Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A Legendás állatok folytatásából csak két dolog hiányzik: Grindelwald bűntettei és a történet

A Legendás állatok folytatásából csak két dolog hiányzik: Grindelwald bűntettei és a történet

Menő, látványos, cuki, de túlzsúfolt is a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei. Ennek pedig a sztori látta kárát. Spoilermentes kritika.

J.K. Rowling elképesztő fantáziájú író, ezt már bizonyította hét darab Harry Potter-kötettel, meg a számos varázslóvilágot tágító kiadványával. A két évvel ezelőtti Legendás állatok-széria első részével pedig azt is aláhúzta, hogy forgatókönyvíróként is van keresnivalója. A varázsvilág David Attenborough-jának, Göthe Salmandernek a kalandjaival olyan szögből mutatta be a már jól ismert univerzumot, ahogy azt addig nem láttuk. Ismerős volt, mégis új élettel teli, ami elsősorban annak is volt köszönhető, hogy a Harry Potter-széria egyik tankönyve (a Legendás állatok és megfigyelésük) megelevenedett.

Tele volt utalásokkal, de közben csupaszív is volt, ahogy megjelentek a különféle bestiák, és lelket melengetett, hogy Göthe a maga esetlenségében mindegyiket imádta.

A cukiskodás mellé történet is dukált, meg jó sok titokzatosság, sőt, a végén megjelent Gellert Grindelwald is, kicsit beexponálva, hogy tudjuk, a következő epizód már biztosan sötétebb tónusú lesz, lévén, a varázsvilág második legerősebb sötét varázslójáról van szó. Ezt aztán jól alá is húzta a második epizód címe, belengetve, hogy Grindelwald személyében egy Hitlerhez is mérhető nagy nácit kapunk.

Fotó: Intercom

Ehhez képest a folytatás 134 percnyi játékidejében nemhogy az előző részre jellemző koherenciát és könnyedséget, de bűntetteket és történetet sem igazán találni (a hihetetlenül gonosznak beállított Grindelwald a film nagy részében csak ármánykodik és beszélget azokkal, akiket magához akar édesgetni). A film elején ugyan akad egy látványos szökés, de ezután a főbb szereplők inkább azzal vannak elfoglalva, hogy hosszasan ecseteljék, hol voltak az előző rész óta eltelt időben, majd pedig az A-ból B-be való hoppanással próbálnak meg célt adni a cselekménynek. Ezt követően viszont olyan túlzsúfolttá válik a film, hogy szinte elillan a varázs, hiába himbálják a pálcákat az arcunkba.

Imponáló ugyan, hogy Rowling hihetetlen precizitással rakja össze a történetet és mindenre igyekszik odafigyelni,

sőt, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy volt, amit már nem tudott beleírni a sztoriba, annyira túlcsordult, csakhogy ennek már a fogyaszthatóság látja a kárát.

A túlcicomázottsággal Göthe Salmander és társai járnak a legrosszabbul, akik töketlenül tengik-lengik végig a sztorit, Eddie Redmayne-ben pedig semmi karizma nincs, olyan szürke végig, mint Johnny Depp szemöldöke. Még az alig megjelenő Jude Law által megformált Dumbledore-ban is több spiritusz van, pedig neki aztán tényleg csak pár huncut tekintetet engedett a szkript, meg néhány humbugot szeretetről és bizalomról.

Fotó: Intercom

Ez a film, ahogy elődje is, már kevésbé a gyerek-tini közönséghez szól – lévén, hogy elvétve látunk kamasz varázslókat, és inkább a felnőttes problémák dominálnak -, mégis olyan érzésem volt, hogy a film nem találja, ki is a közönsége. A darkos képi világ és hangulat egyértelműen olyan, amire a 10 évnél kisebb gyermekemet nem ültetném be, viszont a film tele van olyan ad hoc és erőltetett fordulatokkal és idegesítő hibákkal, amelyek egy felnőttet már zavarnak.

Sőt, a vájtszemű HP-rajongók azon is feljajdulhatnak majd, hogy van olyan varázslat, amit egészen máshogyan használnak, mint ahogy azt az eredeti szériában megszokták.

Fotó: Intercom

Amíg az első Legendás állatok egy megelevendett képeskönyv volt, addig a folytatás csak egy mellékzönge azon az úton, amely majd

„a varázstörténelem két legnagyobb mágusa, Dumbledore és Grindelwald összecsapásáig vezet”.

Elég zavaró, hogy amíg az első rész tökéletesen megállt önmagában is, addig a folytatás önértékén zavaros és befejezetlen. Ha a Legendás állatok és megfigyelésük a tökéletes előzményfilm volt, akkor a Grindewald bűntettei A Gyűrűk Ura-trilógiát megelőző Hobbit-filmeket idézi. Ha tévésorozat lenne, akkor az évad filler-része lenne, ami csak azt a célt szolgálja, hogy kitöltse a megállapított epizódszámot. Szomorú, mert ebben a franchise-ban jóval több van, pláne a film végi buta fordulatnál.

Legendás állatok – Grindelwald bűntettei /Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald/ amerikai-angol fantasy, családi kalandfilm, 134 perc, 2018. Értékelés: 5/10

Bemutató: 2018. november 15.