Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Kimi Räikkönen a 80-as években versenyezne, ahol a sört vödörből itták, a cigarettát kartonnal szívták

Kimi Räikkönen a 80-as években versenyezne, ahol a sört vödörből itták, a cigarettát kartonnal szívták

Az ismeretlen Kimi Räikkönen című könyv nem tipikus sportbiográfia, mégis kiderül belőle, hogy a nem túl szószátyár versenyző mit is gondol a Forma-1-ről.

„A Forma-1 sajtó nélkül maga lenne a paradicsom.”

„Engem nem érdekel, mit gondolnak rólam. Nem vagyok Michael Schumacher.”

„Nem tervezek nyelviskolába járni, hogy megtanuljak olaszul. Nem azért jöttem a Ferrarihoz.”

Ezek a mondatok mind Kimi Räikkönentől származnak, a Forma-1 2007-es világbajnokától, aki nem véletlenül kapta volt McLaren-csapatfőnökétől, Ron Dennistől az Iceman becenevet, hisz ezzel egy pajzsot kreált, amivel a nyilvánosság előtt védekezhet és ami megmagyarázza, miért nem sütkérezik állandóan a megérdemelt rivaldafényben. Ezt maga elé tartva elrejtheti, hogy mennyire utálja mindazt a csillogást, amit a sportág képvisel, a kötelező interjúkat, a smúzolást és a szponzorokkal való jópofizást. Ahogy a könyvben is írja:

„A legjobb lenne ismeretlenül vezetni a Forma-1-ben.”

Úgy él a rajongók tudatában, mint az ösztönös tehetség, az espoo-i egyszerű srác, aki maga pimpelte a gokartjait gyerekként, és aki megmaradt ugyanannak a versenyzőnek, aki 30 éve is volt. Nem tűnik kedves fickónak, igyekszik tőmondatokban fogalmazni, és a legtöbb újságírói kérdésre úgy válaszol:

„nem tudom”.

Akik szeretik, pont emiatt kedvelik, hisz szűkszavú, lényegre törő megnyilvánulásai kiemelik pályatársai közül, akik élvezik a rivaldafényt és az ezzel járó szerepléseket.

Fotó: Csóti Rebeka

Kimi Raikkönenről most kivételes életrajzi könyv született, ami nem tipikus sportbiográfia. A szerzője ugyanis az egyik legkedveltebb finn prózaíró, Kari Hotakainen, akinek sikerült elérnie azt, amit eddig talán senkinek:

megszólaltatnia a versenyzőt, kihúznia belőle emlékeket, élményeket és véleményt.

Mindezt úgy, hogy az író tökéletesen outsider a Forma-1 világában, ugyanis nem követi, nem érdekli a sport, és csak annyit tud Kimi Räikkönenről, amit a legtöbben: egy szerény srác, aki szinte lehetetlen módon nemcsak bekerült az autóversenyzés topkategóriájába, de világbajnok is lett, ma már emiatt dúsgazdag, a finnek eposzi hőse és egyben brand is. Ezeket pedig mind úgy érte el, hogy nem erre volt predesztinálva, hiszen amikor Kimi Räikkönen az F1 kapujába került, nem volt létező idegennyelv-tudása, pénze, viszont cserébe visszahúzódó és félénk volt. Ezzel a kombinációval az ember gyakran mosogatóként, vagy egy olcsó hotel takarítójaként végzi.

Fotó: Csóti Rebeka

Hotakainen humorosan és magával ragadó stílusban fest portrét a versenyzőről, szinte mindenre rácsodálkozik a Forma-1 világában, viszont ezt olyan szórakoztató módon teszi, hogy azoknak az analitikus rajongóknak is jelenthet újdonságot, akik egyébként még arra is emlékeznek, hogy az 1972-es monacói nagydíjon ki pördült meg a sikán után.

Az író csaknem egy évig követte Räikkönent versenyről versenyre, forgatásokra és marketing-eseményekre, a sportoló svájci otthonába és finnországi nyaralójának szaunájába is bebocsájtást nyert, az itt tapasztaltak, hallottak és látottak alapján készített egy olyan könyvet, ami tükröt tart a mostani versenyző elé, szembesítve a múltbéli tivornyáival, csínytevéseivel és hibáival, miközben megszólaltat néhány számára fontos embert is.

Kiderül, hogy Kimi a kezdet kezdetén néhány alkalommal értetlenül dörzsölgette a szemét, látván a világot, ahová azáltal került, hogy milliméter pontosan tekergette a kormányt, és tökéletesen meg tudta ítélni az autó viselkedését. Ide jutott, pedig csak vezetni akart. Sőt, soha még csak nem is látott élőben Formula-futamot, mielőtt maga is versenyezni nem kezdett.

Fotó: Csóti Rebeka

Az összes túltolt bulizása abból fakad, hogy egyszerűen minden ötletet megvalósított, míg mások nem jutottak tovább a tervezgetési fázisnál. Ugyanis az anyagi lehetőségei is adottak voltak pillanatnyi szeszélyei eléréséhez.

Egy autószerelő az éjjel-nappaliban vásárolt sört iszogatja a parkban és ingyenjegyről ábrándozik egy Iron Maiden koncertre, eközben Kimi Räikkönen magángépet rendel és brahiból átruccan Izlandra megcsodálni a holdbéli tájat, na meg, hogy jól berúgjon a fjordokon. A versenyző egyébként ma is szívesen iszogat éjjel-nappaliban vásárolt sört a parkban, de mivel a munkáját igen szigorú időbeosztás és igen erős kontroll jellemzi, valahol érthető, hogy

a szabadidejében elmosódnak a korlátok, alkalmanként pedig meg is szűnnek.

Fotó: Csóti Rebeka

Az F1-es autó ugyanis a világ legszűkebb munkahelye. Fekvő helyzetben kell vezetni egy saját méretre gyártott karbonburokban, a többi versenyző legszívesebben már a következő kanyarban munkanélkülivé tenne, és bár a legintenzívebb munkaszakasz másfél-két óráig tart, a valódi munkaidő megfoghatatlan. Ebbe a kivételes világba és hivatásba nyújt betekintést a könyv, megmutatva, mennyi munka és felkészülés van amögött, hogy valaki kéthetente a tévénézők százmilliói előtt versenyez.

Közben van nosztalgia is, kiderül, hogy Kiminek miért éppen James Hunt a példaképe, miért volt különleges a McLaren csapatban versenyeznie, és hogy ha tehetné, miért vezetne legszívesebben a 80-as években (disclaimer: a válasz mindegyikre Anglia, ott a zárt pálya varázsa hosszú, szeszgőzös és véres hagyományokkal bír; a pilóták bent égtek az autójukban, és úgy éltek, mintha az a napjuk lenne az utolsó – a sört vödörrel fogyasztották, a cigarettát kartonnal).

Az ismeretlen Räikkönen egy olyan zárt világba kalauzol, amelyben a versenyző nem sokat beszél, de okot ad a szóbeszédre. Ezúttal kiderül, mit is gondol az egészről, őszintén. F1-rajongóknak kötelező.

Kari Hotakainen – Az ismeretlen Kimi Räikkönen. Kiadó: Helikon. Oldalak száma: 264

További könyvajánlók, recenziók emitt.