Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Vérkarácsony: itt van pár horrorsorozat, hogy ne kapjon hányingert az ünnepi tévégiccstől

Vérkarácsony: itt van pár horrorsorozat, hogy ne kapjon hányingert az ünnepi tévégiccstől

Már most unja a karácsonyi tévés giccset? Elege van Kevinből, a hanyag szüleiből és a műsorrácsba erőszakolt végtelen számú, nagyon sokszor látott Disney animációs filmekből? A változatosság kedvéért jó lenne némi vérpatak, egy apró kis gyilok, némi bél vagy gonosz kísértetjárás a képernyőre? Amennyiben a válasza igen, görgessen lejjebb bátran, és tekintse meg horrorsorozat-ajánlónkat. 

Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a következő sorokban igyekeztünk olyan horrorsorozatokat is ajánlani, amelyek az átlag néző radarján nem biztos, hogy feltűnik. Megpróbáltunk minden típusból, zsánerből kiválasztani azokat a szériákat, amelyek megfelelők lehetnek a fenyőfaillat és az ünnepi rántott hús mellé kísérőnek.

A listába nemcsak idei eresztés került, vannak régebbiek, sőt olyan is akad, ami már be is fejeződött, így akár teljesen lefedheti az ünnepi kikapcsolódás tévénézős porcióját.

Penny Dreadful (Londoni Rémtörténetek)

Aki érdekelt egy igazán kellemes vámpírvadászatban, annak a Londoni Rémtörténetek akár kötelező darab is lehet, de nem ám a mitikus gonosz lény kergetése miatt. A Londoni Rémtörténetek nem egy csillámbőrös, romantikus vámpírszerelemmel pirított, vért kisujjal szopogató lagymatag horrornak kinéző, de inkább petyhüdt, felhorzsolt sörhasra hasonlító sorozat. A Penny Dreadful ennél sokkal koncepciózusabb, átgondoltabb, okosabb. Különlegessége, hogy minden olyan legendás és közismert 19. századi brit fantasztikus irodalom fiktív lényét, személyét szerepelteti, aminek a “meséjét” már számtalan formában másolták, vagy éppen mozivászonra rángatták, akiknek/amiknek a történetein ezrek, ha nem milliók nőttek fel az elmúlt évszázad alatt. Szerette a Bram Stroker Drakuláját, Van Helsinget, Mary Shelley Frankensteinjét, Robert Louis Stevenson Dr. Jakyll és Mr. Hyde-ját, Oscar Wilde Dorian Gray-ét? Nos, akkor a Penny Dreadfult imádni fogja. Azon túl, hogy az alkotók egy roppant izgalmas, belezős szexelős, rémisztő cselekménybe tömörítették ezeket az alakokat, a Londoni Rémtörténetek alkotói hatalmas odafigyeléssel alkották újra a karaktereket, pontosan adagolva a drámát a vér mellé, amit a kiváló színészek játéka még izgalmasabbá tesz, nem beszélve a viktoriánus korabeli Anglia hangulatáról.

The Strain (A Kór)

Ha már a vámpíroknál tartunk, de unja a karakter hagyományosabb megközelítését, akkor nagyszerű választás lehet Guillermo del Toro és Chuck Hogan könyvtrilógiájának adaptációja, a The Strain (A hazai csatornákon A Kór címmel futott). A sorozat különlegessége, hogy a vámpírizmust betegségként, járványként tálalja a nézőnek, aminek csak az eredetét vezeti vissza homályos mitológiára. A Kór csupán négy évadot ért meg, amik alatt a vámpírkór kezdetben New Yorkot, majd a világot célozza meg, a főszereplők pedig versenyt futva az idővel próbálják ezt megakadályozni. Hamar szemben találják magukat a vírus forrásával, a titokzatos és legyőzhetetlennek tűnő Mesterrel, aki háttérhatalomként tart kezében majdnem minden felügyeleti szervet. Fordulatos, izgalmas, véres, ammóniaszagú és undorító, ahogy a fertőzöttek torka egy külön szájszervként mászik elő a nyakukból, és tapad rá a szeretteikre. Mert a fertőzöttek első prédája mindig az, akit a legjobban szerettek, míg emberek voltak.

The Hunting of Hill House

A Netflix saját készítésű horrorsorozata jóval több, mint egy szimpla kísértethorror. Shirley Jackson 1959-es azonos című regényéből készült 10 epizódos sorozat ugyanis azon túl, hogy egy roppant ijesztő, valóban égő lámpa mellett alvós kísértetsztori, a családi kötelékek fontosságáról és a családi traumák súlyosságáról is érdemben beszél. A sorozat két idősíkban mesél a főszereplő családról. Megismerjük, hogyan rémisztgette őket hatalmas kastélyuk kísértetei, és azt is, hogyan váltak emiatt zűrös, sérült felnőtteké, akik azt hiszik, hogy a gyermekkorukban történt tragédia igazából az apjuk hibája. Meglepő, ahogy a széria a horrorzsánerre jellemző eszköztár segítségével értekezik a családon belüli őszinteség, egymásra figyelés fontosságáról és azok hiányának következményeiről. Persze a The Hunting of Hill House nem pici horror nagy családi drámával. Minden képkockájával terrorizál, mert amikor azt hisszük, hogy egy snittben nincs semmi félelmetes, akkor bátran lépjünk közelebb a képernyőhöz, és nézzük meg, mit találunk.

Castle Rock

A Stephen King rajongóknak ismerősen csenghet Castle Rock városa, ugyanis számos művében, ha csak egy említés erejéig is, de megjelenik, sokszor konkrétum nélkül. A horrorpápa műveiben balladai homályba burkolja ezt a települést, csupán utalgat rá, hogy a fiktív Main állambeli világ össze gonoszsága innen származik. A Castle Rock nem győzi hangsúlyozni, hogy King univerzumának egy gócpontja (a sorozat elkészítésénél King is jelen volt). A szereplők ilyen vagy olyan módon, de kapcsolatban állnak a szerző nagyobb műveiben történt eseményekkel, legyen szó a Ragyogásról vagy éppen a Cujo-ról. Viszont Castle Rocknak is megvannak a maga titkai. A várost körülvevő erdőben ugyanis az arra érzékenyek Isten hangját vélik hallani. Ez a hang egyikőjüket arra kényszerítette, hogy a helyi Shawshank börtön egy lezárt szárnyának kiszáradt víztározójában tartson fogva egy fiút (Bill Skarsgard), aki nem öregszik. Ám a fiút megtalálják, kiszabadul, a városban pedig elszaporodik a gonoszság. A sorozat lassan építkezik, de minden pillanatában nyomasztó, félelmetes és nem utolsó sorban titokzatos. Aki nem szeretne sietni a belezéssel, de szeretne feszülten körmöt rágni, annak jó választás lehet.

Into the Dark

Az Into the Dark egy ínyenc darab. Mert ezt a sorozatot nem a színészi játékért vagy a fordulatokért fogjuk nézni, hanem azért, hogy kirázzon a hideg, és azon rágódjunk, hogy van-e értelme a látottaknak. Az antológia sorozat 12 epizódja egyenként más horrortörténetet mesél el, csak úgy, mint a Black Mirror. A koncepció szerint a minden hónapban megjelenő másfél órás tévéfilm az éppen aktuális ünnephez igazodik (igaz, december folyamán rögtön kettőt kapunk belőle, mivel rögtön két ünnepünk is van). Az októberben debütált sorozat első epizódjában egy bérgyilkos vonszolt végig egy körülfóliázott hullát a városon Halloweenkor, viszont a december hetedikén megjelent karácsonyi epizód egészen nyugtalanító. Képzeljük csak el, hogy egy népszerű gyermekjáték, egy plüss szépen átveszi az életünk, és nem utolsó sorban a testünk felett a hatalmat – na ilyen, és ehhez hasonló rémisztő epizódokkal kényeztet minket az Into the Dark, ami sokkal inkább próbál pszichológiai hadviselést folytatni ellenünk, mint rémisztgetni.

Channel Zero

A Channel Zero antológia sorozat szintén azoknak tetszhet a legjobban, akik szeretik Stephen King munkásságát. Mert bár a sorozat Creepypasta-sztorikat (ilyen a Slenderman is) dolgoz fel évadonként, a felépítése, történetvezetése és karakterei nagyban hajaznak Kingre. Az első évadban egy gyermekpszichológust követünk, akinek gyermekkorában elrabolták az ikertestvérét a városban élő több másik gyermekkel együtt. A fiatalokat a közeli erdő fájára fellógatva találták meg, fogaikat pedig kitépték. Harminc évvel később a dolog megismétlődni látszik, ám főhősünk felfedez egy ijesztő összefüggést: minden megölt gyermek ugyanazt a bábsorozatot nézte eltűnése előtt, amit ő is nézett az ikertestvérével, mielőtt meggyilkolták. A fordulat: amikor a bábműsor megy, a felnőttek csak annyit látnak, hogy a gyerekek a kikapcsolt, vagy adást nem közvetítő tévét bámulják órákon át.

A Channel Zero epizódjai furcsa nyugtalanságot árasztanak magukból annak ellenére, hogy nem akarnak ijesztgetni. A komótos cselekmény egy olyan frekvencián mesél, ami félelmet és izgalmat kelt, pedig óvatosan adagol minden rémelemet. Nagyszerű tempó, jól átgondolt történetvezetés – ez teszi nagyon jó kis horrorsorozattá a Channel Zerót.

NightFlyers

A NightFlyers George R. R. Martin 1985-ös novellájának sorozatadaptációja. A történet szerint 2093-ban az emberiség expedíciót indít az űrben felfedezett földönkívüli faj meglátogatására. Céljuk, hogy elkérjék tőlük a speciális energiaforrásuk receptjét, mivel a Föld csúnyán deficites lett. Azonban az út során a legénységet furcsa látomások, halálos üzemzavarok kezdik molesztálni, amiktől szépen lassan kezdenek megőrülni. A NightFlyers egyszerre kőkemény sci-fi és horror, kicsit olyan, mint a Ragyogás és az Event Horizon című film fúziója. A sorozat szépen bontja ki a fokozatosan megjelenő őrületet, a titokzatosság pedig feszült atmoszférát teremt, amit az egyébként sablonos horrorelemek tesznek még így is félelmetessé.

The Terror

A brit Királyi Flotta 1845-ben a Terror és az Erabusz bombázónaszáddal megpróbálja feltérképezni az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő Északnyugati-átjárót. A két hajó azonban nem tudja legyűrni a gyorsan jégmezővé fagyó óceánt, így nem messze a Vilmos-király szigetről, a jégben ragad. Azon túl, hogy a kilátástalan helyzet egyre inkább egymás ellen fordítja a fedélzeten lévőket, egy ismeretlen erő is a legénység életére tör. A The Terror sorozat legnagyobb erénye, hogy a drámai történetmeséléssel és a horrorral kiválóan ragadja meg a legénység kilátástalanságát. Minden epizódjával azt érezteti velünk, hogy ennek a történetnek nem lesz túlélője, a kérdés már csak az, hogy melyik szereplő mikor és hogyan távozik. Ezt a sorozatot nem az ijesztgetések teszik feszültté és ijesztővé, nem a brutalitás (amiből azért kapunk rendesen), hanem a legénységet körülölelő, titokzatos végzet.

The Exorcist

Végül pedig jöjjön egy kultfilm sorozatátirata, ami ugyan (és sajnos) csak két évadot élt meg, ennek ellenére kiváló döntés lehet a horrorkarácsonyhoz. A The Exorcist William Peter Blatty azonos című regényén alapszik és folytatása az 1973-as filmnek. A démoni megszállás fokozatai mellett a sorozat azzal igyekezett több évadosra duzzasztani magát, hogy globális szintű démon invázió-összeesküvést helyezett a hagyományos Ördögűző-koncepció mellé, viszont ez senkinek ne vegye el a kedvét. A The Exorcist ugyanis mind két évadban egy démoni terrortól szenvedő családra helyezi a fókuszt, akiken megpróbálnak segíteni a főszereplők. A kommerszebb világvége-cselekményen túl a széria igyekszik megragadni a kultfilm esszenciáját, és az alapján felépíteni magát, sikerrel. Ha a mozifilm be tudott kúszni a bőrünk alá, akkor a két évad is sikerrel fog járni.