Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Már két lehetséges csatatér is van Mohácsnál

Már két lehetséges csatatér is van Mohácsnál

Ahogy közeledik a mohácsi csata 500. évfordulója, úgy pörög fel a kutatás a csatatér megtalálására. Két kutatócsoport, két hipotézis és egy erős szembenállás az eddigi eredmény.

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely üzemeltetője, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szervezett tudományos konferenciát december 7-ére, ahol a mohácsi csatával összefüggő kutatásokat ismertették. Az összejövetel azért is volt pikáns, mert Pap Norbert és Bertók Gábor is bemutatta a kutatási eredményeit, akik két különböző hipotézist állítottak fel a csatatér helyszínével kapcsolatban.

Mit tudunk a csatáról?

Az idő biztos: I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a harcmezőre. Az is tény, hogy a Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény (magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai nemzeteket felvonultató), 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. A helyszínnel kapcsolatban annyi bizonyos, hogy Mohácstól délre feküdt a csatatér és egy 20 négyzetkilométeres területen kell keresni. Sátorhelynél, ahol az emlékpark van, öt tömegsírt tártak fel korábban, 800-1000 ember csontvázát találták meg.

A két csatatér: hol volt Földvár?

A korabeli leírások alapján a magyar sereg bal oldalán egy “völgy” vagy árok húzódott, amely a Duna menti mocsárig ért, míg jobb oldalon ugyancsak volt egy “völgy” vagy árok. Brodarics István pécsi majd váci püspök, a csata fő krónikása szerint a centrumban egy Földvár nevű település helyezkedett el, amelynek temploma a fő tájékozódási pont, ami mögött amfiteátrumszerűen szélesen terült el egy domb.

A mohácsi csata

Ezt a kis falut jelenleg a két kutatási irány két különböző helyszínre teszi. A Pap Norbert és Fodor Pál nevével fémjelzett kutatócsoport úgy tartja, hogy a mocsár a Duna mellett volt, csak éppen a szabályozás előtti formáját kell figyelembe vennünk, és az akkori Földvárt a mai Sátorhelynél kell keresnünk. A teóriájuk szerint a már feltárt tömegsírok a magyar sereg balszárnyán harcolók holttesteit rejthetik.

Pap Norbert szerint, bár a korábbi kiemelkedések és mélyedések már nem láthatók, hiszen azokat a talajerózió és a mezőgazdasági tevékenység eltüntette, műszerekkel mégis sikerült azonosítani őket.

Úgy vélik, az is az ő álláspontjukat erősíti, hogy a törökök a csata után egy győzelmi emlékművet emeltek egy kiemelkedésen, a már említett mocsár szélén, ami Törökdomb néven maradt meg a köztudatban.

A geográfus-történész arról is beszámolt, hogy beazonosíthatták azt az árkot, illetve völgyet is, amit több forrás említ.

A pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze és a mohácsi csatatérkutatás (Mohács 500) vezetője, Bertók Gábor viszont arról számolt be a konferencián, hogy szerinte a harcmezőt Majsnál kell keresni, a mocsár a megáradt Borza-patak akkori medre lehetett, míg a magyar seregtől jobbra húzódó dombok a mai napig könnyen megtalálhatók a falu mellett.

A települést, amit Brodarics Földvárként azonosított, megtalálhatták Majs mellett, ahol

egy késő középkori falunyomot mutattak ki, illetve ahonnan fémkeresős kutatással mostanáig 1000-1200 lelet is előkerült.

A korszakból találtak többek között két I. Szulejmán-aranyat és egy 16. századi vaseszközleletet is, amely feltehetően a falu lakói által a csata előtt elrejtett eke alkatrészeiből és egy bárdból állt. Emellett százas nagyságrendben találtak nyílhegyet, egyéb puska- és tüzérségi lövedék maradványokat, valamint egy golyóöntő formát.

A területet már 2009 óta kutatják, a Sátorhelyen található tömegsírokról pedig úgy feltételezik, hogy ott lehetett a magyar tábor, amit a törökök megtámadtak és megsemmisítettek a csata közben.

Sajnos a mohácsi csata esetében a tömegsírokkal több probléma is van. Amikor feltárták őket, akkor antropológiai szempontból nem vizsgálták meg alaposan a csontvázakat.

Nem tudunk semmit a halottak életkoráról, a nemi eloszlásukról, a testalkatukról, ami fontos lenne abból a szempontból, hogy kiderüljön, kik fekszenek a sírban: katonák, a táborban szolgálók?

Négyesi Lajos hadtörténész előadásában fel is tette a kérdést, nem kellene-e ismét feltárni a tömegsírokat, megvizsgálni a csontvázakat és méltóképpen végső nyugalomra helyezni őket? A kutatók válasza egyértelműen igen volt.

Forrás: OSZK

Az ellentét egyébként nem új a két elmélet mögött felsorakozott kutatók között: a mohácsi csata kutatásának 130 éves történetében az első évtizedekben Sátorhely és a Törökdomb környezetét vélték az ütközet centrumának. Az 1926-os megemlékezésekre készülve a korszak meghatározó kutatói elvetették ezt, és a Borza-patakon túl, a nyugati teleplépcsőn keresték a Brodarics István leírásában Földvárként megjelölt települést.

Pénz, paripa, lelet

Még augusztus végén számoltunk be róla, hogy az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Pécsi Tudományegyetem konzorciuma Fodor Pál (MTA BTK), valamint Pap Norbert társvezetésével 120 millió forintos támogatást nyert el, hároméves időtartamra. Ez az összeg komolynak számít a tudományos színtéren. A Janus Pannonius Múzeumnál ezzel szemben különböző kis pályázatokból adódott össze a finanszírozás, illetve a fémkeresős kutatásoknál a résztvevők saját zsebből fizették ki a költségeiket.

A Zoom.hu által megkérdezett történészek, régészek és muzeológusok is arról beszéltek, érdemes lett volna összehangolni a csatatér keresését, ezzel szemben októberben, amikor a JPM bejelentette, hogy komoly eredményeket tudnak felmutatni, a Pap Norbert-féle kutatócsoport közleményben határolódott el, mondván, ehhez semmi közük.

Pap nemrég még ennél is tovább ment: november közepén a Magyar Tudományos Akadémián arról beszélt, hogy

a Majsnál vizsgált terület nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadi események idején megáradt Borza-patak.

Szerinte a Majsról előkerült hadi régészeti leletmennyiség ráadásul két nagyságrenddel kevesebb, “mint amit a csatatértől elvárnánk”. Majs mellett hektáronként csupán három késő középkori lelet került elő, míg az összehasonlításul szolgáló, a korszakhoz kötődő 1632-es lützeni csata helyszínén ez az érték száz feletti.

A JPM egészen eddig nem szólalt meg az ügyben, de a Zoom.hu-nak most nyilatkozott Bertók Gábor. Elmondta, hogy szerinte

több más dolog mellett a lützeni csatával való összehasonlítás sem állja meg a helyét, mert az több, mint száz évvel később zajlott és addigra a tűzfegyverek sokkal jobban elterjedtek és a tűzgyorsaságuk is fejlődött.

Ráadásul azt a csatateret öt évig kutatták fémkeresővel, minden egyes négyzetméterét átfésülve. Kiemelte, a majsi területen a leletek eloszlása korántsem egyenletes, van ahol az általuk alkalmazott, nem teljes körű, mintavételezés mellett is 26 hadilelet van egy hektáron, van, ahol egyáltalán nincs, illetve volt olyan kisebb terület is, ahol megismételték a kutatást, és ugyanannyi lőszert találtak, mint előtte. Arra is rámutatott a régész, hogy a lützeni csata 6-7 óra hosszáig tartott, több lőfegyverrel, intenzív lőfegyverhasználat mellett, szemben a mohácsi csata másfél órájával, így nincs sok értelme az összehasonlításnak.

Szeretnek fejlesztésben gondolkodni

Ahogy egy történész a Zoom.hu-nak megjegyezte, nem biztos, hogy ez a fajta vita káros lenne, mert végre elindult valami a kutatásokban. Persze a labda most már a kormánynál fog pattogni, mennyire akarják finanszírozni a kutatásokat, mert a végén úgyis az ásatásoknál derül majd ki, hol volt a mohácsi csatatér. Az mindenesetre reményre adhat okot, hogy a konferencia megnyitóján Hargitai János fideszes országgyűlési képviselő azt mondta: az 500 éves évfordulóra újra kell értelmezni Mohácsot, ami fejlesztésekkel jár „és mi politikusok szeretünk fejlesztésekben gondolkodni.”