Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A muszlimok itt vannak közöttünk, csak épp semmit nem tudunk róluk

A muszlimok itt vannak közöttünk, csak épp semmit nem tudunk róluk

Magyarországon – becslések szerint – 30-40 ezer muszlim vallású élhet, köztük olyanok, akik magyarként tértek át az iszlámra. Róluk vajmi keveset tudunk, így a velük kapcsolatos kutatások igazi kuriózumnak számítanak. De miért dönt úgy valaki hazánkban, hogy áttér az iszlám hitre? És milyen életük van ezután? Egy magyar muszlim közösség krónikája.

A fenti kérdésekkel a fejemben ültem be Barna Orsolya előadására, aki antropológusként két éven át kutatott egy olyan közösséget, ahova iszlámra áttért nők járnak tanulni, beszélgetni és főzni. Orsolya folyamatosan részt vett a csoport életében, beszélgetett velük és interjúkat készített. Élményeiből és tapasztalataiból írta meg később diplomamunkáját, amit nyugodtan nevezhetünk hiánypótlónak, hiszen a legtöbben valószínűleg szinte semmit nem tudunk az itthon élő muszlim közösségről – bár azt Orsolya is hozzátette, hogy a kutatása nem általánosítható a teljes muszlim közösségre, hiszen csak egy kis, Magyarországon élő csoport életébe pillanthatott bele.

Orsolya eredetileg a budapesti török éttermek, gyrososok keleties megjelenésével szeretett volna foglalkozni, ám hamar nehézségekbe ütközött.

„Nem igazán értették, hogy mit akarok, néha kényelmetlenül érezték magukat, hogy egy nő tesz fel nekik kérdéseket magyarul. Az egyik török férfi viszont felajánlotta, hogy vele és a feleségével, Ildikóval csinálhatok egy interjút a lakásukban. A férfi elég röviden válaszolt a kérdéseimre, viszont a feleségével nagyon jót beszélgettünk” – mesélte Orsolya, akinek beszélgetőpartnere egyike volt az áttért magyar nőknek.

Ildikó már azelőtt vallást váltott, hogy megházasodott volna, férjével két közös gyereket nevelnek.

„Sokat beszélgettünk például arról,

hogyan lehetne a ramadánt is olyan izgalmassá tenni egy kisgyereknek, mint amilyen a karácsony azzal a sok hangulatos fénnyel és ajándékkal.

„Ekkor ajánlotta fel Ildikó, hogy elmehetnék vele egy találkozójukra, ahova áttért muszlim lányok járnak” – mesélte Orsolya a közösségbe való bekapcsolódásáról.

A 20-25 fős csoport, ahova végül becsatlakozhatott, meglehetősen informális, önszerveződő. A heti két találkozót egy Nehir nevű lány szervezi, aki központi szerepet tölt be a közösség életében.

Fotó: Halász Nóra

„Nehir 20 éve képzi magát, egy Korán-iskolát is elvégzett Törökországban. Mindenkinek egyértelmű a közösségben, hogy az ő tudása a legmélyebb, és nagyon sok energiát fektet abba, hogy a csoport működjön: szervezi a találkozókat és tanítja az iszlámban még kevésbé jártas lányokat” – emelte ki Nehir szerepét Orsolya.

A találkozók Nehir budapesti lakásában történnek, a saját személyes terébe engedi be a lányokat. Ez egy egészen más atmoszféra, mint mondjuk egy mecsetben – még úgy is, hogy Budapesten sok mecset lakásokból lett kialakítva.

„Nehirnek nincs családja, így az elmúlt 20 évét a közösség építésének rendelte alá. Keddenként főzni is szokott mindenkinek, aki részt vesz a találkozón. Még a fiúknak is, bár ők egy másik csoportba járnak, ami párhuzamosan zajlik a lányokéval. A találkozó első felében Koránból olvasnak fel, majd közösen megbeszélik az adott rész jelentését” – részletezte az antropológus, rámutatva, a találkozók nemcsak a tanulásról szólnak, hanem arról is, hogy ilyenkor egy kicsit kilépnek a hétköznapi rohanásból.

Orsolya meglátása szerint a csoport kifejezetten nyitott és elfogadó, nem követelik meg egymástól például a fejkendő viselését, mindenkinek a saját belátására van bízva, hogyan öltözködik.

Ramadán: a muszlimok egyik legfontosabb ünnepe, amikor arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamed prófétának az akaratát. Ilyenkor a hívők egy hónapos böjtöt tartanak.

Korán: az iszlám szent irata, amely Allah kinyilatkozásait tartalmazza. Jelentősége hasonlít a keresztény Bibliához.

Saháda: az iszlám felvételekor a betérő elmondja a sahádát, ami egy szóbeli hitvallás. A kereszténységben a keresztelő bír hasonló szereppel.

Az egyik lány, Emese huszonévesként tért át. Házas volt, a férje viszont nem tartott vele. A mecsetbe, ahova Emese eleinte eljárt, rosszallóan tekintettek a házasságára, és válásra ösztönözték férje „hitetlensége” miatt, mert az iszlám szerint nem helyes, ha egy muszlim nő egy nem muszlimmal házasodik össze. A lány teljesen kétségbe esett, egyik oldalról a muszlimok noszogatták, másik oldalról a férjét is rosszul érintette felesége áttérése.

„Nehir közösségében azonban befogadták a lányt, tiszteletben tartották a döntését és nem tettek megjegyzéseket a kapcsolatára”

– mutatott rá Orsolya az általa kutatott csoport nyitottságára.

Fotó: Halász Nóra

Nyolc évvel később aztán a férj is megtért, így családjuk ma már minden szempontból megfelel a muszlim előírásoknak. A lány boldog, hogy nem vált el és, hogy a hitkülönbség nem bontotta meg kettejük egységét.

Miért tértél át? Találkoztál egy arab sráccal?

A kérdés, amire valószínűleg mindenki választ akar kapni, hogy vajon miért dönt valaki úgy, hogy áttér az iszlám hitre. Orsolyának is számtalanszor feltették már ezt a kérdést, azonban szerinte a nők jellemzően nem egy jóképű arab fiú miatt döntenek az iszlám mellett.

„Igazság szerint a csoportba járó nők felének nincs párkapcsolata vagy férje, amikor megtér. De még ha lenne is, számukra nagyon fontos, hogy ez a saját döntésük. Persze, az emberi kapcsolatoktól függ, hogy erről miként beszélnek. De árulkodó, hogy saháda szertartását a lányok a párjuk nélkül szokták végigcsinálni, ezzel is kifejezve szimbolikusan, hogy ez csakis róluk szól”.

Vagyis bármennyire is vonzó lenne felállítani a „tipikus megtérő” profilját, valójában egyedi élettörténetek vannak.

„Nem igazán létezik végső magyarázat, hogy miért térnek át emberek az iszlámra. Már csak azért sem, mert mindannyian kicsit máshogyan mesélik el a különféle háttérrel rendelkezőknek: más magyarázatot fognak adni a szülőknek, a szerelmüknek, a muszlim közösségnek, magának Istennek és mondjuk nekem, kutatónak. De ezzel mindannyian így vagyunk, amikor magunkról beszélünk”.

Vannak ugyanakkor olyan elemek, amelyek gyakran előfordulnak a megtérők történeteiben. Orsolya tapasztalata szerint az egyik ilyen közös pont, hogy a Korán, ami az iszlám alapja, felépítéséből fakadóan folyamatosan párbeszédre hívja az olvasót.

„Az egyik lányt mindig is érdekelte az iszlám, neki az első igazi kapcsolatot a vallással és a kultúrával egy isztambuli utazás adta. A következő lépés az, amikor valaki elérkezik arra a pontra, hogy a kezébe kerül a Korán. Ez így történt ennek a lánynak az esetében is, majd miután hazajött, elkezdett eljárni a csoporthoz, ahol én is kutattam. Érdekes módon a végső lökést gyakran egy spirituális élmény adja meg, számára ez egy álom megjelenése volt” – foglalta össze, majd tért át egy másik történetre.

„Egy másik lány úgy döntött, hogy elkezdi olvasni a Koránt. Csakhogy nem volt magyar nyelvű kiadás nála, ezért elment egy könyvesboltba, hogy vegyen egyet. Csalódására azonban a boltban közölték vele, hogy nemrég adták el az utolsó magyar nyelvű példányt, és átirányították egy másik üzletbe. A lány elment a másik boltba, ahol ugyanez a jelenet játszódott le. A sokadik próbálkozásnál egy ezoterikus boltba küldték, ahol a Buddha szobroktól kezdve a füstölőkig, mindent árulnak. A lány szkeptikusan ment be az üzletbe, ahol az eladónak ismét neki szegezte a kérdést.

Ám meglepő módon itt azt mondták, hogy szerencséje van, mert már csak egy példány maradt.

Miután hazavitte a Koránt, napokig csak olvasott, és mire a végére jutott, végleg elköteleződött az iszlám mellett.”

Fontos azonban kiemelni, hogy ahogyan más vallások esetében is, a megtérés egy hosszú folyamat, amely során időre van szükség, hogy az ember felvegye az új szokásokat, testjátékokat.

„Az iszlám nemcsak egy európai értelmezés szerinti vallás, hanem életmód is egyben. Sok előírás van, ami meghatározza az ember időbeosztását, higiéniáját, viselkedését, szokásait. Imádkozásnál például nemcsak az imára kell odafigyelni, hanem a mozdulatokra is, amit ilyenkor az ember tesz. Így ezt is meg kell tanulni, ahogyan azt is, hogy mit szabad megenni és mit nem, hogyan tudja úgy alakítani az életét, hogy mind az öt imát el tudja végezni hajnaltól estig” – hangsúlyozta Orsolya a megtérés kapcsán.

Fotó: Halász Nóra

A hit elmélyülését mutatja a fejkendő kérdése is. Orsolya szerint anélkül is lehet valaki muszlim, hogy felfedné magát: ehhez elég visszafogottabb ruhákat hordani, olyan éttermekbe járni, ahol megfelelő ételeket árulnak, sőt még a családdal is el lehet hihetni, hogy azért nem eszel sertést, mert rossz a gyomrod.

„Egy idő után sokan úgy döntenek, igenis felveszik a fejkendőt.

Más országokban lehet, hogy azért teszik, mert a többség vagy a férjük elvárja tőlük. Magyarországon azonban ez nem igaz.

A megtértek eleinte jellemzően nem hordják, ám idővel, ahogyan a hitük egyre mélyebbé válik, és mivel az iszlámban a szerénység erénynek számít, a nők jellemzően maguktól döntenek úgy, hogy elkezdik viselni a kendőt. Ettől pedig szebbnek és jobban érzik magukat, néha még szelfiket is készítenek, mert az önkifejezésük egyfajta kifejezőeszközeként működik.”

Fotó: Halász Nóra

Emellett az imádság rutinná válása is kardinális, mert a muszlimok úgy gondolják, ha valaki elkezdi kihagyni a napi öt imádságot, nagyon gyorsan kieshet az iszlámból. Ez a módja ugyanis annak, hogy az ember erősítse a kapcsolatát Istennel – és ez nem egy kívülről érkező nyomás, hanem egy belső motiváció, hogy az ember megélje a hitét.

Szülőknek nem tetszik, tesók elfogadóbbak

Orsolya az egyik kérdésre válaszul elmondta, az áttért nőkre a legnagyobb nyomás jellemzően a család irányából érkezik, a munkahelyükön kevesebb konfliktussal találkoznak. Az esetek többségében a szülők teljesen kiborulnak, amikor megtudják, hogy lányuk áttért az iszlámra – a testvérek ezzel szemben elfogadóbbak, megértőbbek szoktak lenni a tapasztalatok szerint. Az olykor tányérdobálásig fokozódó veszekedések van, hogy azzal végződnek, a szülők választás elé állítják gyereküket:

„Addig nem jöhetsz haza, ameddig nem hagysz fel az iszlámmal.”

A vallásos szülők számára azonban azt is nehéz megérteni, hogy gyerekük miért fordult el a kereszténységtől.

„Miért kellett a terroristák vallását választanod?

– idézett egy másik jellemző reakciót Orsolya, hozzátéve, hogy azért nem minden szülő ennyire elutasító –. Szerencsére nem minden családban kelt ennyire szélsőséges indulatokat az áttérés, akad, ahol elfogadják és tiszteletben tartják a döntésüket.”

A közösségben résztvevő nők nevét Orsolya kérésére megváltoztattuk.