„Mindenkinek joga van a henyéléshez” – Bemutatjuk Uzupist, a világ legszabadabb köztársaságát

„Mindenkinek joga van a henyéléshez” – Bemutatjuk Uzupist, a világ legszabadabb köztársaságát

A litván főváros, Vilnius művésznegyede önálló életet él, saját alkotmánya, himnusza és hadserege van. Függetlenségüket mikor máskor, mint bolondok napján ünneplik.

A Baltikumot egyébként is ékszerdoboznak tartják, benne Litvánia és fővárosa, Vilnius szintén egy üde színfolt, de még ezen belül is van egy “sziget”, a szabadság szigete, amely annyira független, hogy külön alkotmánya, hadserege és pénze van. Ráadásul sűrűbben látogatott, mint Litvánia bármely nevezetessége.

Uzupis a litván főváros, Vilnius egyik negyede, és mivel egy folyó választja el a város többi részétől, olyan hatást kelt, mintha egy különálló sziget lenne. A bohém városrész, amely egyébként felkerült az UNESCO Világörökségi listájára, 1990 előtt a szovjet uralom elleni tiltakozások központja volt, a demonstrációk általában innen indultak, később pedig egyfajta elszigetelt ellenállási bázisként működött.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#lietuva #vilnus #užupisdistrict #oktober

Aija Zarina (@zarinaaija) által megosztott bejegyzés,

A 1990-es felszabadulás után birtokba vették a bűnbandák, ekkoriban a pórnép inkább kerülte ezt a részt. Mivel a lakások olcsók voltak, több megszorult művész is itt vásárolt magának ingatlant. A közbiztonság azóta rengeteget javult a környéken, a művészbázisok ellenben megmaradtak, így

Uzupis idővel egyfajta szórakoztató színtérré, művészeti bázissá vált, ma már a szabadság egyik szimbóluma, nem csak Litvániában.

Rengeteg turista érkezik a negyedbe kifejezetten a különc köztársaság miatt. Merthogy Uzipis egy külön államként határozza meg magát. Természetesen nem válhat le teljesen Vilniusról, de a látszatért mindent megtesz. A legnagyobb szerep az emberi szabadság egyik legfontosabb kifejezőeszközének, a művészetnek jut, és a fű legalizációjáért is elég komolyan küzdenek.

A kávézóknak és a bároknak egyedi a hangulata, főleg azért, mert ezek némelyike szigetekre és stégre épült, kínálatukban is eltérnek a többi vendéglátóhelytől: saját kézműves sör birodalmak árulják itt remekeiket, de forró csokiból is végeláthatatlan a választék – mint az egész országban. Bár kicsit hipster jelleget öltött a terület, a kézművesség, az egyediség minden négyzetméteren jelen van, nincsenek tömegcikket árusító ruha- vagy ajándékboltok, csakis egyedi termékek.

A régebb óta itt ragadt művészek mellett a fiatalabb generáció tagjai is ide sereglenek, ami nem véletlen, ez az a hely, ahol mindenki kiélheti művészi hajlamait. Azt mond, amit akar, a szólás- és sajtószabadság védelmét kiemelten fontosnak tartják, ezt jelzi a trombitáló angyal szobra is, ami egyébként a köztársaság határát jelzi. Az angyal előtti kútból régen a függetlenség napján ingyen sör folyt, de ez annyira költséges volt, hogy a „kormány” beszüntette, helyette most víz jön.

Az egyik leghíresebb része az Irodalom utca, ahol litván írók műveinek részletei szegélyezik az arra haladók útját, de bárhol találkozhatunk random előforduló zongorákkal, ahogy hintázhatunk a Vilnia felett, a híd alatt:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Entreprendre un voyage aux Pays Baltes, c’est faire un plongeon dans l’histoire de l’Europe. Vilnius, surnommée « la Jérusalem du Nord », surprend par son architecture baroque et son cadre champêtre qui, en quelques mètres, on passe allègrement de la ville à la campagne. Quant à Riga, la plus grande des capitales déroule au visiteur deux facettes : la vieille ville où s’entremêlent le roman, le gothique, le néoclassique, le soviétique etc, et la nouvelle ville avec ses innombrables immeubles Art Nouveau. Puis Tallinn, la Carcassonne nordique entouré par des tours et des remparts offre une ambiance médiévale et folklorique face à la mer Baltique. Assurément l’un des voyages les plus dépaysants qu’il soit. J’ai eu un faible pour Vilnius pour son atmosphère « dolce vita » et aussi pour la ville Art Nouveau de Riga qui me rappelle par certain coté l’ambiance trépidante de Manhattan. Et bonne semaine à tous ! 👋🏼 #republiqueduzupis #uzupiorespublika #užupis #uzupis #uzupisrepublic #vilnius #lituania #lituanie #paysbaltes #baltictrip #river #nature #bridge #balançoire #child #enfance #insouciance #swing

Olivier (@lestribulationsdolivier) által megosztott bejegyzés,

Uzupisnak saját alkotmánya is van, ami inkább az egyént, mint sem a közösséget helyezi középpontba. Több nyelvre lefordították, és miután kifüggesztették egy köztéri falra, bárki elolvashatja. A negyed 1997-ben nyilvánította magát független köztársasággá, ekkor alkották meg az alaptörvényt, de létrehozták a saját címerüket, zászlójukat, pénznemüket is. Van hadseregük is, az állomány 12 fős, de mivel még senki ellen nem hirdettek háborút, nem is vetették be őket soha. Vannak miniszterek és miniszterelnök is, utóbbi igazából bárki lehet, csak nagyon kell akarnia.

Uzupis alkotmánya

Mindenkinek joga van a Vilnia folyó mellett lakni, és a Vilnia folyónak joga van bárki mellett folyni. Mindenkinek joga van a forró vízhez, fűtéshez télen és tetőhöz a feje felett. Mindenkinek joga van meghalni, de nem kötelező. Mindenkinek joga van hibázni. Mindenkinek joga van egyedinek lenni. Mindenkinek joga van szeretni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne legyen szeretve, de ez nem szükségszerű. Mindenkinek joga van középszerűnek és ismeretlennek lenni. Mindenkinek joga van a henyéléshez. Mindenkinek joga van szeretni és gondjaiba venni egy macskát. Mindenkinek joga van gondoskodni egy kutyáról, amíg valamelyikük meg nem hal. A kutyának joga van kutyának lenni.

A macskának nem kötelező szeretnie a gazdáját, de segítenie kell a szükségben. Néha mindenkinek joga van nem tudomást venni a kötelezettségeiről. Mindenkinek joga van kételkedni, de nem kötelező. Mindenkinek joga van boldognak lenni. Mindenkinek joga van boldogtalannak lenni. Mindenkinek joga van csendben maradni. Mindenkinek joga van a hithez. Senkinek sincs joga az erőszakhoz. Mindenkinek joga van méltányolni a a jelentéktelenségét. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megértsen valamit. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne értsen semmit. Mindenkinek joga van bármilyen nemzetiségűnek lenni. Mindenkinek joga van megünnepelni vagy meg nem ünnepelni a születésnapját. Mindenkinek emlékezhetne a saját nevére. Mindenki megoszthatja, amit birtokol. Senki sem oszthatja meg, amit nem birtokol. Mindenkinek joga van testvérekhez és szülőkhöz. Bárki lehet független. Mindenki felelős a saját szabadságáért. Mindenkinek joga van sírni. Mindenkinek joga van félreértettnek lenni. Senkinek sincs joga a másikat bűnbe vinni. Mindenkinek joga van egyéniségnek lenni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne legyen joga. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne féljen. Ne szenvedj vereséget. Ne támadj vissza. Ne add meg magad.

Az alkotmány mellett a város határában felállított tábla is segít eligazodni a helyi szokásokat illetően, ami körülbelül azt jelenti, hogy mosolyogni kell, lassan vezetni, még véletlenül sem a folyóban landolni és illik szeretni a művészeteket. Bár már elég nehéz elolvasni, mi is áll a táblán.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#vilnius #uzupis

Jung Kyung Se (@roquenahak) által megosztott bejegyzés,

Függetlenné válásukat bolondok napján, azaz április 1-én ünneplik. Ilyenkor még egy külön pecsét is kerül az országba érkezők irataiba, ezen a napon egy fokkal könnyebb megszerezni az egyébként is gyorsan engedélyezett állampolgárságot.

„Egy jó városnak nem lehet több lakója 5 ezer főnél, mert az emberi emlékezet nem tud ennyi arcot megjegyezni. Most mindenki ismer mindenkit, nagyon nehéz csalni, vagy manipulálni a másikat.”

nyilatkozta Tomas Cepaitis külügyminiszter.

A látogatókat egy bronzsellő fogadja, a mondás úgy tartja, ha valaki a szemébe néz, soha nem akarja elhagyni a várost. De lehet, ezt ahhoz nem is kell megtennie, marad anélkül is.