Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A következő néhány évben dől el, hogy győztesek vagy lúzerek leszünk

A következő néhány évben dől el, hogy győztesek vagy lúzerek leszünk

Létkérdés, hogy a következő néhány évben a digitalizáció elterjedése széleskörű legyen Magyarországon. Ha sikerülne a fejlődés ütemét felpörgetni, az jelentősen emelhetné a gazdasági mutatókat. Ha viszont elpackázzuk, akkor lecsúszunk.

A következő 5-6 év meghatározó lesz a magyar és a közép-kelet-európai gazdaságok számára. Nagyjából borítékolható, hogy ebben az időszakban dől el: lépést tudunk-e tartani a világ – technológiai értelemben – vezető államaival, vagy – talán végérvényesen – leszakadunk. A kulcs a lassan mindent átszövő digitalizáció beépítése a gazdaságba – derül ki a McKinsey gazdasági elemző és tanácsadócég témában készített összeállításából. A kiinduló helyzetünk távolról sem rózsás, de messze nem kétségbeejtő, s akad terület, ahol egész jól állunk. Ugyanakkor Jánoskuti Levente, a McKinsey magyarországi részlegének vezetője a tanulmány bemutatásakor úgy fogalmazott: bár

„egyre több szó esik a digitalizációról, ennek ellenére kevés átütő eredmény születik, olyan, amire azt lehetne mondani, hogy révbe értünk.”

Aztán gyorsan világossá is tette, hogy nem babra megy a játék. A kutatásuk szerint ugyanis, amennyiben a most tapasztalható fejlődési dinamikát produkáljuk, 2025-re a GDP 3 milliárd euróval gyarapodhat. Ha azonban az előrelépés dinamikáját még fel is tudjuk pörgetni, akkor ez további 6 milliárd euró GDP-bővülést jelenthet. Vagyis, ha konstruktívan nyúlunk a feladathoz, s kihasználjuk a digitalizációban megbújó lehetőségeket, akkor a következő évtized közepéig a GDP 9 milliárd euróval bővülhet. Ez pedig nagyon tekintélyes összeg – summázta.

Kevés az igazán dicsérhető szektor

Hozzátette, hogy az alapok esetében jó a helyzet, hiszen a nagy sebességű internetes kapcsolatok elérésében Magyarország nemcsak a régióban, de uniós összevetésben is igen jó helyen áll. Az igazán dicsérő jelzők azonban ezen a ponton elfogyni látszottak. Rávilágított, hogy az ország egészét tekintve a hatékonyság jelentheti az előrelépés lehetőségét. Ebben pedig a szélesebb körű digitalizáció hozhat érdemi változást.

A hagyományos területekről támogatott növekedési lehetőségeink ugyanis kimerülőben vannak, vagy már ki is merültek. A válság vége óta ugyanis Magyarország leginkább a foglalkoztatás javításával érte el az átlagosan évi 3,2 százalékos gazdasági fejlődést. Ugyanakkor a munkaerőpiaci expanziónak már láthatóak a korlátai, s további tetemes növekedés ebből a szegmensből nem nyerhető ki. Más utat kell találni, vagyis a hatékonyságot kell növelni. Ebben pedig komoly tartalékok vannak. A McKinsey tanulmánya szerint ugyanis

a magyar munkavállalók évi 1760 órát dolgoznak. Ezzel szemben a digitalizációban élenjáró északi államokban, a Benelux államokban ez alig haladja meg az 1570 órát.

Erre könnyen lehetne legyinteni, hogy bezzeg ország vagyunk és dolgozunk, mint az őrültek, amely mentén mérhetetlen értéket állítunk elő, csak sajnos ez a legkevésbé sem igaz. Mellbevágó ugyanis a tanácsadócég kutatásának azon mutatója, amely szerint Magyarországon egy munkaóra alatt 15 eurónyi nemzeti jövedelem jön össze, ehhez képest a digitális élharcos államokban ez eléri a 61 eurót.

Vagyis utóbbi országokban négyszer hatékonyabb munka folyik.

A tanácsadócég szerint éppen ezért Magyarország számára létfontosságú a gazdaság digitalizációjának felgyorsítása. Jánoskuti Levente szerint nincs is más lehetőség előttünk. Ha ez sikerül, akkor az említett határidőre a digitális gazdaság részesedése a GDP-ből 11,2 százalékra hízna a 2016-os 6,9 százalékról. Ha nem sikerül katalizálni a fejlődést, akkor ez az arány csupán 7,4 százalékra emelkedhet.

A magyar nagyvállalatok sem mutatnak igazán jó képet

Félig örömteli az a megállapítása, hogy van lehetőség az előrelépésre. A kettős érzésre az a magyarázat, hogy Magyarország a legtöbb szektorban elmarad nemcsak a digitális éllovasoknál uralkodó viszonyoktól, vagy Európa öt meghatározó gazdaságában tapasztalható átlagtól, de még az uniós értéktől is. Így pedig bőven van tér az előrelépésre. Egyébként kifejezetten jól állunk például a pénzügyi és az üzleti szolgáltatások terén, ezzel szemben az egészségügyben nagyon komoly elmaradásaink vannak. Nem csak ezt a bontást mutatta be a cégvezető a kutatásban. Szavai szerint a kis- és a középvállalatok esetében egyértelműen – de sajnos még a nagyvállalatok esetében is – elmaradunk az éllovasoktól.

A magyar nagyvállalatok ezen a téren látható fejlettségi szintje csupán a digitalizációban éllovas államok kis- és középvállalataival konkurál.

MTI Fotó: Krizsán Csaba

A tanulmány bemutatásán jelen lévő György László innovációs államtitkár ugyanakkor kifejtette, hogy a mostani gyengeségeinkből kovácsolható a legnagyobb előrelépés. A munkaerőhiány ugyanis érdemi változásokat kényszeríthet ki. Úgy fogalmazott, hogy a vállalatoknak elmúltak azon kényelmes évei, amelyek működésüket 2010 előtt jellemezték. Akkor ugyanis „minden állásra négy jelentkező volt”, ma viszont egyértelmű munkaerőhiány van. Erre a helyzetre a társaságoknak megoldást kell találniuk, s ez a válaszlépés lesz az, ami kikényszeríti a digitális eszközök szélesebb körű alkalmazását.

Ahhoz, hogy ez a lehető leggyorsabban megtörténjen, számos területen lépéseket tett a magyar állam – jegyezte meg.

  • Az alap infrastruktúra lényegében adott,
  • a szabályozási lépéseket számos területen megtették.
  • Amennyire lehet példát is mutatnak az alkalmazásban (például ma már a kötelezettek 90 százaléka helyett a NAV készíti el az adóbevallásukat),
  • képzési lehetőségeket is biztosítanak
  • és igyekeznek a szemléletformálásban is szerepet játszani.

Tényleg a cégek térfelén pattog a labda?

Szavai alapján azt gondolhatnánk, hogy immáron a cégek térfelén pattog a labda, s az állam részéről akár hátra is dőlhetnek. Ehhez képest szembeötlő különbség volt a minap egy másik hasonló, a blokkláncok felhasználásával kapcsolatban tartott konferencián kifejtett szakmai vélemény. Ott az MNB részéről annyit jegyeztek meg, hogy ezt a területet, egészen pontosan a Bitcoin adásvételét nem szabályozzák, miután az egyáltalán nem számít fizetőeszköznek. A szektorban utazók viszont szinte azonnal kijelentették: ez a piac ma már nem megkerülhető, akár tudomást veszünk róla, akár nem. A szabályozás hiányával pedig azt érjük el, hogy érdemi beruházások ezen a területen egyszerűen elkerülik Magyarországot. Ezzel pedig nem a befektetők által teremtett munkahelyeket és adóbevételeket bukjuk el, hanem – s talán ez még súlyosabb gond – az általuk esetleg Magyarországra telepítendő technológiát és tudást is.

Meg kell mutatni, mire használható

A jelenlévő cégvezetők reakcióiból az a kép állt össze, hogy az állam feladata egyáltalán nem ért véget. Csányi Péter, az OTP digitális értékesítési és fejlesztési ügyvezető igazgatója ugyanis úgy fogalmazott, hogy sokáig azt mondtuk: a kínálati oldallal van a baj, ám ma már egyre inkább azt látjuk, hogy a kereslettel is foglalkozni kell. Nem elég bevezetni egy új szolgáltatást, azt is meg kell mutatni, akár többször is egy ügyfélnek, felhasználónak, hogy mit és hogyan tud elvégezni digitális kapcsolatai révén. Az látszik, hogy azokon a területeken, ahol az iparági szereplők együttesen fejlesztettek, ott a digitalizáció elfogadottsága és terjedése sokkal gyorsabb volt, más szektorokéval összevetve. Szavai mögött nem lehetett nem észrevenni azt az utalást, amely szerint ezt az általános fejlesztési teret kellene elősegítenie az államnak, e mellett az ügyfelek tudatosabbá tételében is komoly szerepet kell vállalnia a jogalkotóknak. Ebben az esetben érdemi fejlődési tempót lehet elérni. Már csak azért is, mert egy-egy szigetszerűen fejlesztő társaság számára egy előrelépés az átlagosnál is nagyobb költséget jelent, amely lehet, nem is hozza az elvárt eredményeket. Példaként említette, hogy hiába vezetnek be príma érintéses fizetési megoldásokat, amíg készpénz-túlsúlyos a gazdaság.

Megint előkerül az oktatás kérdése

A tanulmány alapján ráadásul arra a következtetésre lehet jutni, hogy az államra egy markáns területen mindenképpen nagy feladat hárul még. A McKinsey ugyanis hangsúlyozza: ahhoz, hogy Magyarország csatlakozni tudjon a digitális éllovas országokhoz, egy kiemelt területen, az oktatás és a képzés esetében nagyot kell alkotnia. Olyan rendszert kell kiépíteni, amely a szükséges képzésekre helyezi a hangsúlyt.

Ha ezek elmaradnának, akkor annak csúf következményei lennének. Ugyanis amennyiben a fejlődés ritmusát fel tudjuk venni, jelentékeny gazdasági bővülést hozhatunk össze. A lemaradás ára azonban drámai lenne.

Olyan durva versenyképességi hátrányt okozna, amelynek következtében nemcsak a digitalizációban élenjáróktól, de még a régiós versenytársainktól is leszakadnánk.