Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A fiatalokat nem érdekli a politika, viszont az egész ország nézi az esti híradót

A fiatalokat nem érdekli a politika, viszont az egész ország nézi az esti híradót

Honnan tájékozódnak a magyarok? Ezt a kérdést igyekszik megválaszolni a Mérték Médiaelemző Műhely immáron harmadik alkalommal elkészített kutatása. Mindenképp fontos témáról van szó, hiszen igencsak mozgalmas éveket tudhat maga mögött a magyar médiapiac – kezdve az Origo einstandolásától a G-napon keresztül a Hír TV visszafideszesítéséig.

Hasonlóan az előző évekhez, idén is 1200 embert kérdeztek meg a kutatók. Az már az első diasorok bemutatásánál kiderült, hogy a magyarokat nem igazán érdekli a politika: a megkérdezettek 64 százaléka válaszolta azt, hogy egyáltalán nem vagy egy kicsit, míg 36 százalék azt, hogy közepesen vagy nagyon érdeklődik iránta. Érdekesség viszont, hogy nagyjából ugyanezek a számok voltak érvényesek a 2014-15-ös és a 2016-os kutatás során is, vagyis az arányok stabilan tartják magukat.

A fiatalokat különösen hidegen hagyja a politika, mindössze 24 százalékuk mondta azt, hogy közepesen vagy nagyon érdekli. Általánosságban elmondható, hogy minél idősebb valaki, annál jobban érdeklődik a politika iránt; ugyanez elmondható a végzettség alapján is: a magasabb iskolázottság a politikai érdeklődést is magával hozza.

Az viszont jól látszik, hogy politikára és közéletre nem szeretünk sok időt fordítani: mindössze 20 százalék érzi úgy, hogy sok időt foglalkozik a témával, míg 76 százalék úgy nyilatkozott, hogy inkább keveset – ebben az esetben is komoly befolyásoló tényező a kor és a végzettség.

Pártpreferenciát tekintve nagyjából kiegyensúlyozott a mezőny, a kormánypártiak (27 százalék) és az ellenzékiek (23 százalék) is több időt töltenek az átlagnál a közügyekkel. Kivételnek számítanak a jobbikosok, akik a teljes népességnél kevesebb időt fordítanak a politikai-közügyi témákra – a kutatást bemutató Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója szerint ez arra vezethető vissza, hogy a Jobbik szavazótábora fiatalabb más pártokéhoz képest.

A tévé országa vagyunk

A logika azt diktálná, hogy az ország internetes lefedettségének növekedésével párhuzamosan egyre több ember tájékozódik a portálokról vagy a közösségi médiából. Az adatok azonban azt mutatják, hogy az utóbbi években gyakorlatilag semmiféle változás nem történt, a televízió masszívan őrzi a vezető helyét. Összességében tehát kijelenthető, hogy a televíziónak kiemelt szerepe van a politikai tájékozódás tekintetében.

 

A megkérdezettek 71 százaléka a tévéből informálódik rendszeresen politikai és közéleti témákban. Ehhez képest mindössze 35 százalék válaszolta azt, hogy szokott az internetről tájékozódni.

A csatornákat tekintve továbbra is az RTL Klub műsorait nézik a legtöbben (74 százalék) politikai-közéleti témában, második helyen a TV2 (68 százalék), majd a köztévé (54 százalék) szerepel – utóbbi egyébként hat százalékkal tudta növelni a tájékozódók arányát az elmúlt négy évben.

Említésre méltó még az ATV, az Echo Tv és a Hír TV nézettsége is, utóbbi esetében viszont Hann kiemelte, hogy erőteljes nézőcsere történhetett a csatorna politikai irányváltása következtében.

Érdekesség, hogy a kutatás külön rákérdezett az úgynevezett „egyperces híradóra” is, ami a köztévén adott sportközvetítések szünetében látható, jellemzően migrációval foglalkozó tartalommal. A válaszokból kiderül, hogy a 2016-ban mért 59 százalékhoz képest, idén jóval kevesebben, mindössze az emberek 35 százaléka találkozott egyperces híradóval. A csökkenés mögött valószínűleg az lehet, hogy a 2016-os olimpiai játékok miatt az átlagosnál többen néztek sportközvetítéseket. A válaszadók közel harmadát zavarják ezek a híradók, ugyanakkor enyhén nőtt azok aránya is, akik ebben nem látnak problémát. Talán nem meglepő, hogy különösen alacsony arányban vannak a kormánypárti szavazók között azok, akiket ez zavar, valamivel érdekesebb, hogy a többi szavazói csoportban is többségben vannak azok, akiket nem zavar a jelenség.

A nyomatott sajtó szerepe láthatóan csökkenőben van, a politikai témákkal foglalkozó lapokat (Népszava, Magyar Idők, Magyar Hírlap) az emberek csupán egy százaléka olvassa rendszeresen. Valamivel többen vesznek kézbe bulvár lapokat, a Blikk – öt százalékot gyengülve – jelenleg 7 százalékon áll, míg a Hann által kormánypárti bulvárként aposztrofált Lokál és Ripost az emberek 4, illetve 1 százalékát érdekli.

Fotó: Halász Nóra

Valamivel alacsonyabb arányban olvassák az emberek a megyei napilapokat is, a 2014-15-ös 25 százalékos szintről mostanra 19 százalékra csökkent a rendszeres olvasók száma.

Pártpreferenciákat tekintve a kormánypártiak olvasnak legnagyobb arányban (28 százalék) napilapot, míg a jobbikosok közül a legkevesebben (12 százalék).

Amellett, hogy az internetről tájékozódók aránya nem erősödött látványosan, Hann kiemelte, hogy Magyarországon az internethasználat nem is feltétlenül kapcsolódik össze ezzel. Érdekes adalék, hogy még az internethasználók kétharmada is rendszeresen tájékozódik a tévéből.

Az internetes hírportálok között egyébként az adatok szerint kiegyenlített verseny van: míg 2015-ben az Origo még 8 százalékkal vezetett az Index előtt, addig 2018-ra ez az előny elolvadt és mára fej-fej mellett vannak.

Hann előadását követően, egy kerekasztal-beszélgetés következett, ahol négy médiában jártas meghívott mondta el véleményét az eredményekről.

Inkább Törökországhoz hasonlítunk, mint a Nyugathoz

„Korábban is így gondoltam, de most sok bizonyíték van arra nézve, hogy az RTL Klub a maradék demokratikus médiarendszernek a tartóoszlopa” – utalt Hammer Ferenc, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének vezetője arra, hogy itthon a televíziózás számít a legfontosabb tájékozódási pontnak.

„Szerintem nagyon érdekes tanulság, hogy miként néz ki ennek a médiarendszernek a finanszírozása.

Amit hagyományosan közmédiának hívunk, annak szerkesztését ma már semmiféle szabadság nem jellemzi, egyszerűen propaganda szerepet tölt be.

Holott más országokban épp a közfinanszírozás jelenti a garanciát arra, hogy senki nem befolyásolja a munkát” – mutatott rá Hammer.

A szakember szerint a hazai viszonyok miatt nehéz vizsgálni a média helyzetét, ugyanis a nemzetközi sztenderdek már csak nyomokban fedezhetők fel a Magyarországon.

„Az olyan kutatások, mint ez is, arra alapszik, hogy a médiában vannak nemzetközi sztenderdek. Azonban meglátásom szerint itthon nem beszélhetünk média rendszerről, hanem sokkal inkább politikai kommunikációs rendszerről van szó – tette hozzá Hammer.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Bognár Éva, a CEU kutatója is, aki egy személyes történetet is megosztott:

„Egyre gyakrabban előfordul, hogy furcsán néznek a tanulmányainkban leírt fogalmakra, és kérdőre vonnak minket. Amikor azt írjuk, hogy itthon hírhamisításba bonyolódnak egyes médiumok, sokan rácsodálkoznak és pirossal aláhúzzák a szövegben, hogy vajon biztosan erre gondoltunk-e. Holott én hivatkozást is tudok rá hozni. Együtt dolgozunk török és hongkongi kollégákkal, és azt veszi észre az ember, hogy velük találja meg leginkább a hangot. Ez persze nem probléma,

de kicsit ijesztő, hogy nem a nyugat-európai vagy régiós kollégákkal vannak hasonlóságok, hanem az autoriter országokkal”

– mondta Bognár, hozzátéve, hogy míg a nyugat-európai országokban az emberek nagyjából 20 százaléka találkozott már teljesen kitalált „fake news-zal”, addig nálunk ez az arány 40 százalék körül van.

Ennek fényében mondjuk nem véletlen, hogy a kutatásban megkérdezettek 61 százaléka szerint a magyar sajtó elfogult, az egyik politikai oldal álláspontja mindig nagyobb hangsúlyt kap, mint a másiké.