Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB

Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB

Alapvető változásokat sürget a magyar iskolákban és az egészségügyben a MNB most megjelent Növekedési jelentése. Ha nem kezdődnek meg a reformok – aminek egyelőre semmi jele – Magyarországra a stagnálás és a leszakadás vár.

Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növekedési jelentésből. Két utat lát a jegybank Magyarország előtt: vagy megreked a közepesen fejlett országok között vagy széleskörű reformokat végrehajtva – az adóztatásban, a foglalkoztatáspolitikában, az oktatásban, az egészségügyben – szédületes ütemű felzárkózásba kezd.

Amennyiben a reformok széles körét választaná a kormány – aminek egyelőre semmi jele nincs, hisz az érdemi kormányzás kimerült a migráció elleni és a demográfiai fordulat érdekében zajló propagandában – már 2030-ra komoly eredményeket lehetne elérni. Az MNB szerint míg ma a magyar gazdaság egy főre jutó GDP-je (vásárlóerő-paritáson számolva) alig 55 százaléka az osztráknak, ez 2030-ra akár 80 százalékra is emelkedhetne, ami rendkívül ambiciózus előrejelzés.

Ehhez „csak” tőkeintenzitásra, a termelékenység jelentős növelésére, a teljes foglalkoztatottság fenntartására, a reálbérek jelentős emelkedésére és magas gazdasági növekedésre lenne szükség az említetteken túl – mindez persze moderált államháztartási hiány mellett. A közepes fejlettség státuszából kilépni – ahol Magyarország jelenleg tart – nem lehetséges kis lépésekkel, nagyívű intézkedések szükségesek. Magyarország esetében ez versenyképességi reformokat jelent a következő időszakban – olvasható az MNB elemzésében.

Ha nem sikerül, akkor csapdába kerülünk

Amennyiben a reformintézkedések nem valósulnának meg, úgy a magyar gazdaság a jelenlegi, közepesen fejlett szinten maradna, azaz a relatív fejlettségünk érdemben nem változna, amit az MNB a közepes fejlettség csapdájának nevez. Nemzetközi, évtizedes tapasztalatok alapján elmondható, hogy nehéz kitörni ebből a csapdából. Az elmúlt több mint fél évszázadban jóval több olyan, a csapdából kilépni nem tudó gazdaság volt, mint sikeres felzárkózó.

Ez utóbbi csoportba – Európán belül – Ausztria, Írország és Finnország tartozik, csaknem 20 éven keresztül tartósan élénkült a gazdasági teljesítményük. A sikeres felzárkózást megvalósító országok meglehetősen heterogének, kulturális, földrajzi elhelyezkedésüket tekintve is különbözőek, ugyanakkor a fejlett technológia alkalmazása mellett a magas gazdasági hatékonysággal való működés is megfigyelhető – fogalmaznak a szerzők.

(Majdnem) minden a humán tőkén múlik

A gazdasági növekedés, a felzárkózás és a versenyképesség egyik legfontosabb tényezője a humán tőke, amely mennyiségén és minőségén keresztül is befolyásolja a nemzetgazdaság teljesítményét – szögezi le a jelentés. A rendelkezésre álló munkaerő létszámát hosszú távon a demográfiai folyamatok határozzák meg, amelyek 2020 után valós korláttá válnak, ugyanis többen vonulnak majd nyugdíjba, mint amennyien belépnek a magyar munkaerőpiacra.

Ha lesz is bármilyen termékenységi, demográfia fordulat (az MNB szerint ez lehetséges), azok rövid távon nem segítenek a magyar gazdaság munkaerőhiányán, ezért 2030-ig

a foglalkoztatás növelése érdekében csak a külföldről hazatérő és a hazai inaktív munkaerő-mobilizálásban bízhatnak.

Az MNB szerint ezen felül jelentős tartalékot jelent a közszféra – már ha a leépítés után az elbocsátottak elhelyezkednek a versenypiacon. Az osztrák fejlettségi szint 80 százalékra való megközelítéséhez az MNB elemzői szerint a foglakoztatási rátát 62 százalékról 68 százalékra kellene emelni 2030-ra, amivel a jelenlegi EU-rangsor első harmadába kerülne Magyarország. Most az alsó harmadban vagyunk. Ehhez a magánszektorban 2017 és 2030 között 250 ezer új munkahelynek kellene létesülnie, amit részben a 75 ezer inaktív munkaerő munkába állása és a 100 ezer külföldről visszaköltöző munkavállaló segítene “lefedni”.

Alapkövetelmény lesz az egy idegennyelv és a digitális készség

A humántőke minőségének egyik meghatározó eleme az oktatási rendszer, amelynek legfőbb kihívása, hogy a felgyorsult innovációs technológiai fejlődés miatt nem lehet tudni, pontosan milyen készségekre lesz szükség 15-20 év múlva. Azok a gyerekek, akik az idén mentek iskolába, leghamarabb 2030-ban fejezik be középfokú és 2033-ban felsőfokú tanulmányaikat. Nem lehet pontosan tudni, hogy 2030-2040-ben milyen készségekre lesz szükség a munkaerőpiacon, de leszögezhető, hogy az idegennyelv-tudás (jellemzően az angol) és a digitális ismeretek minimálisan elvárt alapkészségek lesznek – miközben ezeken a területeken ma az egyik leggyengébben teljesítő ország az Európai Unióban Magyarország.


MTI Fotó: Ujvári Sándor

A korai iskolaelhagyás – amely a legmagasabb a régióban – komoly versenyképességi hátrány ma a magyar gazdaság számára, hisz a képzetlen munkaerő termelődik újra. Az MNB elemzői szerint mindez annak a következménye, hogy a magyar közoktatás továbbra sem képes hatékony módon csökkenteni a diákok társadalmi és gazdasági hátteréből adódó különbségeket. (Ez a kritika egy az egyben megegyezik a civil és a pedagógiai-szakmai szervezetek által megfogalmazottakkal.)

Az MNB szembemegy a kormány oktatáspolitikájával

Míg a kormány a minél korábbi szakképzést erőlteti, az MNB szerint a kiutat a hazai felsőoktatás fejlesztése és a nemzetközi versenyképesség javítása jelenti. Ennek lényege a folyamatos önfejlesztés, az életen át való tanulás általánossá tétele lenne. Az, hogy ez teljesüljön, az alapokon kéne változtatni – a lexikális tudás tanítása helyett a diákokat a folyamatos tanulás képességével kellene felruházni. (Aki az elmúlt években járt a közoktatás közelében, az tisztában lehet vele, hogy ezektől a kívánalmaktól ma döbbenetesen messze vagyunk, hiszen például az iskolák többségében a kormány kívánalmai szerint a hittan és a mindennapos testnevelés a fő kérdés.)

Az OECD már igazolta, hogy az oktatás minőségének – a PISA-felméréseken elért eredmények – javítása jelentős növekedési hatással járna. Egy magyar tanulmány kimutatta, hogy az oktatásra fordított GDP-arányos kiadások egy százalékpontos emelése (évi 350-400 milliárd forint) 11 százalékponttal javítaná a PISA-tesztek eredményeit, ezért az MNB szerint is érdemes a közoktatásba fektetni – igaz, ennek hatásai nem azonnal, hanem hosszabb távon jelentkeznek.

Ha nem fektetünk az egészségügybe – korán meg is halunk

Az oktatás mellett az egészségügy az, ami befolyásolja a humántőke minőségét – vagyis végső soron a gazdasági fejlődést. Látszólag itt egyszerű a helyzet, hisz elvi szinten minden szereplő – egyén, állam, gazdasági szereplő – ugyanazt akarja, vagyis hogy minél tovább éljünk. Ennek ellenére az elmúlt 20 évben méltatlanul kevés erőfeszítést tettek a mindenkori kormányok, hogy ez így is legyen.

A munkaképes korban bekövetkező halálozás is számottevően csökkenti a munkaerőállomány szintjét – vagyis a színvonalas egészségügy kőkemény versenyképességi kérdés.

Az egészségi állapot javulása leghatásosabban nem az egészségügyi rendszer valamely elemének, hanem az életmódnak a változtatásával érhető el, ám a magyar egészségügy már csak akkor találkozik a betegekkel, amikorra az egyébként megelőzhető betegségek már kialakultak. Éppen ezért a színvonal emelése mellett a felvilágosítás, a szűrés és a megelőzés is kiemelt szerepet kellene kapjon.

Forrás: Pexels

Az MNB szerint jelentős többletkiadások nélkül is komoly változást lehetne elérni. Ehhez az kellene, hogy a magyarok egészségügyi költéseit ne a zsebből-zsebbe módszer jellemezze, hanem egy olyan rendszer, ahol a pénz a piaci elveken működő egészségpénztárakon és -biztosítókon keresztül az ellátókhoz kerülne. Ezek az intézmények ugyanis kikényszeríthetnék az állami egészségügy átláthatóvá válását – ezzel a hatékonyság növelését. Az egészségpénztárak és az egészségbiztosítók ezen felül képesek alacsonyabb árakat kialkudni a betegek számára – írja az MNB. A javaslat teljes mértékben szembemegy a kormány azon törekvésével, amely élesen elválasztaná egymástól az állami és a biztosítási magánegészségügyet a versenyeztetés helyett.

Nyitókép: MTI Fotó /Czeglédi Zsolt