Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A tüntetések mit sem érnek zene nélkül, de a lemezlovast úgy hívják, hogy Így Alakult

A tüntetések mit sem érnek zene nélkül, de a lemezlovast úgy hívják, hogy Így Alakult

Tüntetés keresi forradalmi dalait – és a tömeg szeretné, hogy ne a megszokott langyi szóljon a hangszórókból. A feladat nem is olyan könnyű. Kis forradalmi induló-, dal- és rigmus-történet.

Amikor először nekikezdtem ennek az anyagnak, az volt a tervem, hogy készítek egy listát. Ez a lista olyan zenéket tartalmazott volna, amik szerintem alkalmasak egy tüntetéshez, de időközben – átböngészve a hasonló listákat – rá kellett jönnöm, hogy ez így nem működik.

Ugyanis nem láttam még embert, aki playlisttel a telefonján ment volna tüntetni.

Pedig alapvetően nem lenne hülyeség, nem véletlenül készített már pár ilyen listát a magyar sajtó, éppen az aktuális tüntetésekhez igazítva azok tartalmát. És látva a mostani hullámot, akadna is idő arra, hogy hallgassák, mondjuk, a Kossuth téren álló tömegben az összegyűjtött zenéket. Hiszen sokszor lehetett látni-hallani, hogy az üresjáratokban, olyankor, amikor sem beszéd, sem dulakodás nem történt, tehát nem volt, ami lekösse a tömeg figyelmét, kisebb csoportok álltak össze, és zenét hallgattak, vagy éppen – ha volt náluk erre alkalmas eszköz – maguk zenéltek, vagyis leginkább doboltak.

Egységben az erő

Ennek megvan a maga pszichológiája egyébként, hiszen segít eggyé kovácsolni a tömeget, ugyanezt a pszichológiai alapvetést használják a rendőrök például akkor, amikor gumibotjaikkal ritmusosan ütik a pajzsaikat. Ez egységet sugároz és erőt, ami nem éppen bátorító a tüntetőkre nézve. Viszont ugyanez igaz fordítva is: ha a tüntető tömeg skandál, vagy egy zenére mozdul, akkor szintén egységet sugároz és erőt.

Azonban az van, hogy az ehhez szükséges rigmust, dalt vagy számot nem lehet megadni előre, ugyanis a tüntetéstörténet általános zenei áttekintése után gyorsan kiderült számomra, hogy a tömeg magának választja ki azokat a rigmusokat, dalokat és zenéket, amiket az aktuális társadalmi környezet és a tüntetők tömegállapota megkíván. Másrészt azonban a témakör történeti-zenei kutatása nem túl népszerű sem történészi, sem zenész körökben.

Zene nélkül mit érek én?

Az mindenesetre így is látszik, hogy a tüntetések és a forradalmak zenei aláfestésének létrejötte és használata rendkívül változatos. Egyrészt előfordul, hogy már létező anyagot kezd használni a tömeg, másrészt az is lehetséges, hogy saját magának talál ki rigmusokat, dallamokat.

A tüntetés playlist helyett ezért végül egy történeti áttekintést készítettem, amiből törvényszerűségek ugyan nem szűrhetők le, de azt mindenképpen megerősíthetem vele, hogy a tüntetéseknek szüksége van a zeneiségre. Azonban arra, hogy mit használ a tömeg, tényleg nincs recept, a legjobb és legelfogadhatóbb magyarázat minderre az,

hogy így alakult.

Kezdjük is a negyvennyolccal!

„Az estéli fáklyásmenetek, tüntetések nagyon gyakoriak voltak akkor, nemzeti zászlókkal díszítetten egyik utcán fel s a másikon le a Rákóczi-induló lelkesítő hangjai mellett” – így emlékezett vissza a marosvásárhelyi eseményekre Imreh Sándor nyomdász és szakíró, egykori ’48-as honvéd. És nem csalja meg az emlékezete, ugyanis az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatos felvonulásokon az egyik legtöbbször énekelt induló a Rákóczi-induló volt, ami a korszak egyik legmeghatározóbb, legtöbb formában feldolgozott, egyébiránt Rákóczi-nótán alapuló dallama. A legvalószínűbb feltevés szerint Nikolaus Scholl, a 32. számú császári és királyi gyalogezred Esterházy-szolgálatban álló karmestere alakíthatta ki a ma ismert formáját.

Szöveggel ma már nagyon ritkán halljuk, pedig hát 1848 márciusában sem zenekarok, sem zongoristák nem szaladgáltak hangszereikkel együtt a tömegben, úgyhogy énekelni kellett, méghozzá legtöbbször ezt a szöveget:

Magyarok Istene, rontsd a labanc erejét!
Közeleg az óra csata riadóra
Hogy a magyar akarata, csata vasa, diadala
mentse meg a szomorú hazát.
Hős Rákóczi népe, kurucok, előre!
Diadal veletek, ellenes feletek letiportátok,
verje gonoszokat átok!
Már a hazán íme újul a vész,
Íme a gonoszok seregi fenyegetik.
Hej! Hova lettek a hős daliák?
Hova lettek a hős, a derék vezetők,
A szegény nép sokezerje,
A legigazabb dalia vezér
Bujdoshatnak most szanaszét.
Lobogónk magasan, ez a büszke nemzet újra talpon áll.
Aki előtt ellen soha meg nem áll
csak elő, csak elő, csak előre!
Szabadon él a magyar vagy érje a halál.
Mert a magyarok Istenére, szent nevére,
esküt esküre teszen e hős nép:
Míg ragyogón kel a nap az égen,
Rab a magyar soha, soha, soha, soha, sohase leszen.

És akkor hogy is hangzik? Hát, nyilván a legismertebbé vált dallam jut az eszünkbe, méghozzá a Hector Berlioz által komponált.

Ugyanilyen fontos szerep jutott a Kossuth-nótának 1848-ban. Az már persze egészen más kérdés, hogy manapság legtöbbször Orbán Viktor előéneklésével hangzik el a nóta.

És ha 1848, akkor nem mehetünk el a Klapka-induló mellett sem, azonban ezt születésekor nem tömegfelvonulásokon használták. Ugyanis Egressy Béni szerezte 1849-ben, amikor a komáromi vár védőjeként szolgált Klapka György seregében. 1849. augusztus 4-én, a sikeres kitörés utáni díszszemlén csendült fel először, és ezt játszották a vár átadásakor is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legnépszerűbb indulója lett, a szövegét később Thaly Kálmán írta. És ha arra nem is, hogy tüntetők énekelték volna óriási hangerővel az utcán, de arra kitűnő példa, hogy mennyire fura kanyarokat tudnak venni a forradalmi dalok, ugyanis a kommunizmus idejének legutolsó megalomán katonai díszszemléjén is felcsendült:

És a szövege:

Föl, föl, vitézek, a csatára,
a Szent Szabadság oltalmára!
Mennydörög az ágyú, csattog a kard,
ez lelkesíti a magyart!

Föl, föl, látjátok lobogómat,
indulj utánam robogó had!
Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard,
ez lelkesíti csatára a magyart!

Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fővezére,
büszkén kiáll a csatatérre,
hajrá huszárok, utánam előre!

A forradalom és szabadságharc leverését követően mind a három zenei dallamot és szövegüket is betiltották.

Az őszirózsás forradalom

1918, Internacionálé, hagyjuk is, a következő videóban minden benne van a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi daláról. Az eredeti francia szöveget Eugène Pottier írta 1871-ben, zenéjét Pierre Degeyter szerezte 1888-ban.

Egyébként lefordították a világ legtöbb nyelvére, magyarra Bresztovszky Ernő ültette át 1904-ben.

Az orosz változat pedig a Szovjetunió nemzeti himnusza volt 1944-ig.

Ellenben találtam olyan mozgalmi rigmust, ami ma simán elrappelhető lenne:

Tulipántos banda, piruljon a pofátok,
Hazátlan bitanggal van tele az országtok?
Általános, titkos választási jogot adjatok.
Hazafiak leszünk nem hazátlan bitangok!

Azonban ez a toborzódalból lett induló volt a legnépszerűbb, röplapon terjesztették és repülőgépről is szórták. 12 dallam- és szövegváltozata ismert, a dal eredeti szerzője Farkas Dezső.

Százezrek jajpanasza szól,
Országunk határairól!
Az egekig felcsapott a láng,
Bérenc horda tört reánk!
Fegyverre! Vészharang hangja hív,
Érces parancsára felgyúl a szív!
A vörösök hős serege áll,
Nem rettenti a halál!

A proletár áldozata vér
Rúgják, hogyha enni kér.
Mint a barom szenved ez a nép,
Nyúzzák mindenféleképp.
Jőjj bátran a vörös zászló alá,
Dönts porba mindent, ami burzsoá!
Gyáva, aki tűr ezután még,
Félti rongyos életét!

És hát 1956

Mivel még bőven élnek köztünk olyanok, akik megélték az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit, és még felvételek is vannak róla, ezért ezzel van a legkönnyebb dolgunk. A rigmusokról többféle gyűjtemény is van, ami az előző időszakokkal ellentétben kevésbé volt jellemző. Íme, néhány az akkor kedveltek közül:

  • Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!
  • Bem apó és Kossuth népe, menjünk együtt, kéz a kézbe!
  • Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk veletek!
  • Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!
  • Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!
  • Ruszkik haza!
  • Aki magyar, velünk tart!
  • Most vagy soha!
  • Szabadságra szavazunk, Kossuth-címert akarunk!

És ugyan ezt is kevéssé lehetett a felvonulásokon énekelni, de elválaszthatatlan a forradalomtól Beethoven Egmont-nyitánya, ugyanis ezt játszotta legtöbbször a rádió 1956 októberében és novemberében.

És a végére hagytam egy kis utózöngét. Merthogy témaként is tovább élhet a nagy zeneművészetben egy-egy forradalom. Így jöhetett létre például Desmond Child múlhatatlan klasszikusa. Ezzel búcsúzom, jó dalolást, skandálást, klasszikussá váló rigmusokat kívánok!

+1 – avagy a lehetetlen helyzet

Nyilván tök jól ráillik a mostani tüntetésekre a Beatrice 8 óra munka című dala, és többször is hallható volt már a téren, viszont elég pikánssá teszi a dolgot, hogy Nagy Feró – a dal szerzője és szövegírója – erősen NER-kompatibilis kontenben utazik.

Mindegy, Orbán Viktor is szerette régen a Sorost, oszt most nézd meg, hogy mi van. Énekeljél!

Kiemelt kép: Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért, Oktogon, spontán after party technóra / Fotó: Halász Nóra