörténetbe, és egy pillanatra sem válik üresjáratú malaszttá. A Képmás második évada meglepő módon, szintén idén, méghozzá decemberben indult, de azt még nem néztük végig.

Westworld – 2. évad (HBO GO)

Az HBO saját gyártású vadnyugati sci-fije tagadhatatlanul az év és kvázi a piac legintelligensebb, legkoncepciózusabb sorozata. Mágiája abban rejlik, hogy a cselekményével és fondorlatos történetével egy olyan egyenletet ad a nézőknek, amit azok folyamatosan próbálnak a morzsák segítségével megoldani. Az öntudatra ébredt androidok problémáját, és azok emberekkel való szembenállását boncolgató sorozat idei második évada csak tovább bonyolította az amúgy sem egyszerű történetet.

Egy brutális, intellektuális hullámvasút lett a Westworld második évada

A Westworld első szezonja csupán előjáték volt a folytatás láttán. A hatásmechanizmus kicsit megváltozott, de a kirakós maradt. Írói bravúr, igazi csemege. Évadkritika.

Minden epizódjával elbizonytalanít minket, arra késztet, hogy elméleteket gyártsunk, próbáljuk megérteni az eseményeket, és hiába válaszol meg a sorozat egy kérdést, már generál is újabb kettőt. Jonathan Nolan és felesége, Lisa Joy mesterien játszanak a fordulatokkal, tökéletesen egyesítik a western hangulatát a kőkemény science-fictionnel, kiváló díszletek, nagyszerű színészi játék. Ha valamit érdemes nézni, az a Westworld. Évadkritikánk itt olvasható.