Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Sabrina, a tiniboszorkány vérfagyasztó kalandjában nincs is vér, csak egy kis bél

Sabrina, a tiniboszorkány vérfagyasztó kalandjában nincs is vér, csak egy kis bél

Emlékeznek még a Sabrina, a tiniboszorkány című, hazánkban is bemutatott tingli-tangli, boszorkányos-varázslós tinisorozatra? Na, a Chilling Adventures of Sabrina ugyan elemeiben hasonlóan tingli-tangli, de sokkal sötétebb, véresebb és szórakoztatóbb, még azok számára is, akik az 1996-os sorozattól a seprűnyélbe dőltek, majd kiugrottak az ablakon. A Netflixen elérhető sorozat ugyanis minden hibájával együtt egy szerethető széria, már aki bírja a sátánizmus mint anti-norma relativizálását. 

A Sabrina, a tiniboszorkány az Archie Comics kiadó egyik 1962-ben megjelent karaktere, amely később, 1971-től saját képregény-sorozattal futott egészen 2009-ig – ebből készült még 1996-ban a nálunk is ismert varázslós szituációs komédia, aminek a célközönsége vitathatatlanul a 10-13 éves srácok voltak. A lezárás után öt évvel, 2014-ben Sabrina képregényes kalandjait újraindították, átértelmezve a karakterét, illetve magát a kontextust is. A rózsaszínes csillámmágiát és az élénk tinimuhort az ismert notórius, sötét boszorkányságra és sátánizmusra cserélték. Az idén megjelent Chilling Adventures of Sabrina ennek a sorozatnak az adaptációja, ami egyszerre szabad adaptáció és egyéni interpretáció is. Ez azt jelenti, hogy bár a helyszín, a motívumok, a kontextus több ponton megegyezik a képregényekével, a történet teljesen más.

A sorozatot először a CW csatorna kezdte fejleszteni, de végül a Warner Bros szállította a Netflixnek. Eredetileg a szintén Netflixes Archie Comics-adaptáció, a nagy sikerű Riverdale című sorozat egy kitérője lett volna Sabrina és kis világa, ám a gyártók végül úgy döntöttek, hogy a tiniboszi többet érdemel, igaz, az első évad során azért meg-meg említik a hírhedt várost. A művet a képregény eredeti szerzője, Roberto Aguirre-Sacasa adaptálta a képernyőkre.

A vidékre szorult Sátán és 16 éves ellenlábasa

A Greendale-ben élő Sabrina Spellmen (Kiernan Shipka) látszólag egy átlagos tinédzser lány, aki napjait az iskolában, barátnőivel, valamint édeskedves álomfiújával, Harvey-val (Ross Lynch) tölti. Azon túl, hogy a szülei egy tragikus balesetben elhunytak, és két nagynénje, Hilda (Lucy Davis) és Zelda (Miranda Otto), valamint pánszexuális unokatesója, Ambrose (Chance Perdomo) neveli, Sabrinának van egy sötét titka is: ő egy boszorkány, ahogyan a nevelői is. Helyesebben: csak fél boszorkány az apja oldaláról, még helyesebben csak egy boszorkánycsíra, mert kizárólag akkor válik “fajtája” teljes értékű tagjává, ha tizenhatodik születésnapján részt vesz a Sötét Keresztelő (Dark Baptism) rituáléjában, beleírva a nevét a Fenevad Könyvébe (Book of the Beast), ezzel is örök csicskásává esküdve a Sátánnak.

Bár az ifjú hölgy szeretne boszorkánnyá válni, kiaknázni az erejét, roppant mód vonzódik és kötődik a halandó, hétköznapi életéhez is. A Sátáncsicskaság morális kétségei és halandó élete iránti szeretete arra ösztönzi, hogy tagadja meg a könyv aláírását, ami a családjára nézve is következményekkel jár.

Sabrina felismervén az általa okozott szituáció hosszútávon káros atmoszféráját, eldönti, hogy legyőzi magát az ördögöt is, hogy majd mindenki boldogan éljen úgy, ahogy szeretne. Viszont a Sátánnak is tervei vannak, szüksége van a lány autogramjára, ezért utánaküldi jobbkezét, Ádám első feleségét (Michelle Gomez), hogy a rituálé irányába terelje a tűzről pattant, fiatal Sabrinát. Ennek a vége az lesz, hogy a lány beiratkozik a Boszorkány Akadémiára, hogy megtudja, miként győzheti le az Ősgonoszt, és varázsol egy olyat, amit nem szabadna. Otthona, Greendale városa apokaliptikus hangulatba kerül.

Fotó: Netflix/Diyah Pera

Ahogy a Sleepy Hollow (Az Álmosvölgy legendája) sorozat esetében, úgy itt is furcsa, ahogy az apokaliptikus tervek, összeesküvések leszorulnak vidékre, egy kisvárosba. Ez akár logikusnak is tűnhet, hiszen hol lenne a legbiztonságosabb világuralomra törő terveket szőni, ha nem egy eldugott, vidéki településen, de az a helyzet, hogy ezekben a szériákban nem ez a narratíva. Ezért az olcsóság érzését kelti, annak ellenére, hogy a sorozat megpróbálja elhitetni velünk, hogy az isten háta mögött hatalmas globális mértékű összeesküvés zajlik. Olcsóbb a forgatási helyszín, kevesebb statiszta fizetéséről kell gondoskodni, és így tovább. Kicsit olyan a hatása az egésznek, mintha egy falu apró kis szektája egymás között arról álmodozna, hogy elfoglalják a világot, mert

a Sátánról kicsit elképzelhetetlen, hogy falun kalkulálja a kis terveit ahelyett, hogy beülne például Trump vagy Putyin mellé tanácsadónak

– persze ezt el is lehet könyvelni szőrszálhasogatásként, hiszen a kisvárosi báj egy magát horrornak deklaráló sorozatban elengedhetetlen.

Ezért a Chilling Adventures of Sabrinát alapjában véve egy jó sorozat, viszont annyira nem jó, hogy a véleményezésekor ne a negatívumok jussanak először az eszünkbe, és kezdjük nagy elánnal taglalni azokat.

Tinisorozat, valódi tinik nélkül; horror, valódi horror nélkül

Leginkább így jellemezhetnénk az évadot. A sorozat prior célközönsége a fiatalabb, tini korosztály, de a készítők igyekeztek mindenki számára élvezhetővé tenni. Így ne gondoljuk azt, hogy 25, 30 vagy akár 40 éves fejjel kényelmetlenül fogunk tocsogni a tininyálban úszó fotelünkben, pedig egy kis valódi tininyál tényleg belefért volna.

A sztori igyekszik lavírozni a tiniknek szánt felnövéstörténet és a misztikus, horror között, viszont a probléma: egyiket sem tudja helyesen megragadni, de leginkább jól megfogni. A narratíva teljes mértékben a tizenhat éves korát betöltő Sabrinára és az ő útjára, a halandó és a boszorkány énje közötti nyűglődésre koncentrál, a többiek: a fiatal feminista Rosalind (Jaz Sinclair), a genderqueer Susie (Lachlan Watson) csupán hordalékai a kontextusnak, egyetemben tiniboszink pasijával. Ők a főszereplő fejlődésívét közvetett módon szabályozzák, csak sajnos súlytalanok, kétmondatos érvek Sabrina emberi oldala mellett. Igaz, a sorozat igyekszik minden fontos szereplőjét egyéni drámákkal felépíteni, viszont egyiknek sincs igazi íve, még azzal együtt sem, hogy az évad végére a cselekmény szempontjából megnő a karakterek jelentősége, de

ez csupán izgalmasabbá teszi az eseményeket, széppé azonban nem.

Fotó: Netflix/Diyah Pera

A sorozat tinioldalával leginkább az a baj, hogy nincsenek benne valódi tiniproblémák, de valódi tinik sem, akikkel a tinédzser néző azonosulni tudna, és akiktől a felnőtt néző tájékozódni tudna a korosztályról, ami nem is lenne akkora bűn, ha a sorozat nem szeretne tini lenni. De szeretne, azonban valós élethelyzetek helyett Sabrináék az iskola lányainak érdekeit védő nőegyletet alakítanak, ami inkább tűnik egy beleerőltetett, áltársadalomtudatos póznak, egy üzenetnek, mint valós tiniügynek, azon túl, hogy az egyletet iskolai zaklatás miatt hozzák létre. De ez itt ennyiben ki is merül. Nem taglal, nem részletez, nem tanít, nincs funkciója, csak van – emiatt is lesz az évad egy komolykodó tingli-tangli.

Érthető, ha egy sorozat üzenni akar a nézőközönségének, de azt próbálja meg jól csinálni, semmiképpen sem felületesen.

Egyedül a két nagynénit, karót nyelt, teljesen konzervatív-sátánista Zeldát, és a szörnyen sminkelt, de cukin gondoskodó Hildát, illetve az egyszerre hedonista, de józan ésszel cselekvő Ambrose-t tudjuk igazán megkedvelni, mivel az első évadban nekik jut egyedül olyan szerep, amit valóban lényegesnek és tétszerűnek érzünk, annak ellenére, hogy összességében kevesebb játékidejük van, mint a tinitársaságnak. Viszont Sabrina és az őt megformáló Kiernan Shipka a hátán viszi a sorozatot, néhol kicsit emlékeztetve a fiatal Emma Watson Hermionéjéra.

Varázslatos egysorosok

Amit még nem érdemes a sorozatban keresni, az a részletről részletre felépített varázslat-konstrukció. A sorozat leginkább hosszan elmondott ólatin szövegek mormolására építi a mágiáját, amit másodrangú, csínjával adagolt CGI-jelenetekkel próbál kielégítőre gyúrni. Kicsit következetlen, ahogy Sabrina kisujjból pattintja elő az összes varázslatot, mintha a fejében egy hangos kislexikon súgna neki. Az epizódok nézése közben gyakran azon morfondíroztam, hogy miért kell ennek a lánynak egyáltalán bármilyen iskolába is járnia, ha már mindent tud?

Miranda Otto, Richard Coyle, Lucy Davis, Kiernan Shipka, Tati Gabrielle, Abigail F. Cowen, and Adeline Rudolph a Chilling Adventures of Sabrina című sorozatban / Forrás: Netflix

Ami viszont teljesen megragad minket a sorozatban, az a boszorkányság, mint vallási szervezet megjelenítése. Boszorkányegyetem, ősi rítusok törvényi szintre emelése, a varázstípusok tantárggyá kategorizálása (khmm…. Harry Potter), az iskola és a rendszer belső működése, ami megragadja a figyelmünket, amit a történet jó ritmusú csavarossága, fordulatai tovább hajlítanak. Mert a történetvezetés okos, érezhető mögötte egy átgondolt koncepció egészen az évadzáró epizód utolsó jelenetéig. Ügyesen játszik a szálaival, nem nyújtja, nem duzzasztja feleslegesen az epizódok játékidejét.

Viszont ne keressünk benne mélylélektani előadásokat, etika és erkölcs órákat, vagy az etikátlanság frappáns, sátáni tanokkal való legitimálását, mert ilyen nincs benne.

A Sabrina egy egyszerű, de sötétebb fantasy sorozat, ami nem meri feszegetni a határait, pedig ott van benne a lehetőség arra, hogy kategóriájának, szubzsánerének kiváló darabja legyen.

Mindehhez csak egy kis bátorság kellett volna a készítőktől, ugyanis ők nem mertek mélyebben megmártózni a műfajban, nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy valami igazán meghökkentőt emeljenek át a ronda dolgokkal teli boszorkánymitológiából a Sabrinába (valószínűleg a tiniközönség miatt). Szóval aki egy igazi, velős, parázna boszorkányszombatra vagy csecsemődaraboló vérmágiára, esetleg egy-két végtagra, pár méter bélre pályázik, annak nem ez lesz a sorozata.

Fotó: Netflix/Diyah Pera

A bevállalósaság hiánya nagy mínusza a sorozatnak, már csak azért is, mert emiatt nem használják ki a híres fekete macska, Salem sorozatbeli tulajdonságát. Ugyanis itt Salem nem egy száz évre macskatestbe zárt, világuralomra törő, szarkazmussal kommunikáló, körmöt reszelő boszorkány, hanem egy úgynevezett “familliar spirit”, aki ha átalakul, akkor három méteres és szörnyeteg. De azon túl, hogy egy hagyományőrző ünnepség keretében a boszorkány gyülekezet megzabál egy kijelölt másik boszorkányt, nem történik igazából semmilyen meghökkentő dolog, pedig ha igazak a mendemondák, a boszorkányság nagyon meghökkentő hobbi.

Viszont a sorozattól elvitathatatlan egyfajta báj, amit azzal generál, hogy a sátánizmust a kereszténység ellentettje ként és egyfajta metaforájaként tünteti fel. Nagyon jópofa, ahogy keresztény frázisokban cserélik ki Istent Sátánra. Ez a harsány családi sátánizmus az egész sorozatban azt sugallja, hogy

ezek a sátánisták olyanok, mint mi.

Amivel a készítők abszolút nem lőttek bakot, mert annyira hétköznapivá avatja a sorozatban a vallást, hogy meg is feledkezünk az esetleges előítéleteinkről, és elkezdünk a cselekményre koncentrálni. Pedig a sorozat egészen konzervatívan a jó öreg patás, szarvas, kecskefejű ördögalakot használja (amiért jól be is perelték a készítőket), hangsúlyozva ezzel is, hogy itt kőkeményen sátánizmusról van szó, nem smink-deathmetal-pentagram-bohóckodásról.

Értékelés:

A Chilling Adventures of Sabrina nem egy kiváló sorozat, viszont arra teljesen alkalmas, hogy elüssük vele az időt. A hanyag karakterépítés ellenére a cselekmény megfelelően izgalmas, a narratív kontextus és a történet világa pedig kellőképpen átgondolt ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket és végig nézzük az első évad 10 epizódját. Sajnos a készítők egészen óvatosan bánnak a boszorkánysággal, valódi, félelmetes horroról ne is álmodjunk, de a hétvégi lazsálós órákra tökéletes, szerethető szórakozást nyújthat.

Chilling Adventures of Sabrina – Netflixen elérhető amerikai websorozat. Értékelés: 7/10