Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

“Ferenc pápa sem azt mondja, nyissuk meg a határokat, és engedjünk be mindenkit”

“Ferenc pápa sem azt mondja, nyissuk meg a határokat, és engedjünk be mindenkit”

Hodász András nem a megszokott papok közé tartozik: motorral jár, az utcán is hordja a reveredát, youtuberkedik és mást gondol a politikáról, mint legtöbb kollégája. Pedig csak a formát újította meg, katolikus papként ugyanúgy a kétezer éves evangéliumot hirdeti. Nagyinterjú videózásról, politikáról, hitről és a karácsonyról.

Megvan még a motorja?
Persze, bár ilyenkor már nincs szezon. Amikor hideg van és már csúszik az út, elteszem a motort a garázsba, és csak tavasszal, az első napsütéses napon veszem elő.
Mi a helyzet a videózással? Amennyire én tudom, elbúcsúzott a nézőitől.
Legalábbis ideiglenesen. Mivel elváltak az útjaink a 777 bloggal, a videókat sem csináltam tovább. Legfőbb indok volt, hogy belekerültem egy új helyzetbe, plébános lettem, ezért most egy olyan időszakban vagyok, amikor kicsit összeszedem magam és újragondolom a dolgokat. Ha ezen túl leszek, akkor mindenképpen folytatni fogom, mert sok jó visszajelzést kaptunk, amíg csináltuk.
Az egyik videóban el is mondja, hogy nehéz volt a búcsú az előző kiküldetésétől.
Ez egy eléggé nagy váltás volt az életemben, hiszen káplánból plébános lettem, ami egyszerűen megfogalmazva azt jelenti, hogy beosztottból főnökké váltam. Egy plébánia olyan, mint egy nagy család és egy nagy cég egybegyúrva. Egyszerre kell foglalkoznod az emberekkel és figyelned az igényeikre, ugyanakkor, mint egy cég életében, szervezési feladatok is vannak. Vannak alkalmazottak, ingatlanok, ezeket fent kell tartani, fejleszteni kell. Tehát ez egy összetett és bonyolult „meló”, amibe most rázódom bele.
Hodász András atya névjegye

Hodász „klasszikus” katolikus nagycsaládból származik, három testvére van, ő a legfiatalabb közülük. Katolikus gimnáziumba járt, az ott töltött évei alatt merült fel benne először a papság kérdése, de akkor még kiverte a fejéből az ötletet. Elvégezte az egyetemet, ami mellett dolgozott is, de visszatérő gondolat maradt benne a papság; egy jó alapos hivatástisztázás után végül jelentkezett a szemináriumba. Végzettségét tekintve újságíró és magyartanár, később teológiát tanult, augusztus óta pedig az Angyalföldi Szent Mihály Plébánián szolgál, mint plébániai kormányzó.

Saját önmeghatározása szerint konzervatív tartalmat ad át modern stílusban. Kap ezért kritikát idősebb kollégáitól?
Sokféle véleménnyel találkoztam, és nem csak idősektől. Van, aki nagyon hálás, mások kritikusabbak. De emberek vagyunk, véleménykülönbségek vannak.

Nekem az a hitvallásom, hogy az ősi tartalmat megújult formában adjam át.

Az evangéliumi tartalom kétezer éves, ezt nem írhatjuk át. De azt, hogy milyen formában adjuk elő, például Instagramon, Facebookon, Snapchaten vagy videós formában Youtube-on, az már egy új és adekvát lehetőség.
És ezeket az új lehetőségeket mennyire használja ki az egyház?
Ez teljesen változó, Ferenc pápa például használ Twittert. Az angol vagy amerikai egyházmegyék is nagyon jól csinálják az Instagramot és a Facebookot. A magyar egyháznak azért van még hova fejlődnie, mi egyelőre nem használjuk ki maradéktalanul ezeket a lehetőséget. Persze én sem vagyok profi, a magam részéről a videózásra koncentráltam, mert azt láttam, hogy annak van értelme. De lehet, hogy lassan indítok egy Instagram-fiókot is, csak ahhoz meg kellene tanulnom rendesen képet szerkeszteni.
Lát az egyház részéről akaratot, hogy ezek a kommunikációs csatornák jobban ki legyenek használva?
Központi akaratot nem látok, egyéni kezdeményezések vannak. A videózást is egy barátommal találtuk ki. De mindenképpen szeretném tovább csinálni, mert úgy látom, hogy hiánypótló.
Néha rákeresek Youtube-on a magyar egyházi vonatkozásokra és rendszerint olyan videókat találok, amin valaki megáldott vagy átadott valamit – de ezek általában olyan hosszú tartalmak, amelyeket még én sem nézek végig. A mai fiatal generáció nagyon türelmetlen, nem néz meg 20-30 perces videókat. Ehelyett szörfözget, és ha talál egy 5 perces videót, ami pörgős, vannak benne poénok, effektek, akkor nagyobb eséllyel leköti a figyelmét.
Pont ezért kezdtünk el 3-5 perces videókat készíteni, amelyekben 2-3 kérdésre válaszolunk, vagy egy témát járunk körbe. Abból a szempontból bejött a számítás, hogy nagy nézettséget értünk el, ráadásul sok komment, reakció érkezett. Sikerült megérintenünk őket, és tényleg aktivitást kiváltani belőlük.

Karácsony

Hogyan látja a karácsony szerepét a mai társadalomban, mennyire változott meg az ünnep eredeti jelentése?
Nem tartozom azok közé, akik kárhoztatják a karácsony köré szerveződött plusz dolgokat, mint amilyen mondjuk a karácsonyfa, ami a 19. század óta létezik. Azt már problémásabbnak látom, hogy a karácsony gyakorlatilag a fogyasztás ünnepévé vált. Ha azt megtennénk például, hogy ugyanannyit odaadunk a szegényeknek, mint amennyit ajándékra költünk, az már igazi karácsony lenne.

Adjunk ajándékot egymásnak, és emlékezzünk meg a szegényekről!

Ha valakinek a karácsony kizárólag arról szól, hogy minél többet vásároljon, azt nem tartom jónak. Saját magam is tapasztaltam, hogy sok esetben teljesen felesleges ajándékokat veszünk egymásnak. Csak az a kényszer hajt, hogy valamit venni kell. Aztán sokszor olyan ajándékot adunk oda, amit persze megköszön a másik, de csak porfogónak használja. Ennek nem látom értelmét.
Az eredeti kérdésre visszatérve, a hívek Jézus születését ünneplik, a világi emberek a szeretetet és az összetartozást. Ezzel alapvetően nincsen baj, nem azt mondom, hogy foglaljuk vissza a karácsonyt. Én örülök, hogy a nem hívők is összejönnek december 24-én a családjukkal, és eltöltenek szeretetben egy estét. De meséljünk róla, hogy számunkra van egy plusz jelentése is az ünnepnek. Nekünk ez egy plusz feladatunk, küldetésünk lehetne a világban.
A karácsonyi mise még mindig népszerűnek számít?
Az éjféli mise abszolút, annak van egy bensőséges hangulata, ezért sokakat vonz. Persze mi, papok, már az adventi hajnali misék, pásztorjátékok és egyéb programok miatt az éjféli misék idején végkimerülés közeli állapotban vagyunk. De igen, látjuk, hogy ez nagyon sok embernek számít. Ezért ilyenkor mi is próbálunk úgy prédikálni, hogy azt a hallgatóságot is megszólítsuk, akik évente egyszer jönnek be a templomba. Ilyenkor egy nyitott beszéddel készülünk, ami annak is érthető, aki nem jár minden nap templomba.
Nincs némi képmutatás abban, amikor valaki csak a karácsonyi misére megy el, aztán év közben a templom közelében sem jár?
Szerintem a kérdés azon múlik, hogy milyen szemüveget teszünk fel. Ez is egy olvasat, de én sokkal inkább örülök annak, hogy bár az illető otthon, kényelmesen nézhetné a Reszkessetek, betörőket a tévében, mégis veszi a fáradtságot, eljön hozzánk és találkozik Istennel. Bízom benne, hogy ez a találkozás felmelegíti annyira a szívét, hogy máskor is eljön hozzánk.

Fotó: Csóti Rebeka

Hogyan látja az egyház és az emberek kapcsolatát? Létezik egy olyan általános vélemény, miszerint a társadalom eltávolodott az egyháztól. Ennek egyik jele, hogy kevesen járnak templomba.
Magát a jelenséget én is látom, nem lehetünk annyira vakok, hogy nem veszünk róla tudomást.

Van egy távolodási tendencia, és azt gondolom, hogy ezzel az egyháznak nagyon komolyan foglalkoznia kell.

Én igyekszem megtenni a magamét, elkezdtem videózni, ami arra is jó, hogy olyanokat is elérek, akik nem hívők. Emellett motorozok, reverendában megyek ki az utcára és próbálok jelen lenni, megközelíthető lenni.
Száz évvel ezelőtt valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy a női vagy a meleg jogok ott fognak tartani, ahol most. Nyilván a Bibliában olvasható dolgok nem megváltoztathatók, de hogyan tud az egyház reflektálni a társadalmi változásokra?
Mióta itt vagyunk a Földön és öntudatra ébredtünk, rengeteg ideológiát és társadalmi berendezkedést kipróbáltunk, első blikkre jó ötletnek tűntek, aztán kiderült, hogy azért mégsem annyira azok. Az egyházban van egy jó értelemben vett lassúság, ami egyfajta védekező mechanizmus is egyben. Minden ideológiáról vagy társadalmi divatról 10-30 éves távlatból derül ki, hogy megállja-e a helyét. Ezért bölcsebb nem rögtön beállni minden új kezdeményezés mögé.
Például a melegjogok. Magyarországon ma nincs lehetőség az egyneműek házasságára, bejegyzett élettársi kapcsolat van. Sok országban viszont már létezik, és már vizsgálják ennek hatásait. Vizsgálják például, hogy amikor a meleg párok örökbe fogadnak egy gyereket, akkor annak milyen következményei vannak. Itt találunk olyan statisztikai adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a meleg párok gyerekei némely társadalmilag fontos mutatóban rosszabbul teljesítenek: kevésbé jellemző például, hogy egyetemi diplomát szereznek, nagyobb arányban fordul elő a depresszió, a droghasználat, stb. Mivel a melegházasságot a Biblia határozottan tiltja, akkor sem támogatnánk, ha nem így lenne, de a társadalom számára is komolyan megfontolandók ezek a statisztikák.
Szóval sok esetben azok járnak jól, akik azt mondják, hogy várjuk meg, mi történik és ne ugorjunk rá az első lelkesedésre. Viszont nyitottságban biztosan fejlődhetünk, például egy csomó olyan kérdésben, amit a Biblia nem rögzít.
Például a Facebookról nem mond semmit a Biblia.
Igen, például erről lehet gondolkodni. De pont most kezdett el foglalkoztatni a mobilfüggőség, illetve hogy a közösségi média milyen hatással van a fiatalok lelkére.
Tehát azt mondja, hogy az egyház egy ilyen modern területre is „belekotnyeleskedhet”?
Persze, csak nagyon óvatosan! Használhatjuk hittanórán is a mobiltelefont, hogy közösen csináljunk valamit vagy szelfizzünk. De amikor azt tapasztaltam a gyerekeknél, hogy nagyon rá vannak kattanva a mobiltelefonra, és már a hittanórán is csak ezt nyomogatják, akkor bevezettem azt a szabályt, hogy most már kint kell hagyni a telefont.
És hogyan fogadták?
Az elején nagyon fel voltak háborodva. De utána hihetetlen jó volt, mert a gyerekek elkezdtek beszélgetni és megnyílni egymás felé. Amikor a mobiltelefont le tudják tenni, akkor felfedezik, hogy a valódi világban is van élet, mert itt az a fontos, hogy azokkal legyenek, akik éppen itt vannak és ne azokkal, akik az internetes térben éppen rájuk írtak.
Hogyan néz ki az a folyamat, amikor valakiből hívő lesz? Például egy 15 éves betéved, hogy érdekli a vallás és szeretne jobban megismerkedni vele. Mit mond neki?
Sokaknak saját Isten-élménye van, és azért kezdik el keresni az egyházat, hogy válaszokat kapjanak. Másokat egy egyházi közösség vagy egy pap személye fog meg. Olyan is van, hogy valaki összejön egy katolikus lánnyal, fiúval és elkezdi érdekelni, hogy akkor mi is ez az egész.
Volt már olyan tapasztalatom, hogy egy nem hívő jött be a plébániára, mert úgy gondolta, csak egy pap tud segíteni azon a problémán, amivel szembe került. Nekem ilyen helyzetben az a feladatom, hogy egyrészt válaszolok a kérdésére, másrészt éreztetem vele, hogy amennyiben szeretne lépni, az egyházban abszolút nyitott ajtókat talál.

Fotó: Csóti Rebeka

Mindenkinek más az útja, de van egy belső döntés, ami elindítja az embert. Utána már vannak a közösségeink, akik megtanítják az alapokat és segítenek a közösség tagjává válni. Úgy van kitalálva a plébánia, hogy 0-99 éves korig mindenkinek van lehetősége betagozódni.
Mit kell érteni „Isten-élmény” alatt?
Ez egy olyan személyes tapasztalat, ami által megsejted vagy bizonyossá válsz, hogy Isten létezik. Persze sokan szívesen vitatják Isten létezését, de kétség kívül létezik egy olyan emberi tapasztalat, amit Isten-élménynek hívunk, amikor az egyén megtapasztalja a transzcendens, fizikai világon túl létező világ vonzását, ami megnyilvánul neki valamilyen módon.
Nagyon sokan így térnek meg. Ráadásul a hitvitáknak igazából nem nagyon van értelme. Mert pusztán amiatt, hogy én levezetem neked érvekkel, hogy Isten ezért és ezért létezik, attól még nem leszel hívő. Arra azt mondod, hogy jó, ez logikus, de most mit kezdjek ezzel? Ha nincsen személyes tapasztalat, akkor ez egy nagyon nehéz út.
Akkor ez egy érzelmi folyamat?
Nem csak. Van ilyen komponense, de ez egy valóságos találkozás. Ha csak érzelem lenne, az előállítható lenne, mondjuk pszichedelikus szerekkel. De ahhoz, hogy tapaszaljak, találkozzak, párbeszéd alakuljon ki, ahhoz kell a másik személy jelenléte.
Mennyire van átitatva Magyarországon az egyházi élet politikával? Gyakran olvasni olyan papokról, akik misén vagy istentiszteleten politizálnak. Feladata egy papnak ez?
Nem azt mondom, hogy feladata, de joga van hozzá. Egy pap ugyanolyan magyar állampolgár, mint bárki más. Elmondhatjuk a véleményünket. Azért jogos mégis a kérdésfelvetés, mert mi kvázi vezető pozícióban vagyunk, és alattunk lelkileg „kiszolgáltatott” pozícióban vannak emberek, hiszen útmutatást várnak tőlünk. Ezzel nekünk nem szabad visszaélnünk, sem politikai szinten, sem bármilyen más kérdésben. Nem használhatjuk a vezetői pozíciónkat, hogy uralkodjunk más életén vagy befolyásoljuk.
Ugyanakkor papként nekem is jogom van elmondani a véleményemet, viszont emiatt a kettősség miatt én, személyesen, nagyon óvatosan próbálom ezt tenni. Ezért sem templomban, sem lelki gyakorlaton nem politizálok, mert ezekben a helyzetekben szerintem nem helyes. Bármilyen más alkalommal, ha megkérdezik a véleményem, el fogom mondani és ehhez minden papnak joga van – függetlenül, hogy milyen párt vagy ideológia mellett áll.

Fotó: Csóti Rebeka

Hozzá kell tenni azonban, hogy az egyháznak van társadalmi tanítása, és az ilyen kérdésekben nem csak jogunk, kötelességünk is megszólalni. Arra kell figyelni, hogy ez társadalmi és ne politikai üzenet legyen.

Például tudni kell úgy megszólalni a hajléktalan-törvényről, hogy az ne politikai, hanem társadalmi üzenet legyen.

A társadalmi együttélést, megbékélést, az árkok betemetését kell elősegítenünk, de úgy, hogy közben nem politikai pártok mellett vagy ellen agitálunk.
Volt már konfliktusa más egyházi személyekkel?
Igen, de legyünk őszinték: a papok egy része nem azon a politikai véleményen van, mint én. Amikor ezt kinyilvánítom, mondjuk a Facebookon vagy egy interjúban, akkor nagyon sokan felháborodnak. De ugyanúgy meg van a jogom a szólásszabadsághoz, mint bárki másnak.
A mostani kormány szeret „keresztény értékekre” és kultúrára hivatkozni. De nekem mindig van egy olyan érzésem, mintha mazsolázgatnának az értékek közt.
Alapvetően Balog Zoltánnal tudok egyetérteni, aki interjút adott a SzemLélek blognak, ahol megfogalmazta, ő egyházi emberként felháborodna azon, ha egy politikus akarná megmondani, hogy mi a kereszténység – kár, hogy ezt EMMI miniszterként nem tudta ennyire egyértelműen kimondani.
Ön tudja értelmezni azt, amikor a kormány „keresztény kultúrára” hivatkozik?
Kétségtelen, hogy a kereszténységnek van egy kulturális vonulata, de azért azt gondolom, hogy a kereszténység alapvetően nem egy hagyományőrző társaság. Mi a Bibliát, az evangéliumot hirdetjük, az élő kapcsolatot az élő Istennel, a szegények segítését, az elesettek gyámolítását, a társadalmi igazságosságot.

Ha például az elmúlt hónapok intézkedéseit nézzük, ez nem igazán látszik. Lásd hajléktalan-törvény.

Vagy migráció. Ferenc pápával sem tud nagyon mit kezdeni a kormányzat, holott ő a katolikus egyház legfontosabb személye.
Ráadásul neki különösen húsbavágó kérdés a bevándorlás, hiszen az ő szülei olasz menekültek voltak. Egyébként Ferenc pápa sem azt mondja, hogy nyissuk meg a határokat, és engedjünk be mindenkit gondolkodás nélkül, de

keresztényként nem zárkózhatunk be, és nem mondhatjuk mindenkire, hogy minket hagyjatok békén és mi itt a kényelmes európai életünket akarjuk élni.

Borítókép: Csóti Rebeka