A nagyikat nemcsak beszélni kell hagyni udvariasan, hanem kérdezni is

A nagyikat nemcsak beszélni kell hagyni udvariasan, hanem kérdezni is

Ismerik azt a viccet, amikor a magyar holokauszttúlélő, a brit titkosügynök és a német náci szimpatizáns leül egy asztalhoz?

Pedig nem is vicc, hanem Révész Bálint dokumentumfilmjének, a Nagyi projektnek az egyik jelenete, amelyben három unoka mesélteti nagymamáikat viszontagságoktól terhes múltjukról.

Van is miről beszélniük, hiszen a három nő életútja ugyan elsőre távolinak tűnik, mégis egyvalami összekapcsolja őket: a második világháború. Rosanne kódfejtőként próbálta megdönteni a harmadik birodalmat, kezet fogott Churchillel és Hitlerrel is; Líviát 16 évesen deportálták Dachauba, ahonnan családtagjai közül senki sem tért vissza; míg Gudrunt 10 évesen teljesen magával ragadták a horogkeresztes lobogók, valamint a náci indulók, és csak évekkel később jött rá, hogy eredendően gonosz az, amit kedvelt.

Fotó: Elf Pictures

A három nő, akit világok választanak el egymástól, a sztori egy pontján egy asztalhoz kerül, közös nyelv nincs, de Gudrun képes Líviával németül beszélni, míg Rosanne-nel angolul. A történelem összehozza őket, és a véres múlt személyes interpretációkon keresztül elevenedik meg.

A Nagyi projekt viszont egyáltalán nem beszélőfejes interjúkkal, hanem nagyon emberközeli, szituatív helyzetekkel ér el hatást.

A filmben ugyanis aktívan részt vesz Révész Bálint rendező és két barátja, Merredith Colchester színész, valamint Ruben Woodin-Dechamps operatőr, akik miközben időt töltenek a nagyikkal, egyre jobban megismerik őket és a második világháború környékét. A srácok közben marháskodnak: puffogtatnak egy lépcsőházban, hitlerbajszot ragasztanak, vagy csak simán versenyeznek a kerekesszékekkel, de ezek nem gyerekes butaságok, hanem olyan elemek, amik egyrészt közelebb hozzák az összes szereplőt, másrészt oldják a feszültséget, harmadrészt emlékeztetik a nézőt, hogy bár a nagyszülők megöregszenek, élni nem felejtenek el.

Közben nemcsak a nagyikkal beszélgetnek, hanem egymás között a projektről is, illetve arról, hogyan érinti őket az, amit megtudnak. Merredith elképesztően büszke Rosanne-re, amiért abban az időben nőként – még ha fronton nem is járt – tökösen beleállt a harcba; Ruben vállán cipeli nemzete terhét, míg Révész Bálint megpróbálja megérteni, mi zajlódhatott le a nagyanyjában a koncentrációs táborban, ami ennyire megkeményítette. Az egyéni sorsokon keresztül tehát nemzeti karakterjegyek is feltűnnek: a győztes angol, a bűntudattal sújtott német és a holokauszt szörnyűségeit megérteni képtelen magyar zsidó.

Fotó: Elf Pictures

A film hét éven keresztül készült, és ez kissé meg is látszik rajta. Révész Bálinték eleinte akkor forgattak, amikor volt rá mód, aztán amikor volt rá pénz, ezért mindhárom fiatal minden funkciót ellátott (változó, hogy mikor ki kezeli a kamerát és rögzíti a hangot), ráadásul mivel nem beszélőfejes sztorikat látunk, némely topik töredezett, befejezetlen.

Merredith és Rosanne párosa a legéletigenlőbb, ők a legcserfesebbek, Bálint és Lívia a legszívbemarkolóbbak, míg Ruben és Gudrun között nem történik meg az igazi megnyílás, látszik, hogy a nő rengeteg titkot nem mond el, hiszen már évtizedekkel korábban a felejtést választotta megoldásként.

A film tehát elképesztően ritka látlelet, mert egyrészt csodálatos, hogy pont ilyen személyeket sodort össze a sors, másrészt kivételes alkalom, amikor az embernek lehetősége nyílik még utoljára megőriznie valamit magából az utókornak. A nagyik ugyanis mind értékes útravalót adnak a 20. század történéseiből.

NAGYI PROJEKT / hivatalos előzetes (12) from ELF Pictures on Vimeo.

A Nagyi projekt amellett, hogy rendkívüli korrajz, egy elképesztően cuki film is. Ugyanis a néző eszébe juttatja, hogy fontosak a nagy beszélgetések, és még ha a nagyik lassúak, körülményesek és sokszor csak udvariasságból hallgatjuk végig őket, faggatni is lehet őket.

Nagyi projekt (Granny Project). Magyar-angol dokumentumfilm, 90 perc, 2017. Bemutató: 2018. november 1.