Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Fenyőillatú Valentin-nappal csirkézik magukat boldogra a japánok karácsonykor

Fenyőillatú Valentin-nappal csirkézik magukat boldogra a japánok karácsonykor

Létezhet egyáltalán karácsony egy többnyire sintóista-buddhista országban? A Mikulás kimonóban rizsgolyókkal dobálja a gyerekeket, akik cserébe zöld teával kínálják, vagy ennél azért kicsivel keresztényibb ünnepet kell elképzelni? Keleti körkép egy nyugati ünnepről.

Japánban a karácsony nem helyez holmi keresztény nyomást az emberekre. Nincs három napig tartó rokonmenet, nem kell fát állítani a szobában, anyát sem kell három napra robotra küldeni a konyhába és senki nem várja el, hogy drága ajándékokkal nyűgözzük le az egész családot. Ráadásul csak az uralkodó születésnapja, december 23-a számít munkaszüneti napnak. Itt egész egyszerűen egy szentesti randiból áll a szeretetteljes összeborulás, amiben viszont, ha nem veszel részt, mert mondjuk épp nincs partnered, akkor

a következő évben, de akár egész hátralévő életedre egyedül maradhatsz.

Nincs nyomás, csak az egészen dermesztő lelki terror, japán módra. És ez még csak a kezdet.

Persze fenyőággal harakirit elkövetni akkor sem kell, ha mondjuk ronkuri (magányos karácsonyozó) marad az ember, mert lehet csapni egy jó kis joshikait, csajbulit vagy danshikait, pasibulit a barátokkal. Persze ez is generációfüggő, mert míg az idősek tökéletesen és magasról fütyülnek a nagyjából 60 éve bekúszó nyugati hóbortra, addig a fiatalabbak már novemberben elkapkodják a KFC-s asztalokat, nehogy kimaradjanak a karácsonyi vacsoraélményből.

Kurisumasu ni wa kentakki!

De hogy jön a karácsonyhoz egy gyorsétteremlánc? Egy 1974-es japán KFC-reklám, a “Karácsonyra Kentucky-t!” (“kurisumasu ni wa kentakki!”) annyira jól eltalálta az erre amúgy is fogékony huszonéveseket, hogy pár éven belül országszerte hagyománnyá vált gyorsétteremben karácsonyozni. A vödrös csirke azóta egyet jelent a megemészthető szeretettel.

Forrás: Szabó Renáta – Kiotói mindennapok

Igazán érdekesen adaptált ünnepi menü, főként, hogy nálunk hagyományosan ebben az időszakban illik a konyhában összerogyni, és indokolatlan ételmennyiséget kipakolni az asztalra. A japánok ezzel szemben az év bármelyik másik napján hajlandóak ételkölteményeket kreálni, csak épp december 24-én nem.

Kurisumasu keeki

A púposra rakott szárnyas darabokkal nem ér véget az ünnepi ételek fesztiválja. Ahogyan nálunk a sütőbe pakolt bejgli illata, a japánoknál a kurisumasu keeki (christmas cake), vagyis a karácsonyi torta kerget mindenkit girlanddal körbetekert őrületbe.

Ez egy piskóta alapú, könnyed, tejszínes-epres torta, amit karácsonyi motívumokkal díszítenek. Sokszor tesznek rá Mikulás-figurát, de cukorból, mert a marcipán itt ismeretlen

– mesélte a Zoom.hu-nak Szabó Renáta, a Kiotói mindennapok Facebook-oldal üzemeltetője.

Forrás: Szabó Renáta – Kiotói mindennapok

Akik kóstolták már, úgy tartják, inkább a szemet gyönyörködteti, mint az ízlelőbimbókat, ráadásul a fogalomhoz az évek során – süteményhez nem méltó módon – egy negatív dolog is társult. Mivel a karácsony gyakorlatilag egyetlen, inkább kereskedelmi szempontból kiemelkedő napból áll, a megmaradt torták hadától óriási árengedményekkel próbálnak megszabadulni december 25-én. Ezért kezdték el a ’80-as években kurisumasu keekinek nevezni azokat a nőket is, akiket a 25. születésnapjukig nem tudtak férjhez adni. (Kedves.)

De mit tehet egy magyar, ha ebben a furcsa szokásokkal tűzdelt országban éri a karácsony?

“A bejgli és a mák is ismeretlen, bár a magyarok közössége már próbálja áthidalni ezt a problémát” – mondta Renáta, aki szerint a mák beszerzésén kívül nehézséget jelent még, hogy a lakásokban szinte sosincs sütő, és hiába venne az ember, általában helye sincs. “A tokiói magyar étterem viszont készít bejglit, valamint bejglikészítő foglalkozást is tartanak” – tette hozzá.

Toukouki

Lehet, hogy a karácsony nem feltétlenül az ajándékokról szól, és az ünnepet – az otthon melege helyett – gyorsétteremben töltik az emberek, az viszont elvitathatatlan, hogy díszkivilágítás (toukouki) terén Japán az egyik legszebb karácsonyi fényjátékokkal rendelkezik világszerte.

Forrás: Szabó Renáta – Kiotói mindennapok

Nem elég, hogy a fák ágait és törzsét fények díszítik, de még a parkokban is teljesen véletlenszerűen ugrálnak a rénszarvasok, szól az Ave Maria a kivilágított kürtökből és integet ránk több, indokolatlan méretű Mikulás.

Forrás: Szabó Renáta – Kiotói mindennapok

Shin’nen

És ezzel el is érkeztünk az Újévhez (shin’nen). “Mivel az új évbe csak felkészülten és tisztán szabad átlépni, az év vége a “tavaszi nagytakarítás” időszaka. Családok, munkahelyek is ekkor tartanak otthonaikban és az irodákban nagytakarítást. Eredetileg az óév utolsó napja sem a szilveszteri partikról szól, ilyenkor inkább elcsendesednek és magukba néznek a szigetország lakói és Kiotó belvárosa is szinte teljesen kihal. Az emberek szentélyekbe látogatnak, valamint

hajnalban megnézik az év első napfelkeltéjét, ami szerencsét hoz”.

A nagyobb városokban, mint például Oszaka vagy Tokió természetesen lehet találni szilveszteri bulit, de nem különösebben számítanak népszerűnek ezek a nyugati típusú, ereszd el a hajam! tipusú szórakozások.

“Ami nagyon jó és magyarként szokatlan lehet, hogy minden évben rengeteg újévi lapot küldenek az emberek. A posta nagyon kitesz magáért, mert az egy címre érkező lapokat összegyűjtik és az összeset egyszerre, elsején kézbesítik. Ezekkel a lapokkal sokszor nyerni is lehet, mert van egy szám rajtuk, amit ha kihúznak, akkor pénzt és értékes tárgyakat kaphat az ember” – mesélte Renáta, aki beavatott a tradicionális újévi finomság, a mochi készítésének rejtelmeibe is.

“A frissen főzött rizst addig ütögetik, amíg tésztaszerű állaga nem lesz. Utána megtöltik általában édesbabbal vagy nattóval. Viszont mivel a friss mochi nagyon nyúlós és nehéz lenyelni, minden évben előfordulnak halálesetek, főleg idősebbek között, akik sajnos megfulladnak az édességtől.”

Forrás: Szabó Renáta – Kiotói mindennapok

Renáta tapasztalata szerint január első három napjában szinte megáll az élet, ilyenkor sok bolt zárva tart, mindenki családot látogat, és már jó előre megrendelik az újévi finomságokat, amik több napig kitartanak. Hagyományosan az új év első három napján nem szabad főzni, az kizárólag a családról és vendégekről szól.

Számunkra kicsit nevetségesnek hathat így ünnepelni, valami miatt azonban mégis érdemes irigyelni a japánokat: az a nyitottság, amivel bármilyen idegen vallásban vagy kultúrában megtalálják a szerethetőt, hogy aztán saját képükre formálva a mindennapjaikba illesszék, egészen elképesztő. Így szemlélve pedig még egy fenyőillatú Valentin-nap is tud bizony kicsit keletiesen, de karácsonyi hangulatot árasztani.