Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A popzene olyan, mint a rántott csirke: fogyasztjuk, de minek?

A popzene olyan, mint a rántott csirke: fogyasztjuk, de minek?

A digitális forradalom megváltoztatta a zenefogyasztási szokásainkat. Chuck Berry, Elvis és a Beatles. Csak néhányan azok közül, akik évtizedeken át voltak a rockzene prófétái, ám a ’80-as években minden megváltozott és a populáris zene már nem feltétlenül foglalta magába a hangszereket. Ez a tendencia napjainkban is jelen van, olyannyira hogy a BillBoard és a Spotify 100-as friss mainstream zenei listáján csupán egyetlen rockzenekar található – a mozifilm miatt reneszánszát élő Queen. De mi az oka az elektronikus zene ilyen mértékű előretörésének?

Mi változott a zeneiparban?

Szinte minden.

Ehhez elég belegondolni a generációs különbségekbe, ugyanis a hatvanas-hetvenes években maga a zene szabadsága is privilégium volt a közönség számára. Ma már annyiféle alműfajjal találkozunk, akár a rock, akár az elektronikus zene világában, hogy több műfaj mély megismerésére egy élet is kevés. A fajsúlyos dalszövegek és a professzionális gitárszólók világa leáldozóban van, és sokkal inkább a hookokra – egy olyan dallam vagy szókapcsolat, ami könnyedén kitűnik a dalszövegből, és könnyű rá emlékezni – és a repetitív dallamokra építő popzene regnál.

Az ismétlődő dallamok újbóli meghallgatásokat generálnak (dallamtapadás-hatás), amikből a modern előadók élnek, ugyanis az albumok fizikailag történő megjelentetése már nem számít igazi piacnak.

A streaming-osztalékok, a szponzorpénzek, a befolyó jogdíjak és a koncertezések teszik ki egy modern előadó bevételének nagy részét.

Még mindig élnek olyan sztereotípiák a rockzenéről, hogy bőrkabátos, hosszú hajú srácok űzik cigivel a szájukban és a tulajdonképpeni ismeretlenségből jöttek. Ez már csak az utolsó tagmondat miatt sem lehet igaz, ugyanis egyre kevesebb támogatás jut a feltörekvőknek, és míg régen a kiadók mertek kockázatot vállalni, szerződtetni, napjainkban az a szomorú valóság, hogy alaptőke nélkül aligha lehet prosperáló karriert építeni.

Például a modern metálzene egyik legismertebb formációja, a Slipknot első albumát több mint 40 ezer dollárból rögzítette. Ezzel az összeggel aligha rendelkeznek manapság kezdő előadók, és ehhez az is hozzátársul, hogy a különféle kiadók zenei megfigyelőiből sincsen annyi, mint akár a ’80-as, ’90-es években volt.

Előadó vagy zenész?

A zeneszerzés folyamata is erős változásokon megy keresztül. A mindent professzionálisan űzni vágyó iparág számára jelen vannak olyan dalszövegírók és producerek, akik elvégzik a ’piszkos munkát’, és csak a készterméket adják át az előadónak feléneklésre. Ez az a pont, ahol hangsúlyosan el kell különíteni egymástól a zenész és az előadó fogalmát.

A zenész ugyanis zeneszerző és előadó is egy személyben, míg az előadó szimplán kommunikátora egy zenei víziónak. Napjaink egyik legnagyobb mesterelméje ezen a téren nem más, mint Max Martin, aki egymaga több mint 22 listavezető dalt írt – és összesen 58 dala került a BillBoard Top10-es listába – az utóbbi két évtized során. Ilyen dalok például:

  • Britney SpearsBaby One More Time
  • P!nkSo What
  • Katy PerryI Kissed A Girl
  • Taylor SwiftShake It Off
  • The WeekndCan’t Feel My Face

A zeneipar egyik legsokoldalúbb szakembere, Sat Bisla (az A&R Network alapítója) – aki olyan tehetségeknek adott lehetőséget, mint Katy Perry, Sia, Frank Turner, a Muse, Adele, az LMFAO – szerint

nem arról van szó, hogy a rockzene haldokolna, sokkal inkább arról, hogy a többi zenei stílus olyan sebességgel terjed, amit a hangszeres zene nem képes követni.

Fotó: Rockstar Photographers/Bielik István

Véleménye szerint ehhez a streaming-szolgáltatások is hozzájárultak, ugyanis egy rockzenekart kevésbé lehet marketingelni. De ami a legfontosabb, hogy a popzene trendvezérelt, míg a rockzene inkább mozgalmak, eszmék, gondolatok mentén halad előre. A slágerdalok – és az ehhez kapcsolódó strukturális modellek – szerinte sokkal fontosabbak, mint maga a stílus, amiben írják őket.

A magyar zenei életben, ha lehetséges, még nehezebb egy rockzenekarnak elérnie az igazi áttörést. Hárs Barna, a Meg egy cukorka zenekar énekes-gitárosa szerint aligha van húsz olyan zenekar itthon, amely megélhetést tudna szerezni a munkája által. A feltörekvő zenekarok pedig nemhogy pénzt alig keresnek, sokkal inkább ők költenek felszerelésre és stúdióra.

„Persze nekünk nem is a megélhetés az elsődleges célunk a zenével. Amíg nem ebből élünk, addig mindig mi rendelkezünk majd az alkotásaink felett. Nem szeretnék soha azért színpadra állni, hogy be tudjam fizetni a számlákat.”

A rohanó világ sem tesz jót a zenének

Hárs mellett Noaah – aki a hazai ELEVATED zenei kollektíva tagja – szerint is mindig lesz piaca az igényes rockzenének. Egyszerűen csak az iparág változott.

„Ma már egyáltalán nem szükséges leíró zeneelméleti tudás ahhoz, hogy egy slágert elkészítsünk. Kétféle tehetséges zeneszerző van: az intuitív és az autodidakta. Az intuitív az, aki indirekt módon szerzi meg a zenei tudását és nem tudja igazán, miért szól jól az, amit játszik. Az autodidakta pedig az, aki leül és elkezdi a hangokkal, folytatja a hangsorokkal, hármas és négyes hangzatokkal, picit elidőzik a kvintkörön, majd elveszik a modális hangsorok párhuzamos végetlenjében.”

Erre jó példa, hogy megannyi sikertörténettel találkozhatunk napjainkban, a Britain’s Got Talent néhány évvel ezelőtti nyertese, Susan Boyle például zeneelméleti tudás nélkül érkezett a tehetségkutatóba, és a győzelem után több Operaházban is telt házas esteken énekelhetett.

„Az emberek ma már a mindent és most világában élnek, így ha valahol kudarcot vallanak, rögtön tovább is lépnek – folytatta Hárs –. A zene márpedig nem olyan, mint a Candy Crush, ahol percek alatt nagy sikereket érhetsz el, sokkal több kitartásra és alázatra van szükség.”

Erről a témáról egyébként a világ egyik legnagyobb hangszergyártó cége, a Fender is közölt egy cikket a Washington Postban, megemlítve, hogy bevételeik több millió dollárral zuhannak évek óta, a Gibson cég pedig csődöt is jelentett. „Ez a fajta mentalitás nemcsak itt tükröződik, hanem szinte mindenhol. A rapid életmód a magánéletre is kihat, ezért nem fordítanak már időt a megromlott párkapcsolatokra sem, sokkal egyszerűbb továbbállni.”

Csődközelbe került az ikonikus gitárgyártó, a Gibson, de nem kell még temetni

A világ egyik legismertebb és legkedveltebb gitárgyártója már évek óta lejtmenetben van, de eddig nem kongatták a vészharangokat. A Gibson azonban az évek alatt több százmillió dolláros adósságot halmozott fel, amit hamarosan ki kell egyenlítenie, különben csődbe megy.

A régi sémák már nem elegek

A zenei nevelés és az alapok nagyban tudják befolyásolni azt, hogy ki merre orientálódik a későbbiekben, viszont manapság már annyira szabad a zeneelérés mindenki számára, hogy érdemes a diverzitásra is ügyelni. Minden stílusból hozzátehetünk a saját repertoárunkhoz, sőt ez kifejezetten ajánlott is abból a szempontból, hogyha zeneírásra adjuk a fejünket, „a nyugati 12 diatonikus hangnemben már aligha van új a nap alatt” mondta Noaah.

Éppen ezért tudott a ’90-es évek végén nagy sikert elérni az örmény System of a Down zenekar, ugyanis sutba vágták a bevett nyugati skálákat és a kreatív fázisban előszeretettel alkalmazták a keletieket is.

A rádiók adásának trendteremtéséről Noaah szerint már nincs is igazán értelme beszélni, ugyanis a modern zenei csomópontok (SoundCloud, Spotify, Youtube, stb.) sokkal nagyobb embertömeget képesek elérni. Ráadásul egy dal hallgatottsága egyszerűen nem vonható párhuzamba azzal, hogy milyen annak a tartalmi minősége. Hárs szerint az is lényeges aspektus, hogy azért lehetnek a listák ilyen pop-orientáltak, mert ez a műfaj témájában és hangzásában egyáltalán nem megosztó, így átmennek szinte mindenki rostáján.

„Ha megnéznénk egy olyan statisztikát, hogy az irodistáknál mi a legkedveltebb ebéd, valószínűleg kijönne a rántott csirkemell sült krumplival. Ettől ez még egy viszonylag kevés élményt adó, átlagos ételnek minősül, ugyanez a helyzet a popzenével is.”

Bárki lehet a holnap sztárja

Az elektronikus műfaj dominanciájáról már eltérőek a vélemények. Hárs szerint a hangszeres zene mindig volt, és mindig is lesz, ugyanis az ebből sugárzó érzelmi töltet a mindennapok szerves részét képezik. A magyar rockzene pedig a hazai költészetet is folyamatosan táplálja.

Noah szerint viszont már régen dominál az elektronikus zene, és nem úgy tűnik, mintha ez átalakulóban lenne.

Szinte nem is lehet már olyan zenét találni, ami bármiféle digitalizáció, elektronika nélkül nyerne végleges formát,

továbbá ez egy hatalmas lehetőség mindenki számára, ugyanis a korszerű stúdióprogramokat már bárki be tudja szerezni, így akár a saját hálószobájában is képes lehet arra, hogy profi minőségű és hangzású zenét készítsen.

Kiemelt kép: Rockstar Photographers/Major Kata