Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Kettészakadt a magyar család: a lányok hazavágynak, a fiúk maradnak Angliában

Kettészakadt a magyar család: a lányok hazavágynak, a fiúk maradnak Angliában

Viki és férje 20 év után házasodtak össze és indultak útnak négy gyermekükkel Nagy-Britannia felé a kilátástalanság elől. Külföldön a házasságuk véget ért, és ma a család nagyobbik fele már Magyarországon szeretne karácsonyozni. Az egyik kislány még a Mikulásnak is írt, hogy segítsen.

Viktóriáék három évvel ezelőtt egy tágas, megfizethető otthont kerestek maguknak Angliában, egy házat, amely lehetőleg közel helyezkedik el a fővároshoz, jó iskolával és munkalehetőséggel a környéken. Végül egy, a lutoni reptértől csupán egyórányi autóútra lévő, 8 ezer fős városkában találtak egy igen régi, de felújított, kétszintes házat, négy hálószobával. Az iskola – az ottani minősítési rendszer szerint – az ötös skálán négyes besorolást kapott, és a közeli aszaltgyümölcs-csomagoló üzembe felvették a családfő, Viktória férjét, aki eleinte csak csomagolt, aztán targoncázott, majd teherautósofőr lett.

Magyarországon családi vállalkozásban árultak terhességi teszteket patikáknak, de a hazai helyzet olyan bizonytalan volt, hogy annál még egy másik bizonytalanság is biztosabbnak tűnt.

20 év után összeházasodtak, hogy könnyebb legyen az angliai szabályokhoz igazodniuk, és négy gyerekükkel útnak indultak. Külföldön azonban a házasságuk véget ért.

Hosszú évek megoldatlan problémái és az új élet együtt hozta úgy, hogy azt érezték, jobb lesz külön. 2016 októberében elköltözött a férj, hivatalosan azonban csak idén júliusban mondták ki a válást. Mindketten új életet kezdtek közben.

Fotó: Elek Krisztián

A nagy házban jelenleg már csak a lányok – a 6 éves Lujza, a 8 éves Rozi és a 11 éves Kata – élnek édesanyjukkal. A ház mindenkinek a kedvence: lent található a nappali, az ebédlő és a konyha, az emeleten pedig a lányok három szobája mellett Viki hálószobája és külön fürdője.

Kata azt meséli, bár szeret Angliában élni, mindannyian arra vágynak, hogy idén végre Magyarországon karácsonyozhassanak. Az egyik lány még a Mikulásnak is írt és kérte, segítsen, de úgy tűnik, a családnak még egy jó ideig várnia kell erre.

Forrás: Viktória

„Már évek óta hiányoznak a barátok meg a nagyszülők. Itt is vannak barátok, de otthon is. Az is rossz lesz, ha az ittenieket kell majd itt hagyni” – panaszolta a kislány.

Egyetlen fia haragszik rá

A legnagyobb gyerek, a 13 éves Botond egy éve költözött el az apjához és annak új barátnőjéhez. Öten élnek együtt, az asszony előző kapcsolatából hozott nagy fiával, valamint az azóta született, férfival közös gyermekükkel.

Viki nehezen viseli, hogy megromlott a fiával a kapcsolata, azt mondja, nem érti, mi történt: „Rám haragszik. Szerinte miattam bomlott fel a család. Pedig ezt, míg itthon volt, sohase mondta. Még a költözés előtti napon is bújt hozzám, azt mondta, nagyon szeret. Aztán egyik nap ott aludt az apjánál, aki másnap veszekedni kezdett, de arra nem tudtam reagálni. Ha velem hangosak, én nem működöm. Boti szerint viszont én provokáltam. Teljesen érthetetlen.”

A sütemény hoz most a konyhára

A négygyermekes anyuka, hogy eltartsa a nőkből álló családot, hobbicukrásznak állt és saját vállalkozást indított.

„Itt minden sokkal egyszerűbb. Bejelentkeztem az önkormányzatnál, kijött egy nő és elmondta, hogy a működéshez szükséges egy lábbal vagy elektromosan nyitható kuka, egy kézmosó, egy külön hűtő a sütiknek és egy hűtőhőmérő. Azt is elmagyarázta, milyen élelmiszerkezelési szabályok vannak, hogyan kell csíramentesen tartani a konyhát, milyen fertőtlenítő szereket szabad és kell használnom. Ezzel szemben otthon iszonyatos procedúra az engedély, háromfázisú mosogatót írnak elő, ráadásul a takarítási naplót és a nyersanyagok útvonalát is vezetni kell!”

Viki kezdetben mézeskalácsokat készített. Még Magyarországon elvégzett egy rövid tanfolyamot, így bár a gyakorlata megvolt hozzá, az üzlet beindítása mégsem ment zökkenőmentesen.

„Nem akartam huszárokat vagy tükrös szívecskéket gyártani. Más irányba indultam, kerestem a saját stílusom, de sajnos kiderült, nem éri meg. A szép kreációk borzasztó munkaigényesek, viszont nem nagyon fizetik meg. Ráadásul az angoloknak el kellett magyaráznom, hogy ez nem édesség, hanem ajándék. Egy-egy magyar vagy lengyel rendelt olykor, de megélni abból nem lehetett”.

Mivel egyébként is imád sütni, áttért a tortakészítésre, és így

a 4-5 óra alatt elkészülő édességek darabjáért már akár 30-35 fontot (10-13 ezer forint) is elkérhetett.

„Mivel a gyerekeimtől veszem el az időt, nem adom olcsóbban. Persze, a boltban meg lehet venni 8 fontért, de az nem ugyanaz. Bele sem merek gondolni, miből lehetnek, ha a hűtőpultban hetekig elállnak. Én a formatortát eleve nem kedvelem, szerintem az nem cukrászat, de természetesen, ha kell, megcsinálom. Szerintem az a jó, ha a vásárló nem csak a gyurmát és a mázt látja, amik elrejtik a piskótát és a krémet, hanem azt is, amit eszik.

Forrás: Viktória

Viki korábban junior menedzserként dolgozott egy étterem bárjában, de ott nem nézték jó szemmel az iskolaszüneteket – Angliában hathetente egy hét pihenőt engedélyeznek a gyerekeknek –, és mivel a volt férje nem járult hozzá, hogy gyerekfelügyelőre bízza a lányokat, neki kell otthon maradnia velük. Így jelenleg Viki kizárólag az eladott süteményekkel tudja megkeresni a megélhetésükhöz szükséges összeget.

Két éve voltak Magyarországon utoljára

Bár a gyermek-elhelyezési pert – az időközben elvált szülők – rég elindították, a folyamat nagyon lassan halad, és amíg nincs döntés, a lányok nem hagyhatják el az országot. Viki azt meséli, két éve voltak otthon utoljára. Állítja, hiába költöznének haza, a lányok azt követően is sűrűn látogatnák apjukat. Kérdés azonban, hogy sikerül-e egyáltalán megállapodniuk a volt férjével a bíróságon.

Az iskola olyan, amilyet kerestek

Angliában az oktatási rendszer és az intézmények olyanok, mint egy nagy játszótér. A magyar képzéssel ellentétben itt jóval egyszerűbb a gyerekek élete: délelőttönként a nehezebb tárgyaknak számító matek- és irodalomórákat tartják meg, délután van a testnevelés, a rajz és a technika. (Iskolai tapasztalataikról Viki a Világ iskolái nevű blogon írt.)

“Nincsenek tiltó táblák, miszerint a folyosón tilos a futkározás, ellenben vannak varázstükrök a falakon, mint egy elvarázsolt kastélyban. A folyosón elkülönítettek egy kis konyha részt, ahol a gyerekek sütögethetnek és mosogathatnak. Rengeteg a kézműves sarok, ahol minden nagyon színes és vidám. Hatalmas projektorkivetítő van a tornateremben, külön számítógépterem, hanglabor”.

Bár a lányok azt mondják, hogy a suli – az egyenruhával együtt is – nagyon jó, örülnének, ha visszatérhetnének Magyarországra.

„Hiányzik az anyaország. Csak apa nem örül, hogy el akarunk menni” – mondja Rozi szomorúan, nem értve, hogyan lehetne mindenkit boldoggá tenni ebben a helyzetben.

Fotó: Elek Krisztián

A család épp a nagymamát várja, aki a napokban érkezik Angliába, hogy Viki pár napra elutazhasson Magyarországra. Másfél éves kapcsolata alatt csupán másodszorra találkoznak párjával, Krisztiánnal. A férfi Dániában dolgozott a legnagyobb konferencia hotelben, amikor megismerték egymást Vikivel. A Rákóczi túrós hozta őket közelebb. Krisztián ugyanis épp új süteményt keresett a hotel menüjébe.

„Gondolhatod, mekkora öröm volt, hogy az én receptem szerinti túrós felkeltette a figyelmet egy ilyen nagyságú és minőségi helyen. Három hónapig csak csetelgettünk, aztán jött az első találkozó Dániában, majd bemutattam a lányoknak is.”

Négy nő kedvence

A gyerekek sem találtak semmi kivetnivalót Krisztiánban, pedig a férfinak négy nőnek kellett megfelelnie.

„Ez alapvető kérdés, ha a lányoknak nem jó, akkor én hiába vagyok szerelmes. Házasság után nem megy már bele az ember valami közepesbe.”

Krisztián időközben hazaköltözött, most Budapesten dolgozik egy 14 éttermet magába foglaló partiszerviz kreatív séfjeként. A tavalyi karácsonyt már együtt ünnepelték, Krisztián tíz napot töltött Vikiéknél, azóta pedig 2-3 hetente meglátogatja őket. Azt tervezik, közel Budapesthez keresnek egy családi házat, Viki hobbi szinten cukrászkodna és mellette egy főállást is megpályázna. Azt mondja, kíváncsiságból már jelentkezett néhány meghirdetett állásra Magyarországon, és nagyon kecsegtető ajánlatokat kapott. Ha pedig minden jól alakulna, szeretne egy ötödik gyereket is. Most 41 éves, úgy érzi, belefér.

Fotó: Elek Krisztián

Két komoly betegséget már így is legyőzött. Még a házassága kezdetén a haja alatt észrevett egy fura anyajegyet, a bőrgyógyász, azt mondta, ne aggódjon, nincs vele probléma. Amikor azonban hegesedni kezdett, azonnal a Kékgolyó utcába ment. Két nap múlva megműtötték.

„Eleinte parókát akartam hordani, mert olyan csúnyának láttam az arcom. Amíg ki nem nőtt újra a hajam, kendőket viseltem. Aztán mindig olyan frizurát választottam, hogy eltakarjam a hegeket. Ma már nem számít, ha mások látják. Nem fedem el a sebeimet.”

Vikinek szerencséje volt, a daganat nem terjedt tovább, viszont Botond születése után egy újabb betegséggel, méhnyakrákkal diagnosztizálták az orvosok. Szerencsére még időben észrevették és kivágták a daganatot. Azt mondja, mindkét betegségnél a várakozás volt a legrosszabb, a bizonytalanság, de sosem készült a legrosszabbra.

„Mindig biztos voltam benne, hogy túlélem ezeket. Sosem gondoltam egy pillanatig sem, hogy meghalok.

Most is biztos vagyok abban, amit szeretnék. Ezúttal az angol bíróság dönt rólunk, de azt remélem, mielőbb csomagolhatunk és végre hazautazhatunk.”