Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Hatalmasra nyílik a szakadék a nyugdíjak és a bérek között

Hatalmasra nyílik a szakadék a nyugdíjak és a bérek között

Az elmúlt években a nyugdíjkiadások területén olyan megszorítást szenvedtek el az idős korúak, amire korábban nem volt példa. Jövőre tovább nyílik a szakadék, az átlagnyugdíj már az átlagbér 60 százalékát sem éri el, ráadásul ez a trend folytatódik a következő években is.

Az elmúlt években a kormány úgy hajtott végre egy komoly megszorítást a nyugdíjrendszerben, hogy azt eddig igazán észre sem vették az érintettek. Egyszerűen az egyszeri juttatások kommunikációjával elterelik a nyugdíjasok figyelmét arról a szakadékról, ami az elmúlt években a bérek és a nyugdíjak között alakult ki. Míg 2014-ben a nettó átlagkereset 155,7 ezer forint volt, addig egy átlagos nyugdíjas 118,4 ezer forintot vehetett kézhez havonta – vagyis az átlagnyugdíjas megkapta a nettó átlagbér 76,1 százalékát (ezt hívják helyettesítési rátának.) Idén ez az első három negyedéves nettó bérekkel (215,5 ezer forinttal) számolva 60,6 százalékra jön ki,

ám a januári emelés után ez a mutató 58 százalék alá csökken.

Az elmúlt években ugyanis míg a nettó bérek rég nem látott mértékben emelkedtek, a nyugdíjak épphogy növekedtek – így alakulhatott ki a nagy különbség a bérek és a nyugdíjak között. A változásoknak a nyugdíjemelések inflációhoz rögzítésével ágyazott meg az Orbán-kormány még 2011-ben, amikor megszüntette a nyugdíjak vegyes – bérekhez és inflációhoz egyszerre kötött – emelését. A jól belátható költségvetési szigorításnak a politikai marketingje is kiváló volt, ugyanis a 2010-es kampányban a Fidesz arra tett ígéretet, hogy „megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét” – vagyis azt kizárólag az inflációval emeli.

A gazdasági növekedés nyitotta ki a nyugdíjollót

Ehhez képest 2013-ban és 2014-ben még túl is teljesítették a tervet – ugyanis a januári emelés rendre nagyobb lett, mint a tényleges infláció –, így akkor valóban emelkedett a nyugdíjak reálértéke. A 2010 és 2014 közötti időszakban a bérek emelkedése és a nyugdíjak emelése még lépést tartott, sőt az infláció feletti emelések következtében a helyettesítési ráta 2012-ben 78 százalék fölé emelkedett. 2014-től azonban fordulat következett a beinduló gazdasági növekedésnek köszönhetően: egyre nagyobb mértékben emelkedtek a bérek, amelynek hatására nagyon gyorsan kinyílt az olló a nyugdíjak és a bérek között.

A kormány továbbra is tartja magát a saját maga által hozott szabályhoz, és 2019-ben sem emeli gyorsabban a nyugdíjakat, mint a várható infláció, így januárban mindössze 2,7 százalékos növelés jön – a kormány ugyanis ekkora inflációt tervez, miközben az elemzők 3,2-3,5 százalékkal számolnak. A két érték különbségének technikai okai vannak, hogy melyek ezek, arról az alábbi cikkünkben írtunk:

Olyan nyugdíjemelés jön januárban, amire rég volt példa

Döntött a kormány, így januárban a várható infláció alatt emelik a nyugdíjakat. Szerda késő este a Magyar Közlönyben közzétették, amit már tudni lehetett: 2,7 százalékkal nőnek januártól a nyugdíjak – írta a hvg.

Ugyanakkor az legalább tényleg nem fordulhat elő, hogy a nyugdíjak ne őrizzék meg a reálértéküket. Vagyis 2019 novemberében ismét kiegészítő nyugdíjemelés következik – amikor is már a tényleges infláció ismeretében lehet korrigálni a januári emelés mértékét.

A kormány a viszonylag alacsony nyugdíjemelést olyan akciókkal ellensúlyozza, mint az időnkénti Erzsébet-utalvány osztása, vagy a nyugdíjprémium kifizetése. Idén az átlagnyugdíj nettó 130,5 ezer forint lesz, ami évi 1,566 millió forintos jövedelmet jelent. Ehhez adott a kormány az idén maximum 18 ezer forintot, ami mellé a tavaszi választások előtt 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt is hozzácsapott. A két juttatás együtt további 1,8 százalékos nyugdíj-kiegészítést jelent, ám mivel egyik egyszeri juttatás sem épül be az öregségi ellátás összegébe, tartósan nem emelik a nyugdíjasok jövedelmét. Ezzel szemben, ha ugyanezt a pénzt az állami nyugdíjbiztosító emelésben adta volna meg, akkor a következő években újra és újra ki kellene fizetnie, ami viszont a nyugdíjrendszer kiadásait hosszú távon növelné.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Hosszú távra spórolnak

A nyugdíjemelés inflációhoz való kapcsolásával az állam évente több száz milliárd forintos plusz kiadástól szabadult meg – ami évtizedek alatt több ezer milliárd forintot jelent –, ugyanis csak így fenntartó a magyar nyugdíjrendszer 2040-ig, mivel az aktív adófizetők száma folyamatosan csökken. (A nyugdíjba vonulás és nem utolsósorban az egyre jelentősebb kivándorlás miatt az eltartói réteg egyre vékonyodik.)

Míg 2019-ben egy nyugdíjasra még három adófizető jut, ez az arány 2046-ra 1:2-re módosul.

Így az állam két módon tudja a nyugdíjrendszer kiadásait visszafogni: emeli a nyugdíjkorhatárt és csökkenti a kiadásokat. A nyugdíjkorhatár emelését már a Bajnai-kormány megkezdte, amihez a 2010 utáni Orbán-kormányok sem nyúltak hozzá, sőt a nyugdíjszámítási szabályok miatt még tovább is szigorítottak azon.

Ennek ellenére a mai magyar nyugdíjrendszer – jelen körülmények között – valóban csak 2040-ig lesz fenntartható a járulékbevételekből. Ezt követően a nyugdíjak kifizetése egyre nagyobb terhet ró az államra, és plusz adóbevételeket kell majd erre a célra átcsoportosítania. Hacsak nem áll be egy olyan termelékenységi, versenyképességi fordulat a magyar gazdaságban, amely jelentősen megnöveli a nemzeti jövedelmet – probléma viszont, hogy egy ilyen fordulatnak ma még a csíráit sem lehet látni.

Nyitókép: Nyugdíjasok szánt Erzsébet utalványok kézbesítése; MTI Fotó: Balogh Zoltán