Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Japán jövőjét jelentenék a bevándorlók, csak a társadalom nagy része nem akarja őket

Japán jövőjét jelentenék a bevándorlók, csak a társadalom nagy része nem akarja őket

Japán a varázslatos cseresznyefái és az utánozhatatlan kultúrája mellett talán még egy dologról ismert a világon: elképesztően zárt társadalmáról. Turistaként ebből mit sem érzékelni, hiszen a japán emberek a végletekig kedvesek és segítőkészek, ám ha a bevándorlókra és a menekültekre vonatkozó statiszikáikat nézzük, kevés ilyen homogén nemzet akad még a világon. 2016-ban például

csupán 28 menekültet fogadtak be, pedig csaknem 11 ezren adták be kérelmüket.

Az ázsiai ország ennek ellenére a negyedik legbőkezűbb donor az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) felé – ha tehát segítségről van szó, rengeteget tesznek a menekültekért. Ami pedig a külföldi vendémunkásokra vonatkozó számokat illeti: jelenleg 1,28 millióan dolgoznak Japánban, azaz dupla annyian, mint 2012-ben, amikor még csak 680 ezren voltak.

Forrás: Pixabay

Új vízumok

Az év végén azonban történt valami nagyon fontos: az elöregedő lakosság és a szakmunkaerő-hiány miatt (főként az idősgondozás és a gyári munka területén) a japán parlament elfogadta a munkavállalói vízumrendszer átalakítását, így mostantól kétféle új vízumot biztosítanak az országba érkezőknek:

  • az egyikkel gyakornokok és fizikai munkát végzők öt évvel meg tudják hosszabbítani tartózkodásukat az országban, ha letesznek egy (legalább) alapszintű nyelvvizsgát.
  • a másik vízummal a magasan képzett, tapasztalt munkavállalók a családjukat is magukkal hozhatják (ehhez is szükséges a japán nyelvtudás).

A törvényt Abe Sinzó miniszterelnök konzervatív kormánya az ellenzék heves bírálatai ellenére is keresztül tudta vinni a parlamenten.

Zárt társadalom

Nem az idei volt egyébként az első erre való próbálkozás: a Tokiói Bevándorlási Hivatal vezetője már 2005-ben kidolgozott egy tervet, amelynek részeként 50 év alatt 10 millió embert fogadtak volna be az országba – de az ötlet akkor nem járt túl nagy sikerrel. Hogy miért? Mert Japánra mindig is jellemző volt az etnikai és kulturális homogenitáshoz való ragaszkodás. Egy Tokióban élő migrációkutató, Chris Burgess szerint az ázsiai országban „sokan úgy gondolják, hogy a hazájukban uralkodó béke és harmónia a homogén társadalomnak köszönhető”.

Forrás: Pexels

Most úgy tűnik, a bevándorlásról alkotott konzervatív nézetek idővel lazulni kezdenek, és egyre többen kezdik belátni, hogy a fiatal, külföldi munkások csak jót tehetnek az országnak. A Pew Research Center 2018-as felmérése szerint már a japánok 59 százaléka gondolja úgy, a bevándorlás erősebbé tenné az országot, 60 százalékuk pedig egyáltalán nem tart attól, hogy a külföldiek miatt megemelkedik a terrorveszély. Ám a kedvezőbbé váló helyzet még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy külföldi már most zökkenőmentesen képes lenne beilleszkedni a “Felkelő Nap Országába”.

Magyar munkavállaló Japánban

„Kilenc éve dolgozom üzleti tervezőként egy magyar székhellyel is rendelkező japán cégnél, amelyből két évet Nagojában töltöttem a feleségemmel együtt – mesélte Bogár Gergely a Zoom.hu-nak. – A japán társadalom egy teljesen zárt rendszer, ezt minden túlzás nélkül állíthatom.

Nagyon komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy valaki beilleszkedjen, még akkor is, ha kellően elsajátítja a nyelvet.”

Gergely szerint az elsődleges nehézségeket az asszimilálódásban éppen a nyelvtudás jelenti, hiszen a japánok a magánbeszélgetéseik során ritkán szólalnak meg angolul, hiába van külföldi a társaságban, és emiatt azok kiszorulnak a közösségi interakciókból. De más jelét is tapasztalta annak, hogy ismerősöket, barátokat szerezni nem egyszerű feladat.

„Amikor a vonaton utaztam, nem szívesen ültek mellém vagy más külföldiek mellé. Amennyiben útbaigazítást kértem, mosolygósan válaszoltak, de az idő többségében semleges közönnyel fordultak felém” – mesélte Japánban szerzett tapasztalatairól. „De a munkatársaim sem vontak be azonnal a közösségi életbe,akadt olyan hét ami anélkül telt el, hogy pár nagyon szükséges mondatnál többet szóltak hozzám. Ha valaki be akar illeszkedni, annak hatalmas erőfeszítéseket kell tennie ezért.”

Gergely azt is elmesélte, hogy egy nyugatról jött ember számára elsőre furcsa lehet az a hierarchikus rendszer, ahogyan a japán munkahelyek működnek,

„még az esernyőtartókba is a pozíciójának megfelelően teheti be az ember az ernyőjét, a legkényelmesebb hely természetesen a felsővezetőé,

de az ülés- és a menzarend is ennek a rendszernek megfelelően működik. Mindenre van valamilyen szabály, amit mindenki figyelembe vesz.”

„Amennyiben bizonyítod azt, hogy be akarsz illeszkedni, és hajlandó vagy néhány dolgot feláldozni [például vállalni a rengeteg túlórát], akkor befogadnak”– mondta Gergely. – A japánok a munkán kívül rendkívül összetartóak, a kollégák rengeteg közös eseményre járnak együtt, és itt már nincs meg az az alá-fölérendeltségi viszony, mint a munkahelyeken.”

Az új törvény Gergely szerint „egyértelműen a munkaerőhiány miatt van, így teszik egyszerűbbé a rendkívül bürokratikus munkavállalási folyamatot.

A fiatalok már nem akarnak úgy dolgozni, mint az idősebb generációk,

egyre nehezebb ugyanazt a munkát elvégeztetni, ami mozgatja az egész társadalmat. A külföldieket [japánul gaijinokat] viszont a tapasztalatom szerint kitartó, akár generáción átívelő erőfeszítések is szükségesek ahhoz, hogy egy japán vállalat ban magasabb pozíciót tölthessen be egy külföldi munkavállaló.

Borítókép forrása: Pixabay