Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A CEU költözésének egy biztos vesztese van: a magyar társadalom

A CEU költözésének egy biztos vesztese van: a magyar társadalom

A CEU elmegy Magyarországról. Ez már nem találgatás, nem feltételezés, hanem hétfő délután óta a bizonyosság. Hiába szól az egyetem közleménye csak az amerikai akkreditációjú programok Bécsbe költöztetéséről, a CEU éppen ezek miatt lett a térség egyik legsikeresebb felsőoktatási intézménye, ez a 40 képzés ugyanis amerikai diplomát adott. Ezért érkeztek ide hallgatók és oktatók a világ 130 országából, és az általuk folytatott munkának köszönhetően került fel több képzés is a világ legjobbjai közé.

Azok, akik a CEU miatt sokszor hosszú éveket töltöttek Budapesten, nemcsak a magyar gazdaságot, hanem az ország nemzetközi hírnevét is erősbítették. Sok egykori hallgató a mai napig fiatalkora legszebb éveiként gondol vissza az itt töltött időszakra, és akárhova kerül a világban (márpedig a nemzetközi képzés színvonala miatt ez bármelyik kontinenst jelentheti), csodálatos városként emlegeti Budapestet és az itt élőket. Arról nem beszélve, hogy az egyetem 770 főt alkalmaz, évi 8 milliárd forinttal járul hozzá a magyar gazdasághoz adók, nyugdíj- és egészségügyi járulékok, valamint beszállítói kifizetések révén.

Ezt az erkölcsi és gazdasági előnyt veszítette el most az ország a magyar kormánynak köszönhetően.

Persze lehet azt mondani, hogy a döntést végső soron az egyetem hozta meg, de ahogy az intézmény vezetősége többször is hangsúlyozta a hétfő délutáni sajtótájékoztatón, nem volt más választásuk.

„A CEU-t kiszorították” – fogalmazott Michael Ignatieff, az egyetem elnök-rektora. És igaza van, ez valóban példátlan.

Fotó: Veres Viktor

A CEU egy magánegyetem, amely tandíjakból is él. Ahhoz pedig, hogy a hallgatók ide felvételizzenek, stabilitás kell. Nehezen elképzelhető, hogy bárki is jelentkezzen, ha még azt sem tudja, hogy Bécsben vagy Budapesten fog tanulni 2019-től. Bár a kormány december 31-ét adta meg a megállapodás határidejének, a 2019-ben kezdődő tanévre éppen akkor zárulnak le a felvételik, ami lépéskényszerbe hozta az intézményt. Vagy várnak tovább, vagy azt kockáztatják, hogy elveszítik hallgatóik jelentős részét – és akár még a szavahihetőségüket is, ha végül kiderül, hogy ígéretük ellenére mégis az osztrák fővárosba kell költözniük.

Az a rektor szavaiból is kiderült, hogy a döntés meghozatala után nincs visszaút. A Lex CEU-t jelenleg a magyar alkotmánybíróság és az Európai Unió bírósága is vizsgálja, de hiába számítanak arra, hogy nekik adnak igazat, a költözés után már elképzelhetetlen, hogy minden olyan legyen, mint régen. Az osztrák főváros a legmagasabb szinteken is tárt karokkal várja az egyetemet, 99 éves szerződést és minden támogatást megadva nekik. Bécsben támadásoktól sem kell félniük, ami a kutatómunka minőségének további javulását is magával hozza, hiszen az elmúlt évek viharai nemcsak a diákokat, hanem az oktatókat is megviselték.

Fotó: Csóti Rebeka

És itt jön képbe a kérdés: ki veszíti a legnagyobbat a CEU költözésével? A magyar kormány nyilván nem, hiszen nekik éppen az volt a céljuk, hogy elüldözzék a „Soros-egyetemet” az országból. Már csak azért sem, mert a jelek szerint nem kellett komolyan venniük a nemzetközi közösség fenyegetését sem. Ha igaz, amit a Washington Post néhány nappal ezelőtti cikkében leírt, a huzavona végére már az Egyesült Államok nagykövete is csak két ember – Soros György és Orbán Viktor – nézeteltérésének, nem pedig elvi kérdésnek hívta az egyetem ügyét. Az amerikai nagykövetség ugyan csalódottságának adott hangot, de a jelek szerint még ők sem tudtak hatni a magyar kormányra, hogy vonja vissza a felsőoktatási törvényt.

Az Európai Néppárt is többször figyelmeztette a magyar kormányt, sőt az azóta csúcsjelöltté választott Manfred Weber meg is szavazta a Sargentini-jelentést, a Fideszt mégsem rakták ki az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládjából. Weber pedig hiába írta ki közösségi oldalára hétfő délután, hogy „végtelenül csalódott” a CEU kiűzése miatt, naivitás lenne azt gondolni, hogy a 2019-es EP-választások előtt néhány hónappal megkockáztatnák a szakadást és az ezzel járó botrányt.

A CEU bezárásával azok veszítenek igazán, akik közül a kommentek alapján nem kevesen hatalmas sikerként állítják be a történteket: a magyarok.

Ha realisták vagyunk, akkor a tandíjat fizető nyugati-európai diákoknak nem feltétlenül számít, hogy Bécsben vagy Budapesten tanulnak tovább. Azt a CEU már korábban jelezte, hogy az ösztöndíjakat is emelni fogják, így a szegényebb országokból érkező hallgatóik is meg tudják majd engedni maguknak a bécsi tartózkodást – ha ez így lesz, akkor az ő gondjaik is megoldódnak.

Fotó: Halász Nóra

Azok a magyar hallgatók viszont, akik eddig azért tudtak tanulni a CEU-n, mert helyben volt és így nem kellett magukat extra költségekbe verniük, hogy a térség egyik legszínvonalasabb intézményében tanulhassanak, rengeteget veszítenek. Egyedülálló képzést, a régió egyik legszínvonalasabb oktatását és olyan nemzetközi professzorgárdát, akiket itthon csak a CEU tudott megfizetni. Az egyetem kimagasló gyűjteményű könyvtára Budapesten marad, és a magyar akkreditációjú képzéseket is továbbviszik Budapesten, de nehéz elképzelni, hogy hosszútávon fenntartható lesz a kétlakiság.

Ugyanez igaz az oktatókra is, akik közül nagyon sokaknak most meg kell hozniuk a döntést, hajlandóak-e napi 3 órát ingázni Bécsbe, vagy végleg odaköltözni – családdal, gyerekekkel ez nagyon sok mindenki számára egyszerűen megoldhatatlan. Még ha anyagilag ki is tudnák gazdálkodni a bécsi mindennapokat (bár egy fizetésből ez is kétséges), valószínűleg nem mindenki vállalná, hogy a gyerekei az otthonukat jelentő Budapest helyett Bécsben nőjenek fel és oda járjanak iskolába.

Ők tehát, és persze az összes jövőbeli magyar hallgató, választás elé kerültek: vagy követik az egyetemet, és ezzel évekre maguk mögött hagyják az országot, vagy maradnak, és lemondanak arról a nemzetközi tudományos közegről, ami egyedivé és pótolhatatlanná tette a CEU képzéseit. Bárhogy is döntenek, azzal az egész ország veszít: fiatalokat, szakembereket és legfőképpen az ország jövőjét jelentő tudást. Márpedig egy társadalom számára nincs ennél fontosabb. Ezt üldözték most el.

Igaza volt annak, aki azt mondta: ez egy szomorú nap Magyarország számára.

Borítókép: Veres Viktor