Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Hazatelepítenék a rohingyákat azokba a falvakba, ahol lemészárolták a szeretteiket

Hazatelepítenék a rohingyákat azokba a falvakba, ahol lemészárolták a szeretteiket

A bangladesi menekülttáborban élő rohingyák közül többen bujkálni kezdtek, amikor kiderült, november közepétől elkezdik visszatelepíteni őket a népcsoportjukat ért borzalmas támadások helyszínére, Mianmarba. A Cox’s Bazar városában található tábor lakói a legkegyetlenebb dolgokat élték át: egy gyűlöletkampány után lemészárolták a szeretteiket, tömegesen megerőszakolták őket, maradandó hegeket okoztak rajtuk és porig égették az otthonaikat a „tiszta vérért” és a „tiszta kultúráért” indított mianmari akciókban.

A menekülttáborban több mint 700 ezer ember él, közülük (az őket segítő szervezetek információi szerint) nemrég 4 355 személy neve – a beleegyezésük nélkül – felkerült a visszatelepítendők listájára. A civil szervezetek szerint ez a lépés egyelőre korai volt és nagyon veszélyes.

Rettegéssel teli várakozás

Mohammad Ayaj ronhingya menekült – akinek az édesapja 58 éves korában halt meg szívrohamban és utolsó heteiben szorongással és álmatlansággal küszködött – azt mesélte az Guardian-nek, hogy apja rettegett a visszatelepítéstől. „Percekkel azelőtt, hogy összeesett, azt mondta nekem, bújtassam el a testvéreimet, és mentsem meg őket a hazatelepítéstől. Ne térjek vissza Mianmarba, mert ott újra csak az erőszak vár rám.”

A tábor Unchiprang elnevezésű területén azóta már ketten kíséreltek meg öngyilkosságot, a 60 éves Dil Mohammad azután, hogy szomszédai közölték vele, a neve rajta van a listán, és az 55 éves Hamid Hossain, miután a tábor egyik felügyelője elmondta neki, hogy vissza kell mennie a hazájába.

„Körülöttem még 13 másik család él, akiknek

azt mondták, hogy rajta vannak a listán, és ők sem értik, hogyan történhetett ez. Nem tudjuk, mi lesz velük”

– mesélte a Guardiannek egy másik menekült, Mohammad Ismail, aki a Jamtoli nevű részen lakik. A listán állítólagosan szereplő családokhoz hasonlóan ő sem akar visszamenni Mianmarba, szoronganak és teljesen össze vannak zavarodva a helyzettől.

Mianmari rohingya menekültek élelmiszersegélyre várakoznak egy szükségtáborban, a bangladesi Cox’s Bazaar térségében. Fotó: MTI/EPA/Abir Abdullah

Hazatelepítés a helyre, ami már nem létezik

A menekültek joggal érzik magukat bizonytalanságban, a hazatelepítés menetére ugyanis még nincs világosan kidolgozott stratégia. Aung Thuerin, a rakini letelepítésért és fejlesztésért felelős egyesület tagja azt mondta, az első 2 ezer „jóváhagyott” rohingyát vagy a tengeren hajóval, vagy a szárazföldön szállítják majd vissza – egyelőre naponta 150 fővel számolnak. Először az észak-rakini Hla Phone Khaung tranzitzónában (amely összesen 30 ezer ember befogadására képes) fogadják őket, csak aztán kezdik meg a visszatelepítésüket az „eredeti falvaikba”.

A tervnek az emberek félelmei mellett épp ez a legnagyobb bökkenője, ugyanis

a rohingyák falvait a mészárlások során porig rombolták,

a földeket elfoglalták és helyi buddhistáknak adták. Persze, épült néhány „minta-falu”, de mivel az ENSZ-nek korlátozott eszközei állnak rendelkezésre a régióban, a rohingyák visszatérésének feltételei mind ezidáig nem tisztázódtak. Ráadásul a térségben még mindig érezni az éveken át tartó gyűlöletkampány eredményét, a buddhisták menekültek iránti mély megvetését.

Rohingya menekültek készülnek sátrat verni az újonnan kibővített Balukhali szükségtáborban. (MTI/EPA/Abir Abdullah)

Bár a bangladesi menekültügyi biztos, Mohammad Abul Kalam szerint a hazaköltözés teljességgel önkéntes alapon működik, számos bizonyíték van arra, hogy a táborban dolgozó tisztviselők nyomás alá helyezték a menekülteket. Határozottan közölték velük, hogy álljanak készen a tábor elhagyására, és amint megérkezik a hívás, azonnal lépjék át a mianmari határt. Nem véletlen egyébként, hogy Banglades sürgeti a hazatelepítési folyamatot: a szegénységgel küszködő országban különösen

érzékeny politikai ügy a majdnem egymillió ember ellátását biztosító Cox’s Bazar-tábor.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága hangsúlyozta, hogy a szervezet semmiképpen nem fog segíteni a visszatelepítésben, mert úgy vélik, Rakin államban egyelőre nem adottak ehhez a körülmények, ráadásul a menekültek állampolgársága sem biztosított. Az ENSZ kikötötte, csupán addig hajlandóak együttműködni, amíg a táborokban tartják a rohingyákat, mert úgy látják, még nem tisztázott, pontosan mi fog történni velük.

Mianmari rohingja kisfiú sír, amint családjával a mianmari határ közelében fekvő bangladesi Kutubalam térségébe érkezik 2017. szeptember 6-án. Rohingja lázadók Mianmarban augusztus 25-én megtámadtak mintegy 30 rendőrőrsöt és katonai posztot, válaszul a mianmari hadsereg offenzívát indított a lázadók ellen. Az összecsapásokban legalább 400 ember meghalt, és csaknem 125 ezer civil elmenekült Bangladesbe. (MTI/EPA/Monirul Alam)

Erőszakkal az igazság ellen – Bebörtönzött újságírók Mianmarban

Szeptemberben államtitkok megszerzésének vádjával 7-7 évi börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélték a Reuters hírügynökség két tudósítóját Mianmarban.

A 32 éves Va Lon és a 28 éves Kjav Szo O tíz rohingya férfi és fiú legyilkolása ügyében végzett oknyomozást Arakán szövetségi államban, amelyet követően 2017 decemberében, Rangunban letartóztatták őket. A két férfi azt állítja, tőrbe csalták őket: rendőrök adták át nekik azokat a hivatalos iratokat, amelyeket a hatóságok államtitoknak minősítettek.

Mianmar vezetője, Aung Szan Szú Kji a következőképpen reagált a felháborító esetre: „El szoktam gondolkodni azon, hogy hány ember olvasta el az ítéletet, amelynek semmi köze sincs a szólásszabadsághoz, hanem a hivatalos titkok-törvénnyel van összefüggésben” – mondta, utalva a brit gyarmati időkből való jogszabályra.

Borítókép forrása: MTI/EPA/Abir Abdullah