Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Ha felmondanánk az önkéntes túlmunkát, 24 órán belül leállna a magyar egészségügy”

„Ha felmondanánk az önkéntes túlmunkát, 24 órán belül leállna a magyar egészségügy”

Hamarosan túlnő a Facebookon az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport. Újratervezés néven reformálnák meg a Magyar Orvosi Kamarát, az egészségügy javításáért csak ezután tudnának valódi lépéseket tenni. Lénárd Rita, az egyik legaktívabb tagjuk már várja a János kórház bezárását. Interjú.

Annyi baj van az egészségügyben. Miért pont a hálapénz hívta életre ezt a csoportot?
Minden kezdő orvos utálja a hálapénzt, az első perctől kezdve én is így éreztem. Sokszor fordul elő, hogy a fiatal kollégákat az idősebbek kényszerítik bele abba a helyzetbe, hogy elfogadják. Nekem is ez volt az első élményem kezdő koromban. 40 évvel ezelőtt még a belgyógyászat működött sürgősségiként. Mindenki, akinek hirtelen panasza lett, hozzánk került. Felvettük a beteget, de nem mindig a saját kórtermünkbe, hanem oda, ahol éppen volt hely. Egy ilyen alkalommal a beteg egy borítékot akart adni nekem, de nem fogadtam el. Megmondtam, hogy nem én leszek a kezelőorvosa. Másnap a kollégák becibáltak az orvosiba, az osztályvezetőn kívül mindenki ott volt.

Nyomatékosították, ha még egyszer rontani merem az üzletüket, akkor elzavarnak.

Féltek, hogy a beteg majd nekik sem ad borítékot. Ez a gyakorlat sok intézményben a mai napig így megy. Ha pedig valaki egyszer elteszi a borítékot, elindul lefelé a lejtőn, később számít rá, elvárja, a legrosszabb esetben kiköveteli. Én annyira utáltam az egészet, hogy nem is bírtam, a szakvizsga letételéig maradtam, majd otthagytam. Sok olyan fiatal van a Facebook-csoportban is, aki emiatt ment át olyan területre, ahol nincs jelen a paraszolvencia. Az 1001-et két fiatal szegedi kolléga alapította, akiknek elegük lett ebből a rendszerből. Meggyőződésük, hogy a magyar egészségügy egyik legnagyobb rákfenéje a hálapénz, emiatt alacsonyak a fizetések, de sok más problémának is ez a gyökere. Ez a csoport jelentette azt, amire én negyven éve vártam, felszabadító érzés volt csatlakozni hozzájuk majdnem pontosan három évvel ezelőtt.

Fotó: Halász Nóra

Azóta pedig már ön az egyik vezetőjük.
A csoportnak azóta sincs vezetője, több adminisztrátor egymást kiegészítve dolgozik. A fiatalok nem mertek kilépni a nyilvánosság elé, így én lettem az, aki rendszeresen találkozik a médiával.

Már gyerekkoromban, a szocializmus idején megtanultam, hogy ne féljek a hatalomtól, ez így is maradt.

Az orvosok között hatalmasak a generációs ellentétek, egyik fontos feladatomnak tekintem, hogy ezen enyhítsek. Amíg megvan ez az ellentét, minden változtatási kísérlet elbukik. Erre is jó ez a csoport, sok idősebb kolléga lett aktívabb, azt is látom, hogy közelednek a fiatalokhoz. Különböző nemű, életkorú, beosztású, politikai nézetű tagunk van, különböző szakmákat képviselnek. De ez a 3260 tag úgy látom, egy közös cél felé halad: az átlátható, tiszta, betegbiztonságot garantáló egészségügy irányába.
Mi alapján döntik el, hogy milyen ügyekben emelik fel a hangjukat?
Egy ideje már túlléptünk azon a célon, hogy szűnjön meg a hálapénz, ennél több dolgunk van. Elsőként persze a paraszolvencia ellen álltunk ki, majd ezt követően is csak a nagyon fontos dolgok mellett szólaltunk fel. A következő a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos nyílt levelünk volt, ami nem volt eredménytelen, nagy médiaérdeklődést váltott ki. A TASZ is segített, azóta már kötelezték a kórházakat, hogy közöljék az adatokat.
A pszichiátriai ellátás javítása kapcsán is tettünk lépéseket, de nem váltott ki túl nagy érdeklődést, ez sajnos az orvostudomány mostohagyermeke. A veszprémi nőgyógyász ügyében is felléptünk, de a Magyar Orvosi Kamaránál süket fülekre talált az engedélye végleges visszavonására szóló javaslatunk.
A kamarával amúgy is komoly gondjaik vannak. Hogy látja, le tudják váltani az elnököt?

Éger Istvánból gyakorlatilag megélhetési kamarai vezető lett,

aki tavaly mondta ki először, hogy a hálapénz nem jó. 15 éves regnálása alatt azonban semmit sem tett ellene. A csoportban erős tartalék van, jövőre jönnek a kamarai választások, szeretnénk komoly eredményeket elérni. A Magyar Orvosi Kamara az egyetlen szervezet, amely képviselhetné a betegek és a szakma érdekeit, a betegbiztonságot, a transzparenciát, de ezt nem teszi meg. Nem áll ki az egészségügy megreformálásáért, a kollégákért, nem végez érdemi munkát. Mint szervezet, tárgyalhatna a mindenkori kormánnyal, nyomatékot adhatna a szavainak. A mi tagdíjainkból él, de átláthatatlan a gazdálkodása.

Ez pedig az orvosok hibája, évek óta szótlanul tűrjük a jelenséget, nem tettünk semmit.

Belerázódtunk, megszoktuk, hogy fizetnünk kell, nem járunk el szavazni. Most az elsődleges célunk, hogy minél magasabb létszámú részvételt teremtsünk a választásokon. Azokat szeretnénk a kamarában tudni, akik az átlátható egészségügyért küzdenek.

Fotó: Halász Nóra

Ezt hogy lehet elérni?
Az orvosoknak saját maguknak kell a kezükbe venniük a sorsukat, Újratervezés néven megalapítottunk egy kisebb csoportot, amelyik a választásokon szeretné megújítani a kamarát, olyan vezetőkkel, akik ebben cselekedni is akarnak. A szervezet alapszabályában van egy lehetőség, hogy területen kívüli csoportot is létre lehet hozni, először ezt szeretnénk elérni. Ha ez megvan, jóval könnyebb dolgunk lehet. Egyébként, miután híre ment a kamarán belül, hogy szervezkedünk, Éger István rögtön beterjesztetett egy törvényjavaslatot, hogy újra megválasztható legyen, ezt el is fogadták.

Nem csodálkozom, hogy szereti ezt a helyet, többek között havi több mint egymillió forintos fizetést és szolgálati autót kap.

Tegyük fel, hogy megváltozik a kamara összetétele. Miből gondolja, hogy a kormány azok után szóba áll önökkel?
Rendkívüli erőt képviselhetnénk, valódi tárgyalópartnerei lehetnénk a kormánynak. A kamara az egyetlen szervezet, amely tömöríti az orvosokat. Ez egyedülálló lehetőséget adhat arra, hogy összefogást teremtsen, mozgósítson. Sztrájk és mindenféle jogsértés nélkül erőt demonstrálhatnánk.

Ha például szervezetten mindenki felmondaná az önként vállalt túlmunkát, 24 órán belül leállna az egész magyar egészségügy.

Ennyire kevesen vagyunk. Ez egy erős eszköz lehet a tárgyalások során.
Mi lenne a végső cél?
A legfontosabb egy tervezett, a szakmával egyeztetett, a betegbiztonságot garantáló koncepció kialakítása, a rendszer átalakítása a mai kaotikus, szétforgácsolt, átláthatatlan működés helyett. Csak tűzoltó munkát látok: ha bedől egy sürgősségi, hirtelen felemelik a fizetéseket ott, azon az osztályon. De ez nem oldja meg az országos problémát. Aktualizálni kell a szakmai protokollokat, biztosítani és ellenőrizni kell a minimum feltételeket. Nemrég például Szigetváron nyílt egy sürgősségi.

Minek? Nincs, aki dolgozzon benne, az egész országban hiány van a sürgősségi szakorvosokból.

Szeretnénk, ha átlátható lenne az egészségügy, a legfontosabb szempont a biztonságos betegellátás. Ehhez például függetlenül működő tisztiorvosi szolgálat, szabályozott rendszer kell. Nagy gond az átlátható betegutak hiánya; 40 év tapasztalattal, sokszor magam sem tudom, hova küldhetem a betegeket, ők pedig még annyira sem tudják, hova kell menni. Teljes a káosz a rendszerben, leginkább Budapesten és Pest megyében. Ezen gyorsan változtatni kellene!

Fotó: Halász Nóra

Várom, hogy mondja, de a fizetéseket még mindig nem említette.
Természetesen azokat is rendezni kell, de nem ez most a legnagyobb gond. Ebbe a rendszerbe jelenleg szinte kár is pénzt önteni, mert kifolyik belőle. Nagyobb baj is van, például, ha a sürgősségire egy bőrgyógyász rezidenst egyedül osztanak be.

Ő akkor is elhagyja a pályát, ha 10 milliót fizetnek neki, ugyanis nem akar ártani senkinek.

Vannak azért jó ötletei is a kormánynak?
Az a baj, hogy naponta változtatják a koncepciókat, de az alapötlet jó lenne, amely szerint működjön négy, minden ellátásra alkalmas intézmény a fővárosban. Ehhez képest azt látom, hogy pénzt fordítanak a Szent János Kórház felújítására, nem pedig bezárják. Pedig, ha végre lakat kerülne rá, azzal nem kevesebbet, hanem többet kapna a beteg.
Lehet, hogy egy picit messzebb kellene mennie, de magasabb színvonalú ellátásban részesülne. A régi kórházak annak idején azért épültek pavilonrendszerben, hogy ne terjedjenek el a fertőzések, de ma már egészen mások az elvárasok egy egészségügyi intézménnyel szemben. Ezek az épületek csak viszik a pénzt, alkalmatlanok a mai technikai eszközök befogadására. Ésszerűen kellene összevonni az intézményeket, Budapest ellátására elég lenne maximum öt kórház. Azokat az épületeket pedig, amelyek még valamennyire jó állapotban vannak, más célra kellene felhasználni, vagy el kellene adni.

Nem lehet ispotályokat működtetni a 21. században, ilyenből rengeteg van az országban.

Hisz abban az elméletben, amely szerint a kormány tudatosan lezülleszti az egészségügyet, hogy mindenki a magánellátást válassza?
Nem hiszek ebben, nincs is két egészségügyre való orvosunk. Meg kellene teremteni az állami és a magánszféra jogtiszta feltételeit, de erre sajnos nem látok működőképes tervet. A magánellátás ma Magyarországon addig tart, amíg valakinek nincs igazán komoly betegsége. Ott például sem komoly szívsebészeti, stroke vagy onkológiai ellátást, sem sürgősségi ellátást nem kap a beteg.
Jobb lenne, ha például meghatároznának egy alapcsomagot. Ez azt jelentené, hogy egy bizonyos ellátás mindenkinek ugyanúgy járna, de fizethető lenne egy kiegészítő biztosítás, amivel többek között orvost, egyágyas szobát, könnyebb gipszet lehetne választani. Sokan szidják a vizitdíjat, pedig az nem volt rossz ötlet annak idején, bárcsak ott tartanák az egészségügyben, hogy az lenne a legnagyobb gond. Nagy baj, hogy nem a szakértők, szakmai kollégiumok bevonásával készítik el a terveket. Olyan miniszterünk van, aki egy mamuttárcát vezet, amit képtelenség irányítani.

Ma már minden területnek van államtitkára, de az egészségügynek nincs minisztere, ez érthetetlen. Az elmúlt években mindig azt gondoltam, hogy nem lehet rosszabb, de tévedtem.

Az egészségüggyel nagyot lehet bukni, nyerni pedig csak sokkal később lehet, nem is volt még olyan kormány, amelyik végig tudott volna vinni egy valódi reformot, mindegyik adós maradt ezzel. Az Orbán-kormánynak lett volna, lenne erre történelmi lehetősége, a nagy támogatottság, a hosszú kormányzati idő és a pénzügyi erőforrásai miatt, de eddig nem élt vele.

Borítókép: Halász Nóra