Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Rabszolgatörvény: politikai hiba volt a megállapodás elmulasztása

Rabszolgatörvény: politikai hiba volt a megállapodás elmulasztása

Azt a kényszerpályát, amelyet a munkaerő hiánya teremtett itthon „jó kormányzással” még lehetett volna kezelni – véli összegzésében a Policy Agenda.

Jelentősen nőtt a túlórák aránya

A Munka törvénykönyvének módosítása rendesen kiverte a biztosítékot a munkavállalói érdekvédelmi szervezeteknél. A Policy Agenda friss kutatásában azt vizsgálta, hogy a túlórák száma hogyan változott az elmúlt évek során.

A törvény ma parlament elé kerülő módosítása (szakszervezeti elnevezéssel: rabszolgatörvény) a munkavállaló és a munkáltató megegyezéséhez köti a 400 órás túlmunkakeret bevezetését. A túlórakeret megemelését a kormányoldal azzal magyarázza, hogy így több pénzt lehet keresnie a dolgozóknak, hiszen elvileg túlórapótlékért végezhetik el a túlmunkát. A Policy Agenda által készített, és múlt héten nyilvánosságra hozott közvélemény kutatása szerint a dolgozói társadalom 83 százaléka nem ért egyet ezzel a javaslattal.

Szintén a Policy Agenda által készített kutatás szerint a dolgozói társadalom negyedik legerősebb félelme, hogy „a sok munkával töltött idő miatt konfliktusom lesz a magán-/családi életemben”. Azaz önmagában a többletpénz esélye a dolgozóknak egy nagyon erős félelmébe ütközik.

A kutatások ebből a szempontból egyértelműek és mutatják, hogy a kormánypártoknak csak a többletpénz lehetőségére hivatkozó érvvel nem lehet megnyerniük ezt az ügyet.

Valójában nem is ez áll a javaslat mögött, hanem a jelentős munkaerőhiány. Csökken az aktív korú társadalom létszáma. További tényező, hogy az osztrák és a német munkaerőpiac megnyitása százezreket szippantott el a Magyarországról. Alapvetően ez a két tényező magyarázza a kialakult jelentős munkaerőhiányt.

Ezt pedig azonnali intézkedésekkel, három módon lehetne kezelni (belső tartalékok kiaknázása, külföldi munkavállalók bevonása, meglévő dolgozók munkaidejének növelése). Az első kettővel már élt is a kormány, míg a mostani változtatással megteremti a lehetőségét annak, hogy növekedjen a munkaórák száma.

Eddig mi volt?

A KSH adataiból látszik, hogy folyamatosan növekszik a ledolgozott munkaórákhoz képest a túlórák aránya. Az idei adat 2008-hoz képest 33 százalékkal, 2014-hez képest pedig 10 százalékkal magasabb. Jól látszik, hogy a munkaerőpiac úgy reagál a munkaerőhiányra, hogy növeli a ledolgozott munkaidőkeretet. A legnagyobb növekedés a túlórák arányát tekintve a közigazgatásban valósult meg, ahol 2014. III. negyedévhez képest 47 százalékos volt a túlóra arány növekedése, míg az egy főre vetített túlóra szám növekedés pedig 51 százalék (!) volt.

Politikai hiba, vagy kényszerpálya?

A Munka Törvénykönyve ilyen irányú módosítása nem új keletű célja a kormányzatnak – mutat rá a kutatóintézet. Tavaly szűkebb tartalommal már megpróbálták, de akkor az ellenállás miatt levették a napirendről.

Azért az ügyek alakulásából egyértelműen látszik, hogy a munkaerőhiány kezelésének egyik módját a munkaórák számának növelésében látja a kormány.

Ebből a szempontból kényszerpálya volt, és a politikai veszteségeket kénytelenek elszenvedni. Feltehetőleg a javaslat karácsony előtti időzítése is kifejezetten azt szolgálja, hogy minél kisebb ellenállás legyen. Úgyis mondhatjuk, hogy az ünneppel hűti a kedélyeket a kormánypárt – fogalmaz a Policy Agenda.

Ugyanakkor ezt a szakpolitikai kényszert, amelyet a kormány magának teremtett, még „jó kormányzással” lehetett volna kezelni. Mindenképpen taktikai és politikai hiba volt, hogy nem voltak képesek megállapodni a szakszervezetekkel. Egy olyan időszakban, amikor a kormánynak kifejezetten lehetősége lett volna egy csomag keretében (ebbe a minimálbér emelése, a cafeteria, egy országos bérajánlás is beletartozott volna) kompromisszumot elérnie, hiba volt a merev ragaszkodás az eredeti szándékhoz.

Ezzel a téma nélküli ellenzék számára adtak egy olyan politikai felületetet, amely túlmutat az eddigi politikájukon. Éppen egy olyan kérdésben tud az ellenzék „zászlót bontani”, amely jobban érthető a hétköznapok szempontjából, és ezáltal nem olyan elvont, mint a sajtószabadság, a jogállamiság, vagy a demokrácia kérdése.

Borítókép: Veres Viktor