Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Mihez kezdenénk, ha Zuckerberg végleg lecsapná a Facebook-főkapcsolót?

Mihez kezdenénk, ha Zuckerberg végleg lecsapná a Facebook-főkapcsolót?

A napokban többször voltak fennakadások a Facebook működésében. Ahogy a Zoom.hu is beszámolt róla, előbb a Messenger halt le és akadtak el a rajta keresztül küldött üzenetek, aztán maga az anyaoldal is elérhetetlenné vált egy időre. Ezekben a vészterhes időkben többen apokalipszist kiáltanak, látszólag el sem tudják képzelni, hogy közösségi média nélkül is életben tudnának maradni. Valóban gyökeresen átalakult az életünk a Facebook korának beköszöntével? Mihez kezdenénk, ha Zuckerberg egyszer csak gondolna egyet, és végleg lecsapná a főkapcsolót?

Persze a kérdésfelvetés szándékoltan túlzó, hiszen valahogy léteztünk (a legfiatalabbakat kivéve) azelőtt is, hogy nemhogy Facebook, de internet sem volt a mai, mindenki számára hozzáférhető formájában. Ugyanakkor nagyon is fontos elgondolkodnunk azon, hogy mennyiben változtatta meg a folytonos online kapcsolat az életünket, társas kapcsolatainkat, és ha tényleg megszűnnének ezek a szolgáltatások, mennyire hiányoznának, milyen könnyen szoknánk meg az új helyzetet. Hátrébb kell lépnünk, hogy objektívebben tudjuk szemlélni saját életünket, hiszen azt, amiben nap mint nap élünk, természetesnek fogadjuk el, gyakran nem is vesszük észre hibáit, káros velejáróit.

A Facebook manapság életünk része, ugyanolyan közszolgáltatás, mint az áram-, gáz- vagy ivóvízellátás. A közösségi oldalak gyermekéveiben a legtöbb demokratikusan gondolkodó véleményformáló üdvözölte a megjelenésüket, a szólásszabadság, az emberek közötti kapcsolatok és az ideák áramlásának új korszakát látták bennük. A Twitter és társai segítettek megkerülni a diktatúrák állam által ellenőrzött kommunikációs csatornáit, és általában úgy tartják, hogy valamilyen mértékben hozzájárultak az arab tavasznak nevezett eseménysorozat kiindulásához. Az internet elterjedésének kezdetén úgy tűnt, hogy leáldozott a központilag szabályozott információáramlás kora. De a Facebook egyeduralkodóvá válásával visszatért minden a “rendes kerékvágásba”.

Újra egyetlen hatalmas szervezet ellenőrzi, hogy miről értesülhetnek az emberek, csak ez nem egy állam, hanem egy cég.

Sokan használták kezdetben az internetet és a közösségi oldalakat ismerkedésre, új barátok szerzésére, illetve a rég nem látott ismerősök felkutatására. Az iWiW-en (ismerős még ez a kifejezés?) mindenki azért versengett, hogy a legtöbb “ismerőst” gyűjtse össze, persze az így szerzett kapcsolatok 99 százaléka vadidegen volt, csupán hajlandóak voltak mindenkit visszajelölni, hogy saját szociális státusukat növeljék. Azóta azonban számos pszichológiai vizsgálat bizonyította, hogy az online barátok nem igazi barátok. Hiába ismerősünk a Facebookon az összes iskolai osztálytársunk, akiket élőben már évtizedek óta nem láttunk, valójában a barátság legelemibb ismérvei sem fedezhetők fel a velük való kapcsolatainkban. Sajnos nincs mentség: ha valakivel fenn akarjuk tartani a szoros kapcsolatot, akkor rendszeresen fizikailag is találkoznunk kell vele, különben viszonyunk menthetetlenül elhidegül.

A Facebook kezdőoldalának egy részlete látható egy monitoron. Mark Zuckerberg 2004-ben alapította a Facebook nevű közösségi oldalt, amelynek jelenleg több száz millió regisztrált felhasználója van.
MTI Fotó: Mohai Balázs

A Facebook tehát nem isteni áldás, de hiba lenne figyelmen kívül hagyni az általa biztosított szolgáltatásokat – amelyeket kétmilliárd ember használ a világon. Így nagy biztonsággal kijelenthető, hogy esetleges megszűnését az emberiség jelentős része néhány órán belül észrevenné. Sőt, sokak vélhetően aggódni kezdenének – nem elsősorban azért, hogy hogyan tartsák a kapcsolatot az ismerőseikkel (hiszen remélhetőleg az igazán fontosaknak legalább a telefonszámát ismerik). Hanem

a keserves munkával építgetett, róluk általában a valóságtól messze elrugaszkodott képet festő online személyiségük elvesztése miatt.

Ha belegondolunk, hogy az évek során mennyi boldog nyaralós fotót töltöttünk fel a Facebookra, amelyek mind azt sugározzák, hogy olyan az életünk, mint egy hollywoodi sztárnak, mennyi vicces videót osztottunk meg, amelyre jöttek a vigyorgó emojik tömegével – ha ez mind elveszne, azt biztos komoly veszteségként élnénk meg.

Mennyi fennkölt ügy, meghurcolt csoport mellett álltunk ki (legyenek azok a menekültek, a hajléktalanok, a rohingyák, a feketék, a melegek, a terrorizmus áldozatai, a legyilkolt, cudar körülmények között tartott állatok) a profilképünk ideiglenes megváltoztatásával – amely révén megnyugodott lelkiismeretünk, miközben a valóságban az ég világon semmit sem kellett tennünk. Egy szóval sem állítjuk, hogy az efféle elfoglaltság értelmetlen lenne – hiszen általuk nő megbecsülésünk hasonlóan gondolkodó ismerőseink szemében (a többieket pedig már úgyis rég letiltottuk a hírfolyamunkról). De azt fontos észben tartani, hogy azoknak, akiket támogatásunkról biztosítunk ezáltal, ettől jottányit sem lesz jobb, sem rosszabb. Abban sem bízhatunk, hogy a döntéshozók viselkedését megváltoztathatjuk egy lájkkal vagy egy matricával. Ők is pontosan tudják, hogy a következő másodpercben már tovább is pöccentettünk, és azonnal egy másik impulzus terelte el az egész ügyről a figyelmünket.

A Facebook végleges leállítása nem is annyira az emberek, mintsem a közösségi médiát hirdetésre, az ügyfelekkel, olvasókkal való kapcsolattartásra és közvetlen pénzszerzésre használó szereplők életében hozna gyökeres változást. Talán észre sem vesszük, de a fiatalabb korosztály tagjai számára már nem természetes tevékenység az aktív hírfogyasztás. Ők a legritkább esetben keresik célzottan az érdeklődési körüknek, világlátásuknak megfelelő médiumokat, hogy ott informálódjanak a világról. Ehelyett passzívan várják, hogy a Facebook senki által át nem látott működésű algoritmusa bizonyos információkat eléjük tárjon. Azt a hírt, amit sok ismerősük lájkol, nagyobb valószínűséggel látják ők is, és “véleményük” valószínűleg igazodni fog a többség ítéletéhez. Arról az információról pedig, amit valamilyen megfontolásból nem mutat nekik a Facebook, sohasem fognak értesülni.

Ezért kerülgeti a szívroham a médiumok munkatársait minden esetben, amikor a Facebook megváltoztatja az oldalakra vonatkozó irányelveit. Attól félnek – jogosan -, hogy ha a megosztásaik nem jutnak el a felhasználók hírfolyamába, akkor sok embert soha többé nem érhetnek el.

Ha a közösségi oldal leállna, két forgatókönyv képzelhető el.

Az emberek vagy újra felfedeznék az információáramlás kevésbé központosított, sokszínűbb csatornáit, vagy az egész hidegen hagyná őket, és a független hírszolgáltatók még kevésbé juthatnának el az olvasókhoz.

Washington, 2018. április 10.
Mark Zuckerbergnek, a Facebook közösségi portál vezérigazgatójának életnagyságú kartonfigurái sorakoznak a washingtoni törvényhozás épülete, a Capitolium előtt 2018. április 10-én. Zuckerberget ezen a napon hallgatják meg a parlamentben a több tízmillió Facebook-felhasználó adatainak felhasználásával kapcsolatban. Március közepén a londoni székhelyű Cambridge Analytica nevű brit-amerikai politikai elemző és tanácsadó cég vezérigazgatóját felfüggesztették állásából a The New York Times című amerikai és a The Guardian című brit napilap egyidejűleg közölt feltáró riportja után, amely szerint a cég több tízmillió Facebook-profilt használhatott fel a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban. (MTI/EPA/Michael Reynolds)

Vannak, akik szerint a Facebook mára túl naggyá nőtt ahhoz, hogy teljesen megszűnhessen. Szinte minden érdekcsoport használja, a politikusok általa befolyásolják a választókat, és szerzik meg a legszemélyesebb titkaikat is. De az ellenük küzdő érdekvédők ugyanúgy használják, és ugyanúgy rosszul érintené őket, ha nem lenne. Így elképzelhető, hogy ha Mark Zuckerberg holnap fel akarná számolni, akkor valamilyen módon kivennék a kezéből az irányítást, a Facebook pedig működne tovább. Ha pedig mégsem, a világ akkor is menne tovább. Száz és száz közösségi szolgáltatás várakozik az oldalvonalnál, amelyek azonnal betöltenék a Facebook után maradt döbbenetes méretű piaci rést.

Talán még jobb is lenne nekünk. Ahogy az emlősök felemelkedéséhez is a dinoszauruszok kihalása kellett.