Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Egy kárpátaljai magyar fiú mobillal közvetíti a kelet-ukrajnai háborút, hogy bizonyítson az anyjának

Egy kárpátaljai magyar fiú mobillal közvetíti a kelet-ukrajnai háborút, hogy bizonyítson az anyjának

A Kilenc hónap háború című dokumentumfilm a 24 éves Janiról szól, aki elmegy háborúzni, hogy legyőzze anyakomplexusát.

Hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, de Kelet-Ukrajnában 2014 óta még mindig zajlik a fegyveres konfliktus Oroszország és Ukrajna között a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság névre hallgató szakadár ütközőzónákban. Ugyan Magyarország szomszédos Ukrajnával, az ezzel kapcsolatos hírek elvétve jutnak el hozzánk. Bár ez nem annyira meglepő, az ott élők is mintha hozzászoktak volna ehhez az állapothoz, és a közélet is sokkal inkább el van foglalva a kárpátaljai magyarokat is hátrányosan érintő nyelvtörvénnyel – mert a kormányzat ezzel (is) fogást akar találni az oroszokon.

Pedig ez a hibrid háború Ukrajna erőforrásait folyamatosan erodálja, és egyáltalán nem látszik a vége, pláne, hogy Oroszország valószínűleg bármeddig képes fenntartani a harcokat. Ebbe nyújt betekintést Csuja László legújabb dokumentumfilmje, a Kilenc hónap háború, ami ráadásul

egy kárpátaljai magyar srác sorsán keresztül érzékelteti, milyen lelket megnyomorító hely a háború, amely a fronttól 1300 km-re is hatással van az emberekre.

Forrás: Verzió

Ehhez pedig a tökéletes alanyokat sikerült megtalálnia. A 24 éves Jani kárpátaljai magyarként sok társával ellentétben nem Magyarországra szökött a behívó elől, hanem épp ellenkezőleg, beleállt, hogy elmegy Kelet-Ukrajnába. A filmből kiderül azonban, hogy ezt elsősorban azért teszi meg, hogy bizonyítsa az őt egyedül nevelő anyjának:

ő is férfi és nemcsak magára tud vigyázni, de otthonát, szeretteit is megvédi az orosz agressziótól.

Csujáék kamerája nyilván nem tudja a frontra követni a fiút, aki ezért a saját telefonjával rögzíti az eseményeket, vertikálisan tartva azt, a szelfikamerába beszélve. Látszik, a kiképzőtáborba megérkezve még úgy viselkedik, mintha cserkésztársaival hülyülne, éjszaka például a részeg társakat borotvahabbal kenik össze, de aztán szépen lassan, ahogy el kell viselnie a frontszolgálat monotóniáját, képet kapunk arról is, hogy miként nem lehet aludni az állandó ágyúzástól, milyen szavakba önthetetlen, ha meghal mellette valaki, és ezzel párhuzamosan rögtön hiányozni kezd neki az anyja, aki miatt voltaképp elhagyta az otthonát. Négy hónap után eltávot kap, 14 napot tölthet otthon, de hamarabb távozik, annyira összekülönbözik anyjával, mert az ismét rendszabályozni akarja.

Forrás: Verzió

A kamera jól megmutat mindent, a képi világ pedig jól tükrözi a világok szembenállását.

A Kárpátalján felvett képek jól komponáltak és jól mutatják, mennyire máshogy telik az idő, mennyire lehet unatkozni, ezt ellenpontozzák Jani saját maga rögzített videói, amelyek közelről és őszintén mutatják be a háborút, ahol nem lehet lankadni. A srác olyannyira nem tud kiszakadni a harcokból, hogy otthon a menyasszonyán azt mutatja be, miként lehet egy földön fekvőt lefegyverezni vagy eltörni a nyakát, sőt, a telefonján is háborús játékot játszik és a Donbászban készült felvételeket nézegeti. Ahogy saját maga be is vallja, otthon lassan telik az idő, ő meg tevékeny akar lenni.

A dokumentumfilm szituatív, vagyis az alkotók inkább résztvevők, a szereplők emiatt nincsenek leültetve, és tetteik, döntéseik háttere nincs felfejtve, emiatt csak érezhető, mintsem érthető ki, mit és miért tesz. Viszont ebből is jól kivehető, milyen az, ha egy anya rátelepszik a fiára, aki ennek hatására inkább az életét kockáztatja és elmegy a háborúba, mintsem otthon maradjon.

A Virágvölggyel Karlovy Vary-ban díjat nyerő Csuja László dokumentumfilmjének, a Kilenc hónap háborúnak a premierje a Szarajevói Filmfesztiválon volt, ahol bezsebelte a zsűri különdíját. November 6-án a 15. Verzió Filmfesztivál nyitófilmje volt, és hamarosan a mozikban is láthatjuk.

Unalomból is lehet gyereket csórni, de minek

Unalomból is lehet gyereket csórni, de minek Csuja László filmjének premierje az A-kategóriás Karlovy Vary Filmfesztiválon volt, ahol a régióban gyártott első és második filmeket felvonultató East of the West versenyprogramban el is nyerte a zsűri díját, ami nem kis teljesítmény.

Csuja László a vetítés utáni közönségtalálkozón elmondta, ebben a fimben azt is látni kell, hogy még ha az ember nem is megnyomorodva érkezik haza a frontról, akkor is örökre megváltozik.

A film rendezője, Csuja László a vetítés utáni beszélgetésen Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/Verzió

Jani nemcsak megváltozik, hanem a kilenc hónap elteltével (ami kicsit hosszabb lesz végül, és többször eltávra sem engedik) ott is hagy magából valamit a fronton. A fiú bár nem tudja, a poszttraumás stressz tipikus tüneteit produkálja otthon.

A kelet-ukrajnai konfliktus ugyan a szomszédunkban zajlik, de kellőképpen messze, hogy ne foglalkozzunk vele. Ez a film megteszi, hogy zaklasson minket az ügy, ráadásul egy magyar srác történetén keresztül.

Kilenc hónap háború. Magyar dokumentumfilm, 2018.