Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Kedves gyűlöletkeltők, nem akarunk a lakásunkba fogadni menekülteket, de olyan gonosszá sem akarunk válni, mint ti

Kedves gyűlöletkeltők, nem akarunk a lakásunkba fogadni menekülteket, de olyan gonosszá sem akarunk válni, mint ti

Egy Magyarországot szenvedélyesen szerető portál egy évvel ezelőtt osztotta meg menekültellenes posztját a Facebook-oldalán, de a bejegyzés a mai napig nagy népszerűségnek örvendve kering a közösségi oldalon. Nem könnyű azt mondani, hogy ne volna logikus. Bántó és lenéző, ez rögtön szembetűnik, hiszen azt mondja, hogy aki összetépte a legutóbbi nemzeti konzultációs kérdőívet, az nyugodtan töltsön ki helyette egy befogadó-nyilatkozatot arról, hogy saját tulajdonában álló ingatlanjába mennyi menekültet vár.

Lenéző, megvető, kifigurázó akar lenni a befogadói-nyilatkozat nyomtatvány kiötlője, s annyiban kapcsolódik is a legutolsó nemzeti konzultációhoz, hogy abban is az első kérdés az: „egyetért-e ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni”. A válaszlehetőség csak az „igen” és a „nem”. Nincs „nem tudom”, vagy hogy „attól függ mekkora a népességfogyás”. Ez a primitívség bosszanthatja az olvasót a konzultációs kérdőívnél és a befogadói nyilatkozatnál is, ám míg előbbinél már megfejtettük, hogy mi vele a baj, utóbbinál jóval nehezebb feladat előtt állunk.

Forrás: Identitás Generáció

A szellemesnek szánt nyomtatványon ott van kipontozva a lakáscím és minden személyes adat, sőt, még az is, hogy vallásukat szabadon gyakorolhatják a lakás egész területén, hogy az Európai Unió multikulturális és demokratikus elkötelezettsége nevében teljesítik a befogadói kötelességükét.

Az irónia nyilvánvaló, hiszen a szöveget tovább viszik abba az irányba, hogy a menekülttáborok embertelenek, mert még wifi sincs bennük.

Bár a hozzászólásokból látszik, hogy a szöveg nem arat osztatlan sikert, de ahogy az a Facebookon megesik, inkább csak indulatos vélemények hangzanak el, mintsem alaposan átgondolt érvek. A kérdés tehát az, hogy miként lehet érvekkel körüljárni ezt a kampányt, amely aligha spontán termék, noha nem találni meg a lapon, hogy a kormány médiája volna, és az oldalukon sincs feltüntetve impresszum.

Olvashatunk itt Sargentinin élcelődő cikket és olyan posztot is, amelyben örülnek, hogy Gruevszkit a „tökös magyar kormány” befogadta. Nyilván sokan most azt mondják, az ész megáll, ne is folytassam! Nem tenném, ha egyértelmű volna az idegenellenes és befogadás pártiak feletti ironizálás tarthatatlansága, de sokan meggyőzőnek találják, ezért mégiscsak érdemes foglalkozni vele. Maradnék tehát a témánál, annál a problémánál, hogy

be kell-e fogadnod a hajlékodba a menekültet, ha olyan nagy emberbarát vagy.

A közösség önmagát megvédő vágyának jogos képzete az, ami az idegenellenes indulatok mögött megfogalmazódik. Ebből viszont nem kellene annak következnie, hogy aki befogad, az a saját közösségét szétveri. Nem kellene az aggodalmakból addig eljutni, hogy a másik ember jogait ne ismerjük el. Akinél ez megtörténik, ott nullaösszegű játszmává egyszerűsödik a konfliktus. Ha neki, a menekültnek elismerjük a jogait, akkor mi elpusztulunk, ha mi megmaradunk, akkor meg ő pusztul el. Az ironikusnak szánt befogadó-nyilatkozatban ilyen egyszerű a logika. Kicsit emlékeztet ez a nemzeti konzultációs kérdőívre, ahol szintén nem volt más választás, csak az „igen” meg a „nem”.

El tudunk képzelni egyébként olyan kataklizmát, amikor a kérdés valóban ennyire leegyszerűsödik – de meg kell azért erőltetnünk a fantáziánk. Ha ne adj’ isten akkora természeti katasztrófa jön, amelynek során az emberiség népessége a bolygó egyik oldalról átözönlik a másikra, akkor ott tömeggyilkosságra kényszerül mindenki. S bizony, ha van egy ilyen felsőbb lény, amelyik látja ezt a gyűlöletkeltést, meg is büntetheti az emberiséget egy ilyen kataklizmával. Szodoma és Gomora ugyanis messze nem volt annyira erkölcstelen, mint a fenti rettegésből fakadó gyűlölet és a politikai érdekből fakadó uszítás. Szerencsére ugyanis egyáltalán nincs végletes helyzet, és a menekültbefogadás nem jár ma megsemmisüléssel.

Néhány példa is akad multikulturális társadalomra, amelyek közt van sikeres és sikertelen is. Mintha nem attól függne a boldogulásuk, hogy multikulturálisak vagy homogének, mintha sokkal inkább függne sikerességük magától a politikai elittől, az ott lévő népek szorgalmától és együttélési képességeitől.

A civilizációk rendre önmagukat verik szét, és nem a kultúrák verik szét őket.

Előfordul olykor, hogy a hutuk népirtásba kezdenek a tuszikkal szemben, de mennyivel többször fordul elő, hogy rejtélyes módon civilizációk omlanak össze. A pax romana rengeteg nép békés együttélésével járt. A birodalom összeomlását nem a benne élő népek, hanem az elit demoralizálódása okozta. A demokráciákat is a hatalomba került elit rombolja le, és nem a nép követeli, hogy ne legyen beleszólása a saját életébe.

A nemzeti konzultációs kérdőívvel és az idegenellenes kampányokkal nemcsak etikai, logikai probléma is van. Számos más esetben is hibát követünk el, ha csak szélsőséges megoldásokban tudunk gondolkodni. A befogadó-nyilatkozat szólhatna a betegekről is. „Ha nem írja alá a nemzeti konzultációt, akkor fogadjon be beteg embereket a lakásába, és hagyja, hogy mindegyik szobáját szétfertőzzék”. Vagy: „Ha annyira humánus vagy, akkor fogadj be haldoklókat és ápold őket”. Azonban, ha erre nemet mondunk, kevesen gondolják azt, hogy akkor a másik oldalon csak az a lehetőség marad, hogy a haldokló pusztuljon el az utcán, a szegény ember fagyjon meg a lakásában, a beteg meg ne kapjon ellátást. A logika kezd a viccpártok felé billenni, csak míg a viccpártok bár abszurd, de pozitív célt fogalmaznak meg – ingyen sör követelése és az örök élet -, addig a kormánypropaganda negatívat. Lássuk be, a kormányok hiába írnak ki arra nemzeti konzultációt, hogy ne legyen betegség, attól még lesz, amiképp arról is hiába írnak ki, hogy ne legyenek menekültek. Lesznek.

A humánus ember sem annak örül, hogy vannak menekültek, ahogy annak sem, hogy vannak haldoklók, szegények és betegek. Csak épp úgy gondolja, hogy kell ezzel valamit kezdeni, s egy nagyon egyszerű válasza van arra, hogy miért. Mert a szegény is és a beteg is ember. Voltaképp a másik ember jogainak megtagadása emberiségellenes cselekedet. A szellemesnek és jól érvelő „bejelentő lapnak” a szövege nemcsak menekültellenes, hanem emberiségellenes is, mert a menekült is ember, bármilyen megdöbbentően is hangzik ez azok számára, akik a menekültellenes propagandájukat erkölcsösnek tartják.

Budapest, 2015. augusztus 31.
Menetjegyre várakozó illegális bevándorlók a budapesti Keleti pályaudvaron 2015. augusztus 31-én. Felengedik a nemzetközi járatokra a Keleti pályaudvaron azokat a migránsokat, akik érvényes okmányokkal és jeggyel rendelkeznek.
MTI Fotó: Kovács Tamás

S nyilván a megoldást nem rögtön a lakásunkba való beengedéssel kell kezdeni, ahogy a betegeket sem szoktuk a házunkba hívni. Erre valók az intézmények. Van tehát köztes megoldás, s épp az lehet a jogos elvárás, hogy az adott kormányzat megtalálja ezeket, amelyekkel a régebbi állampolgárait is védi, s az új menekültekkel is kezd valamit. A betegségre ott vannak az egészségügyileg képzett emberek és szolgáltatások, a szegénységre ott a szociális szféra, a menekültekre pedig ott kellene lennie az integrációs projekteknek, a Bevándorlási Hivatalnak és a civil szervezeteknek. Ezek harmonikus együttműködésének. Ahol nincsenek ilyenek, ott akadozik, esetleg szét is esik a civilizáció.

S nincs arról szó, kedves humoros gyűlöletkeltők, hogy bármelyikünknek személyesen kell vállalnia a menekültek teljes és saját költségre történő ellátását.

A magyar civilizáció szövetei foszlanak, s ebből nem az következik, hogy a kultúránk is veszik. A szokások, a művészetek, a gondolatok, a tekintélyek, amiket szenvedélyesen szeretünk, megmaradnak. Ahogy a vándorló népek is megtartanak valamit a saját kultúrájukból, dalaikból, irodalmukból, vallásukból, meg igazodnak is a másikhoz. Évezredek óta ez megy, s közben a civilizációk rendre szétporladnak, újjászerveződnek.

Azt gondolom tehát, válaszoljanak nyugodtan nemmel. Nem, nem akarjuk a lakásunkba fogadni a menekülteket, nem akarjuk ingyen ellátni őket, azt sem akarjuk, hogy a mi szokásainkat és vallásainkat eltiporják. De olyan gonosszá sem akarunk válni, hogy egy legfelsőbb lény aztán özönvizet küldjön ránk a bűneink miatt, mert a gonoszságunk elhatalmasodása miatt megharagszik ránk.

Azt gondolom, érdemes vallásos terminusokkal érvelni, mert valamilyen paradox módon a hazájukért szenvedélyesen aggódok vallásos köntösben tetszelegnek, s épp ellentétes propagandát folytatnak, mint amilyet Jézus folytatott.