Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ha szabadulok, szobafestő leszek: a börtön, ahol tanulni is tanulnak

Ha szabadulok, szobafestő leszek: a börtön, ahol tanulni is tanulnak

Nemcsak szakmát, hanem magát a tanulást is tanulják a rabok a fiatalkorúak szirmabesenyői börtönében. A fogvatartottak nagy része kimaradt az iskolából, egy most indult programnak éppen ezért az a célja, hogy megszerettessék velük a tanulást, és szabadulás után könnyebben visszatérjenek a civil életbe. Ehhez viszont sokszor a hozzátartozók támogatására is szükség van, hiszen hiába motiváltak, a sikerhez az otthoniak hozzáállásán is változtatni kell.

Egy ideje használhatatlan a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház gyermek égési osztályának egyik kórterme, a helyiségben létrák, vödrök és némi por fogadja a látogatókat. A felfordulás azonban egyáltalán nem a romló egészségügy helyzetéről szól, éppen ellenkezőleg: a kórteremben festők mázolják a falakat, a vödörben mész van, a por pedig a felújítás hozadéka. Minden olyan, mint egy átlagos tisztasági festés, egyetlen apró különbséggel: a sarokban egy börtönőr figyeli a munkát, a két munkás pedig a szirmabesenyői fiatalkorúak börtönéből érkezett.

A rabok három kórtermet festenek ki Miskolcon. Fotó: Halász Nóra (Kattintson a képre a galériáért!)

Ők nemcsak a szakmát tanulták ki az intézetben, hanem az önkéntes munkát is ott vállalták, egyfajta „társadalmi jóvátételként”. Így nemcsak a gyerekek gyógyulásához járulnak hozzá, hanem azt is bebizonyíthatják, hogy igenis hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak.

Segítség nélkül nincs esélyük

A büntetés-végrehajtásban már évek óta az egyik legfontosabb kérdés, hogy a kiszabott büntetés lejárta után hogyan lehet a lehető leghatékonyabban visszaintegrálni a fogvatartottakat a társadalomba. Különösen igaz ez a fiatalkorúakra, akik közül sokan már a bűnelkövetés előtt is kimaradnak az iskolából, így később szinte esélyük sincs a tanulásra, vagy akár egy normális szakmára. Ezen próbál változtatni a Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának 2016-ban indított közös – Fogvatartottak reintegrációja elnevezésű – programja. Ehhez az Európai Unió 4,2 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást adott, amelynek a Közép-Magyarország régióra történő kiterjesztése központi költségvetési forrásból történik. A programnak idén egy új projektje is indult, amelynek célcsoportja a 16 évesnél idősebb, de még fiatalkorú fogvatartottak tanítása és képzése. Ezzel vissza is érkeztünk Szirmabesenyőre és a miskolci kórház felújított kórtermébe.

A rácsok mögött nemcsak tanulni lehet, a fiatalokat pszichológus is segíti. Fotó: Halász Nóra (A képre kattintva galéria nyílik.)

A szirmabesenyői fiatalkorúak börtöne kívülről éppen olyan, mint ahogy az ember elképzelné: magas falak, kerítés, szigorú beléptetés és rácsok mindenhol. Bent azonban már érhetik meglepetések az embert: a legfelső emelet nem sokban különbözik egy átlagos iskolától, a termekben székek, asztalok és képek kaptak helyet, még a falakat is színesre festették.

„Nem túlzok, ha azt mondom, hogy néhány nehezebb helyzetben lévő iskola még meg is irigyelhetné ezeket a körülményeket” – mondta az új projektelem bemutatása alkalmával Szeidl Tamás ezredes, az intézet parancsnoka.

A szirmabesenyői intézetben 2-4 személyes cellákban élnek a fogvatartottak. Fotó: Halász Nóra (Kattintson a képre a galériáért!)

Tény, hogy a szirmabesenyői intézet sok mindenben nem hasonlít a börtönökről kialakult előítéletekre: a 115 főt befogadó intézmény viszonylag új, 2012-ben épült, és soha nem teljes a kihasználtsága. Jelenleg 60 fiatalkorú raboskodik itt különböző bűncselekmények miatt, négyszemélyes cellákban. Felnőtt korúak is vannak az épületben, őket elszeparáltan tartják, egy külön szinten.

„Az itt raboskodó fiatalokra általánosságban is jellemző, hogy rossz a családi helyzetük, felük még az általános iskolát sem fejezte be” – mondta Kövesfalvi Nikolett vezető reintegrációs tiszt.

Ahol tanulni is tanulnak

A program lényege éppen az, hogy ezek a fiatalok iskolarendszerű oktatást, és mindenekelőtt olyan szakmát szerezzenek, amit kint is tudnak hasznosítani. Ez idén a szobafestő-mázolóképzés, amiről OKJ-s oklevelet kapnak, amit egy civil cég állít ki, így nem fog rajta szerepelni, hogy börtönben szerezték.

Miklós targoncavezetést szeretne tanulni. Fotó: Halász Nóra (Kattintson a képre a galériáért!)

A reintegrációs program azonban sokkal több annál, mint egy szakma megszerzése. A képzést sem úgy kell elképzelni, hogy a fogvatartottak egy padban ülnek egész nap, aki önként jelentkezik a programba, személyiségfejlesztő, tehetséggondozó, készségfejlesztő foglalkozásokon vehet részt.

„Ezeknek a fiataloknak nagyon rossz tapasztalataik vannak az oktatásról, nem tanultak meg tanulni. Éppen az a célunk, hogy ezen változtassunk” – mondta Sinkó Csaba alezredes, a projekt vezetője.

A pedagógusok sem a frontális oktatást erőltetik, személyre szabottan tanítanak, és olyan programokat igyekeznek találni, amivel felkelthetik a rabok érdeklődését. Lehet sportolni, kertészkedni, van kreatív szakkör és zeneóra. És ami a legfontosabb: pszichológus segítségét is igénybe vehetik a diákok.

A beteg gyerekeknek karácsonyi díszeket is készítettek. Fotó: Halász Nóra (A képre kattintva galéria nyílik.)

Az első tapasztalatok mindenképpen biztatóak, a fogvatartottak közül nagyon sokan jelentkeztek, és ők találták ki azt is, hogy közösen készítenek karácsonyi díszeket a gyermekklinika betegeinek.

„Úgy éreztem, hogy ezzel én is teszek valami jót” – mondta Miklós, aki a program keretében önismereti tréningre jár, és büntetése letöltése után targoncavezető szeretne lenni.

Ahhoz viszont, hogy sikerüljön a terve, a hozzátartozói támogatására is szüksége lesz, hiszen hiába motivált a fiatal, ha ugyanabba a közegbe tér vissza, mint ahonnan kikerült. A teljes programba ezért 4600 fogvatartott mellé 1000 családtagot is bevonnak, hiszen az ő támogatásuk kiemelt fontosságú a célok eléréséhez. Ahhoz, hogy csökkentsék a bűnismétlés kockázatát, a fogvatartottak hozzátartozóit is támogatni kell. Ők például olyan szolgáltatásokat vehetnek igénybe, amellyel elősegíthetik a munkaerőpiaci esélyeiket és a szabadult családtag családba történő mind zökkenőmentesebb visszafogadását. Nemcsak a börtönbe kerüléskor változik a család élete, szabadulás után is alkalmazkodást kíván az új élethelyzet.

Gyula a festés közben saját testvéreire is gondol. Fotó: Halász Nóra (A képre kattintva galéria nyílik.)

A vezetők arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy a rabok pozitív visszajelzéseket kapjanak, és úgy érezzék, a rácsok mögül is tudnak valami jót tenni a társadalomért. Ezért indult el a jóvátételi program, amelynek keretében a rengeteg jelentkező közül négyen kaptak arra lehetőséget, hogy kifessék a miskolci kórház három kórtermét. Így nemcsak a gyerekeknek tesznek jót, hanem azt is érzik, hogy hasznos, amit csinálnak.

„Nekem is vannak testvéreim, rossz így látni a gyerekeket, azt viszont nagyon jó látni, mennyire örülnek nekünk” – mondta Gyula, aki a börtön falain belül kezdte el tanulni a festő szakmát, és ha szabadul, akkor is ezzel szeretne foglalkozni.