Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Népirtástól rettegő fehérek, földosztást követelő feketék – Polgárháború érik Dél-Afrikában?

Népirtástól rettegő fehérek, földosztást követelő feketék – Polgárháború érik Dél-Afrikában?

Egy este, amikor Berdus Henrico és felesége, Estelle hazatértek farmjukról otthonukba, három késekkel és pisztollyal felfegyverzett fekete férfi viharzott be a nappalijukba. Berdus megpróbált ellenállni, az egyik támadónak sikerült is bevinnie egy akkora ütést, amitől az kiterült. Közben egy másik, kezében kést szorongató férfi a felesége felé indult, ám Berdusnak őt is sikerült átmenetileg földre vinnie. Ekkor azonban a harmadik támadó három lövést adott le Berdusra, aki azonnal összeesett. A következő pillanatban a támadó már fölötte állt, és Berdus kivégzésére készült. Miután több próbálkozás után sem sikerült elsütnie a fegyverét, a három támadó fogta a házból összelopott holmit és továbbállt.

Berdus története nem egyedülálló Dél-Afrikában, mivel azok az emberek, akik a farmokon elszigeteltségben élnek, könnyű célpontnak számítanak. A tanulságról viszont megoszlanak a vélemények:

  • sokak szerint a Henrico házaspár elleni támadás egyértelműen faji indíttatású volt, a fekete támadók direkt támadtak rá a fehér családra.
  • Mások úgy látják, a támadásnak nincs köze a rasszizmushoz, az elszigeteltségben élő farmerek könnyű célpontnak számítanak, feltételezik róluk, hogy jómódúak. Emellett fekete farmerek elleni támadások is előfordulnak.

Az eset és annak értelmezése nagyszerűen rámutat a dél-afrikai társadalomban növekvő feszültségre; egy olyan országban, ahol az utóbbi időben végérvényesen kezd eltűnni a feketék és a fehérek közötti megbékélés álomképe, amit még Nelson Mandela álmodott meg az országa számára. Sőt, a történet Dél-Afrika határain is messze túlmutat, hiszen a „fehérek elleni népirtás” vízióját a nemzetközi alt-right (alternative right, avagy alternatív jobboldal – szerk.) mozgalmak is előszeretettel hangoztatják – anélkül, hogy bármiféle kontextusba helyeznék a történetet.

A rendszerváltás nem hozta el a várva várt jólétet

Dél-Afrika sok szempontból a világ egyik legszélsőségesebb országa, amelyben hatalmas szerepet játszik az európai lakosság felsőbbrendűségét hirdető Apartheid hosszú évtizedekig tartó elnyomása. Dél-Afrikában a lakosság 8 százalékát kitevő európai származásúak egészen 1994-ig irányították az országot, amikor is a Nelson Mandela által vezetett Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnevezésű párt megnyerte az első szabad választásokat, amelyen feketék is részt vehettek.

Fokváros. Forrás: Pixabay

Az Apartheid a totális szegregációról szólt, az őslakos fekete lakosságnak nemhogy szavaznia vagy egy buszon utaznia nem volt joga a fehérekkel, de ha verekedés tört ki, az ütéseket is tűrniük kellett, különben bíróság elé állították őket.

Rengeteg példát fel lehetne még sorolni az Apartheid működéséről, néhány dolog azonban a rendszerváltást követően sem változott, és a mai napig kísérti Dél-Afrikát:

  • A feketéket és a színes bőrűeket szegregált bádogvárosokba száműzték azokról a területekről, ahonnan a fehérek kitiltották őket. Ezeket az elmaradt gettókat nem számolták fel, jelenleg is milliók élnek saját kezűleg épített viskókban.
  • Ugyancsak erőteljesen korlátozták azt a területrészt, ahol a feketék földet kaphattak és gazdálkodhattak. Az 1913-as Native Lands Act mindössze 7 százalékban maximalizálta ezt a földmennyiséget – a földkérdés a mai napig a legforróbb politikai témák egyike.
  • A gazdasági életből teljesen száműzték a feketéket, akik érdemi oktatási rendszer és szociális program híján azóta sem tudtak felzárkózni az egykor privilegizált státuszú fehérekhez.

1994-ben papíron minden állampolgár egyenlő jogokat nyert. Sokan azonban bosszúra szomjaztak, és Zimbabwéhez hasonlóan a fehérek elűzését követelték. Nelson Mandela azonban a megbékélésre, valamint az előretekintésre szólította fel a dél-afrikaiakat, és megígérte, hogy a földek 30 százalékát újraosztják, a meglévő birtokosokat pedig kárpótolják. (Bár azóta eltelt 24 év, a földosztás csak elenyésző mértékben valósult meg.)

Közben Dél-Afrika a világ egyik legegyenlőtlenebb és legerőszakosabb országává vált. Emiatt egyre többen vannak, akik úgy érzik, a politika cserbenhagyta őket.

A felháborodásuk jogosnak tűnik, ha azt nézzük, hogy gazdasági értelemben gyakorlatilag semmiféle rendszerváltás nem történt.

Dél-Afrika a világ egyik legegyenlőtlenebb országának számít, a jövedelem csaknem 70 százaléka a leggazdagabbak 20 százalékánál landol; a társadalom alsó 60 százalékára mindössze 14,5 százalék jut az összjövedelemből – viszonyításképpen, Magyarországon a leggazdagabb 20 százalék keresi az összjövedelem 38,7 százalékát, az alsó 60 százalékra 38,5 százaléknyi jövedelem jut.

Emellett az 56 millió lakosú Dél-Afrika a világ egyik legveszélyesebb országa is, 100 ezer főre 36 gyilkosság jut – Magyarországon ez a szám 2,6.

„Mi nem a fehérek lemészárlását szeretnénk elérni, legalábbis egyelőre”

A növekvő elégedetlenség, a rendszerszintű korrupció és a kilátástalanság a világ más részeihez hasonlóan Dél-Afrikában is a radikális politikai formációk erősödéséhez vezetett. Ahogy lenni szokott, néhányan a kisebbséget okolják a nyomorúságos helyzetükért – csavar a dologban, hogy Dél-Afrikában a fehérek, illetve az indiai felmenőkkel rendelkezők számítanak kisebbségnek.

Az Economic Freedom Fighters (EFF) nevű szélsőséges pártnak jelenleg 25 képviselője van a 400 fős dél-afrikai törvényhozásban, népszerűségük folyamatosan növekvőben van. A párt legfontosabb célkitűzése a földek kárpótlás nélküli újraosztása, ami egyértelműen a fehér lakosságot érintené érzékenyen.

Julius Melema. Fotó: MTI/EPA/Jon Hrusa

Az EFF sokáig mellékszereplője volt a helyi politikának, vezetőjük, a kemény kijelentéseiről elhíresült Julius Melema pedig inkább tűnt politikai bohócnak. Azonban a növekvő elégedetlenség miatt a párt népszerűsége kilőtt, Malema kijelentései egy pillanat alatt betörtek a mainstreambe.

„Amikor a fehérek Afrikába érkeztek, népirtást hajtottak végre a feketék ellen és kisemmizték őket a földjeikről. Békés afrikaiakat találtak itt. Akiket meggyilkoltak. Lemészárolták őket, akárcsak az állatokat.

Mi viszont nem a fehérek lemészárlását szeretnénk elérni, legalábbis egyelőre”

mondta például egyik korábbi beszédében Malema, aki különböző ünnepségeken gyakran elénekelteti közönségével a „Kill the Boer”, azaz „Öld meg a Farmert” című, az Apartheid éveiben íródott, fehér telepesekre utaló “dalt”.

Ezzel párhuzamosan az 1994 óta kormányzó ANC népszerűsége – az utóbbi évek súlyos korrupciós botrányai miatt – erőteljesen berogyott. A választásokra készülő jelenlegi elnök, Cyril Ramaphosa érezve a veszélyt, úgy döntött, kifogja a radikális EFF vitorlájából a szelet, és maga is a földek kárpótlás nélküli kisajátításával kezdett kampányolni.

Ez egyrészt nem tűnik reálisnak, mivel egy működő gazdaságot nem lehet csakúgy odaadni akárkinek, hiszen komoly szaktudásra van szükség, másrészt egy államilag felügyelt földosztás a külföldi befektetőknek sem tetszene túlságosan, holott a dél-afrikai gazdaságnak égető szüksége van rájuk.

A földelkobzás lehetősége teljesen elborzasztotta – a politikai folyamatokat már eddig is félve figyelő – fehér kisebbséget.

Világvégére készülő fehérek

A szélsőséges hangok a fehér lakosok körében is erősödnek, kiemelkedik közülük a Suidlanders elnevezésű szervezet és vezetőjük, Simon Roche.

A csoport elkötelezetten hisz abban, hogy Dél-Afrika egy fehérek elleni népirtás küszöbén áll.

Érvelésükben gyakran utalnak a farmerek elleni támadásokra, amelyekkel a hatóságok nem igazán foglalkoznak. Ugyanakkor ezen bűncselekmények száma és a szegénység mértéke inkább árulkodik egyszerű lopásokról, mintsem egy fehérek ellen szervezett összehangolt támadássorozatról.

Tavaly 561 farmert öltek meg Dél-Afrikában – köztük fehéreket és feketéket egyaránt–, ami elenyészőnek tűnik az országosan csaknem 20 ezer gyilkosságot tekintve.

Ez azonban nem érdekli a mozgalom 140 ezresre duzzadt tagságát, akik közül sokan erőddé változtatták otthonaikat, felfegyverkezve járőröznek birtokaikon és menekülési gyakorlatot tartanak arra az esetre, ha eljönne az ítélet napja és a feketék tömeges népirtásba kezdenének.

A mozgalom országos szinten is szervezettnek számít, a Suidlanders sikeréhez nagyban hozzájárulhat az is, hogy az Apartheid bukása óta sokan költöznek tisztán fehér lakosú településekre, ahol a „buborék hatás” is ráerősíthet arra, hogy mindenki az ítéletnaptól rettegjen.

Sajnos a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport félelme nagyszerű támadási felületet biztosít a fekete szélsőségeseknek, a földelkobzást követelő Malema pártja számára, akik a Suidlanders-re mutogatva látják igazoltnak radikális érvelésüket.

Az alt-rightosok teljesen rákattantak a témára

Az újhullámos szélsőjobbosok elképesztően felkapták Dél-Afrikát, ahol szerintük szisztematikus népirtás zajlik a fehérek ellen. Az európai és az egyesült államokbeli alt-right mozgalmak ezt a narratívát egyfajta önigazolásként használják:

“Ha nem tartjuk kordában a bevándorlókat, mi is úgy járhatunk, mint szegény dél-afrikaiak.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Simon Roche Leads international relations for Suidlanders, white farmers fighting for their farms and their lives against the racist government in South Africa. #suidlanders #southafrica

Peter Duke (@peterdukephoto) által megosztott bejegyzés,

Ennek megfelelően Simon Roche egyfajta alt-right hírességgé nőtte ki magát, gyakori vendége a különféle szélsőjobboldali médiumoknak, ott volt a Charlottesville-i összecsapásokban résztvevő alt-rightosok között is.

A fehérek elleni népirtás mítosza közben túljutott az ország határain, korábban Donald Trump is megszólalt az ügyben. Az amerikai elnök hivatalba lépését követően az első Afrikával kapcsolatos megszólalásában az állítólagos tömeges farmergyilkosságokra hívta fel a figyelmet.

„Megkértem a külügyminisztert, hogy tanulmányozza a dél-afrikai földeltulajdonítások, valamint a farmerek nagyszámú gyilkosságának ügyét” – írta Twitter-üzenetében.

Trump ezzel a mainstreambe emelt egy felkapott jobbos összeesküvés-elméletet, illetve a dél-afrikai Suidlanders és Simon Roche-felé is odakacsintott egyet, nem beszélve a diplomáciai felfordulásról, amit bejegyzésével okozott a két ország között.

Pedig a dél-afrikai események sokkal összetettebbek annál, hogy leegyszerűsítsük a feketék és a fehérek közötti gyűlölködésre. Ám ha Dél-Afrikát nem sikerül más pályára állítani, nem csökkentenek a mérhetetlen szegénységen és nem kezelik megfelelően a farmerek elleni támadásokat, akkor a szélsőségesek mindkét oldalon tovább fognak erősödni.

Borítókép: MTI/EPA/Kim Ludbrook