Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

50 éve végezték ki a martfűi rémet

50 éve végezték ki a martfűi rémet

A magyar kriminalisztika legnagyobb szakmai hibáját egy ártatlan ember elítélése és négy halálos áldozat után sikerült kiköszörülni. A cipőgyári nők elleni sorozatgyilkosság elkövetőjét, Kovács Pétert fél évszázada akasztották fel.

„Bíróság előtt a kéjgyilkos – Megkezdődött Kovács Péter ügyének tárgyalása”

– állt a Szolnok Megyei Néplap, 1968. július 26-i lapszámának címoldalán, de az idáig vezető út tele volt hibákkal és rendőri túlkapásokkal.

56-os rendőri munkamódszerek

Az egész történet 1957. július 22-én kezdődött, amikor a 23 éves martfűi teherautó-sofőr, Kovács Péter megnézett egy argentin filmet a moziban, amelynek egyik jelenetében egy férfi erőszakosan viselkedett egy nővel. Ez annyira felizgatta Kovácsot, hogy erős vágyat érzett arra, megtegye ugyanazt, amit a filmben látott. A moziból rögtön a Martfűi Cipőgyárhoz indult és elkezdte figyelni a délutáni műszakjukat befejező munkásnőket.

Forrás: Fortepan

Észrevett egy lányt, aki egyedül indult haza Tiszaföldvár felé, ezért utánaeredt a biciklijével, majd egy sötét szakaszon rátámadt és egy vasrúddal fejbe vágta. Az ájult nő mellett önkielégített (ezt később Kovács bevallotta), majd végül egy vízelvezető árokba dobta. A magatehetetlen lány belefulladt a vízbe. A férfi ezután hazakerékpározott, majd a két nappal későbbi újságból tudta meg a nevet: Szegedi Margitot gyilkolta meg.

Az áldozatot a gyilkosság másnapján találták meg kaszáló munkások, a nyomozók rögvest Szegedi Margit ismeretségi körében kezdtek el kutakodni, és a gyanú Kirják Jánosra terelődött, akit a nő kikosarazott korábban. A férfi a kihallgatás során többször ellentmondásba keveredett saját magával is, így – az ’56-os megtorlásokra jellemző munkamódszerekkel –

a rendőrség kivert belőle egy beismerő vallomást.

Bár a tettnek nyilván semmi köze nem volt a forradalomhoz, a szervek ugyanúgy végezték munkájukat, mint számos koncepciós pert megelőzően. A tárgyaláson ugyan előkerült néhány bizonyíték, amely megkérdőjelezte Kirják János bűnösségét, a beismerő vallomás alapján a Szolnok Megyei Bíróság mégis halálra ítélte, életfogytiglani börtönbüntetését pedig meg is kezdte a szegedi Csillag börtönben.

Tipikus sorozatgyilkos-karakter, aki rákap a gyilkolás ízére

Mindeközben a valódi tettes, Kovács Péter tovább élte átlagos életét, sőt, megnősült és gyereke is született. Mindennapjait a házépítés tette ki, de 1963. november 13-án, hat évvel később újra megtámadott egy nőt. A módszer szinte ugyanaz volt, a Homok község felé tartó munkásasszonyt a sötétben lopózva kalapácsütéssel leterítette, majd letépte a ruháit, viszont valami megzavarhatta, ugyanis a nőt nem ölte meg. Alig fél év múlva, 1964. március 21-én újra próbálkozott, az a nő viszont még időben észrevette támadóját, így

elhajolt a kalapács elől, ami végül “csak” a nyakán találta el, ezért el tudott menekülni.

A következő egy évben két igen rossz állapotban lévő nőt találtak a Tiszában, viszont ekkor még egyiket sem vizsgálták a másikkal összefüggésben (ekkoriban fel sem tételeztek szocialista és kommunista országokban olyat, hogy sorozatgyilkosság). Mivel a holttestek több, mint egy hónapot töltöttek a folyóban, nem találtak bűncselekményre utaló nyomokat, ezért végül öngyilkosságként zárták le mindkét ügyet.

A lebukás

Kovács végül 1967. június 20. után bukott le, miután Öcsöd közelében a Kőrösben újabb női holttestet találtak. A nőt durván bántalmazták a halála előtt, betörték a koponyáját és levágták a melleit. Az egyik kőrösi híd mellett elhaladó asszonyok vették észre a vérnyomokat, a rendőrök pedig üvegdarabokat találtak a helyszínen és az áldozat körmei alatt. A szervek végül rábukkantak a törött teherautóra, majd Kovácsra is, aki bár először tagadta tettét, végül bevallotta a gyilkosságot, ahogy a Tiszából kifogott nőkét és az 1957-es esetet is, amiért ugye Kirjákot ítélték el.

Forrás: Fortepan

Kovács kézre kerítésében Szabó Zoltán játszotta a főszerepet, aki a Szolnok Megyei Főügyészség ügyészeként először feltételezte, hogy a gyilkosságok és a támadások között kapcsolat lehet. A profilozó nyomozók előfutáraként Szabó felállította a gyilkos portréját, ennek köszönhetően 1965 májusában a rendőrség kihallgatott 40 környékbeli férfit, köztük Kovácsot is, viszont

rendezett munkahelyi és családi helyzete miatt gyorsan kizárták a gyanúsítottak listájáról.

Kovácsot végül a szolnoki bíróság halálra ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság jóvá is hagyott. és a „kéjgyilkost”, vagyis a martfűi rémet végül 1968. december 1-én kivégezték. A végrehajtás módja akasztás volt. Szabó nem zárta ki, hogy Kovács a négy beismert gyilkosság és a két sikertelen támadás mellett továbbiakat is elkövetett. De mivel más holttestet nem találtak, ez már sosem derül ki. Kovács egyébként azért vallott be mindent, mert azt hitte, a bíróság majd nem bűnösnek, hanem betegnek nyilvánítja.

Jóvátétel nélkül

Kirják Jánost a börtönben töltött időszak alatt rendszeresen verték és erőszakolták rabtársai, így megtörten távozott a szegedi Csillagból. A férfi soha többé nem alakított ki kapcsolatokat nőkkel, emberek közé sem nagyon merészkedett, magányosan halt meg a nyolcvanas években. Kárpótlást, állami bocsánatkérést sosem kapott.

Az eset által inspirálva 2016 novemberében mutatták be Sopsics Árpád A martfűi rém című filmjét, amelyben a neveket ugyan megváltoztatták, de a körülményeket, az áldozatokat nem, sőt, a film megragadta a valós eseményeket:

az igazság keresése helyett az erőszakos igazságszolgáltatásra kihegyezett rendszert mutatta be.

Borítókép: Budapest, 1968. augusztus 9.
Kovács Péter, 34 éves tiszaföldvári gépkocsivezető az ítéletet hallgatja a Fővárosi Bíróságon. Az ügyészség Kovács Pétert aljas indokból, több emberen elkövetett emberöléssel vádolta, a bíróság pedig halálra ítélte.
MTI Fotó: Petrovits László