Az udvarok figyelnek minket és mindent tudnak rólunk, akár a macskák

Az udvarok figyelnek minket és mindent tudnak rólunk, akár a macskák

Sebestyén László 2013 óta fotózza a budapesti paloták omladozó belső udvarait. Az elkészült képekből hamarosan könyv is megjelenik, Titkos udvarok címmel.

„Az épületek szigorú geometriájában a lelket keresem. Emberek nélküli világot, amely fényeivel, mállott falaival, fényesre koptatott macskaköveivel és omladozó pompájával emlékezik azokra, akik itt éltek, s élnek ma is. Itt, Budapesten. Ahogyan én is egy letűnt kornak állítok emléket nehézkes társammal, 8×10 inches fakamerámmal. A pillanatot keressük, amelynek már csak hírmondóit találjuk egykor csodálatos bérpaloták titkos udvarain.” – írja a fotós.

V., Alkotmány utca 16. – Bihari János utca 1–3.

Fotó: Sebestyén László

Ha tekintetünket a bérház Alkotmány utcai homlokzata középtengelyének felső szintjéig vezetjük, alapvető információkhoz jutunk: „Budapest főváros által ajándékozott telken építette a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete MDCCCXC”. Az intézet több lelkes hírlapíró támogatásával 1881-ben alakult. Falk Miksa (1828–1908) író, országgyűlési képviselő az alapítástól haláláig az elnöki tisztet töltötte be. Heltai Ferenc (1863–1954) titkárral 1889. május 30-án kérték meg az építési engedélyt. Az ország vezető hetilapja, a Vasárnapi Ujság május 26-án tudósított a tervezett építkezésről, a várható költségekről, az építkezésben résztvevő iparosok nagyvonalú árengedményéről. Az intézet rendeltetését a tervező is figyelembe vette: „Quittner Zsigmond műépítész a jótékony célra való tekintetből díj nélkül készítette el a négyemeletes palota terveit”. Az átadást 1890. augusztus 1-jére ígérték, de már július 25-én kiadták a lakhatási engedélyt a négy- és félemeletes házra. A pincében két raktár és fáskamrák húzódtak. A földszinttől a negyedik emeletig 109 szoba, 5 alkóv, 28 előszoba, 22 konyha, 28 éléskamra, 3 bolt, 2 mosókonyha, 19 fürdőszoba és 1 mángorló kamra került kialakításra. A két utca találkozásánál lévő kör alaprajzú földszinti teret és a mellékutcai oldalt vendéglőként hasznosították. A trapéz alakú udvar hátrafelé összeszűkül, így sok, de azért világos lakás jött létre. A bejárattól balra húzott, bábos korlátos lépcsőházat találunk, amely a lodzsára vezet. Quittner Zsigmond (1857–1918) a Lipótváros Szabadság tértől északra eső területén egy időben két ma is álló, meghatározó városképi jelentőségű saroképületet alkotott.

VI., Andrássy út 45. – Liszt Ferenc tér 1.

Fotó: Sebestyén László

A Király utca tehermentesítésére létrejött útvonal Pest belső területeit kapcsolja össze a zöldfelületű Városligettel. A reprezentatív utat két nagy tér, az Oktogon és a Körönd három része tagolja. A háromemeletes palotabérház az Andrássy út sűrű beépítésű első szakaszának vége felé áll, azon a területen, amely egykor a Gyár utca nevet viselte. Megjelenésében az 1870 és 1885 között kiépült útvonal neoreneszánsz formanyelvébe illeszkedik. Karsai (Karpelesz) Albert (1833–1896) földbirtokos bérházát Bukovics Gyula (1841–1914) Ybl Miklós építészeti irodájának egykori vezetője tervezte, 1881–1882-ben épült. A képen látható bérházban 1895-ben nyílt meg a Japán kávéház, a második világháborúig képzőművészek, írók, előadóművészek második otthona. A hely szelleméhez illően napjainkban az egykori kávéházi térben az Írók Boltja működik.

VI., Andrássy út 83–85. – Felső erdősor 22. – Kodály körönd 2. – Szív utca 23–27.

Fotó: Sebestyén László

A Budapest folyóiratban ezzel az udvarral indult a keresztségben Titkos udvarok címet kapott sorozat, amely egyaránt utal napjaink fokozódó elzárkózására és a felfedezésre váró új élményekre. 2013 novemberében még nagyjából minden rendben volt a világörökségi útvonalon négy utcára tekintő hatalmas bérházzal. 2014. július 15-én azonban tetőjavítási munkák során súlyos tűzkárt szenvedett az épület tetőzete és harmadik emelete. A MÁV Nyugdíjintézetének bérházát a kőfaragó, szobrász és építész dinasztiából származó Kauser József (1848–1919) tervezte. A francia reneszánsz kastélyok által ihletett köröndi épülete életművének és a nagyszerű sugárútnak is meghatározó darabja. A bérház legragyogóbb részei a lelakottságukban is impozáns, egymásra felfűzött napsugaras eleganciát sugárzó belső udvarok. Sajnos ezt az udvarsort a katasztrófát követő állagvédelmi megoldások hosszú időre, remélhetőleg nem örökre, titkosították.

V., Bajcsy-Zsilinszky út 22.

Fotó: Sebestyén László

Az eredetileg háromemeletes épület több periódusban nyerte el végső formáját. Az utca felőli U alakú épületre 1857-ben adták meg a használatba vételi engedélyt. Építtetője az Ausztriából Pestre települt építészdinasztia legjelentősebb képviselője a klasszicista modorban alkotó ifjabb Zitterbarth Mátyás (1803–1867). Az épület azonban a romantikus mester Máltás Hugó (1829–1922) műve, aki mivel nem volt bejegyzett építőmester, a szigorú céhszabályok szerint nem jegyezhette a dokumentumokat. Ez a példa rávilágít arra, hogy nem minden esetben azonos a terv szellemi tulajdonosa annak aláírójával, amely bizony jó néhányszor megnehezíti egy épület valós tervezőjének meghatározását. A két építész kapcsolata már korábban keletkezett. Máltás téralakításának kimagasló példája a csarnokszerű kapualj, amelyet árkádos folyosó kapcsol az udvarhoz. 1869-ben Heinrich Károly építész lovag Landau Horác részére Máltás térképzéséhez alkalmazkodva udvari szárnyak emelésével körülépítette a telket. Az utcai részre a Hazai Építő Rt. 1921-1922-ben negyedik emeletet és manzárdot emeltetett Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) építészpárossal.

VIII., Baross utca 8.

Fotó: Sebestyén László

A Baross utcai négyemeletes bérházat építészként, kivitelezőként és tulajdonosként is Pucher József (1836–1904) jegyzi. A XIX. század második felének egyik legkeresettebb építőmestere Berlinben végezte felsőbb tanulmányait. Kivette részét a sok szakembert útjára bocsátó Magyar Tudományos Akadémia építéséből. Kapcsolata Szkalnitzky Antallal (1836–1878) a későbbiekben is gyümölcsözőnek bizonyult. Az iroda munkatársaként vezette az első pesti állatkert épületeinek, az elpusztult Duna-parti Hungária Nagyszállónak a kivitelezését, ezzel párhuzamosan dolgozott a Múzeum utca 11. alatti Károlyi-palotán is. Az 1880-as évek végén Meinig Arthur Wenckheim-palotáját, a mai Szabó Ervin Könyvtár központi épületét emelte. Pucher József és neje Kern Alojzia 1888 április elején vásárolta meg az ingatlant, majd 1889 májusában kapott építési engedélyt. Az itáliai reneszánszt idéző homlokzat a szemközti ház parkolójából tárul fel a legszebben. Ha beállunk épületünk betonozott, hajdan kockaköves burkolatú udvarába, fölénk magasodik, ha a Múzeum utcából szemléljük, mint azt képünk is mutatja, elveszik az alsó és a felső szint architektúrája, de ez a fokozással szerkesztett lodzsa-sor töredékében is lenyűgözi szemlélőjét.

VII., Damjanich utca 32.

Fotó: Sebestyén László

A tervező, Augenfeld Alajos (1865–1936) konstruktívan alkalmazkodott a hosszú telekformához. Az udvart egy átkötő szárnnyal, három félköríves nyílású széles lodzsával kettéosztotta. A korlátok mellett elfér egy-egy asztal két székkel. Az árkádsor a bejáratnál és az udvar lezárásaként is megjelenik. Az épület két oldalán futó folyosók középen és a hosszoldalak végén félkörívvel lekerekednek. A földszinten az utca felé a terven négy boltot találunk, mögöttük a megszokott raktárak húzódnak, míg az átkötő rész bal oldalán három lóállásos istálló és kocsiszín is helyet kapott, amely ekkor már egy kihalófélben lévő arisztokrata életforma egykor nélkülözhetetlen kellékeit mutatja. Az épület nyugati és keleti oldala élesen elkülönül. Buda felé kerültek a fürdő- és cselédszobás nagypolgári otthonok, míg a városligeti oldalra a komfort nélküliek. Az úri lakások oldalán az átkötő részre nyílik a cselédlépcső. Aki belép ebbe széles és remek perspektivikus élményt kínáló udvarba nem menekülhet. Még akkor sem, ha az itt lakó gyermekek kihasználva a folyosók kínálta remek lehetőséget azt görkorcsolyázásra és bicikliútnak használják. Ez a hatalmas bérház közösségi térként működik, falu a városban.

VII., Jósika utca 25.

Fotó: Sebestyén László

Tóvárosi Fischer Ignác és neje, Schweiger Cecília 1898. június közepén csereszerződéssel jutott az ingatlanhoz. A zártsorú, egyudvaros épület első terveit 1899 januárjában szignálta Mezey Sándor (1860–1927) okleveles építész, MÁV mérnök. A földszinten üzletek nyíltak, a bejárat az épület jobboldalán volt. Mezey a pesti bérházak hagyományos körfolyosóját díszes lodzsákra cserélte. A hátsó részben lévő lakásokat a mellék-, míg a kiemelt utcaiakat a háromkarú főlépcsőről nyíló folyosókról tervezte megközelíteni. 1900. szeptember végén, az építkezés közben, Mezey módosított terveket nyújtott be. A háromemeletes bérház kapuja a középtengelybe került, az első variáció szűk cselédlépcsője pedig félkörívessé tágult. Három-három nyílás erejéig egymással átellenben az építész visszacsempészte a körfolyosót az udvari lakások megközelítéséhez. Megváltozott a lakások beosztása is, amely különösen a háztulajdonosok első emeleti elegáns, nagyméretű négyszobás utcai otthonát érintette, ez két menet mélységben az épület teljes szélességét elfoglalta. A kapu fölötti kiemelt helyet a társasági élet központja, a szalon foglalta el, míg a lodzsáról az előszobán át közvetlenül a tágas ebédlőbe lehetett jutni. A korábbi szűkös gardrób szoba méretűre szélesedett, vélhetően a háziasszony kívánságára. Ezek a változások tükrözik a házaspár rangos társadalmi helyzetét.

VIII., József körút 62.

Fotó: Sebestyén László

Az ingatlant 1866-ban vásárolta meg Wirnhardt Antal, amit 1875-ben leszármazottai örököltek. A két évtizeddel későbbi telekszabályozást követően 1891. május 12-én egy háromemeletes bérház építését kérelmezték. A ház pincéjében fáskamrák, raktárak, a földszinten boltok, újabb raktárak, egy mosókonyha, amelyből a második emeletre is jutott még egy és három fürdőszoba volt. Emeletenként tizenkilenc szobát, hat előszobát, ugyanannyi konyhát, nyolc éléskamrát és öt fürdőszobát tartalmazott az épület. Ez az egyudvaros bérház a körúti házakon ritkább, gótikus és a sokkal gyakrabban alkalmazott reneszánsz formakincs harmonikus elegye. A magyarázat a tervező személyében és irányultságában rejlik. Pecz Samu (1854–1922) tanulmányait Budapesten, Stuttgartban és Bécsben végezte. Hazatérte után Schulek Frigyes (1841–1919) mellett dolgozott a budavári Nagyboldogasszony-templom, közismertebb nevén a Mátyás-templom helyreállításán. A francia gótika elemeit mutató együttes kivitelezését Majorossy Géza (1853–1906) építőmester vezette, akivel Pecz két évvel később a József körúti bérháznál is együtt dolgozott. A főlépcsőház mennyezete egy gótikus templombelső kicsinyített, polgári változata, míg a másik a téglalap alakú udvar végében félköríves nyílásokkal tagolt. Az utcára néző rész lodzsává szélesedik, ezen a szakaszon a félkör- és a csúcsívek ritmikus váltakozásában gyönyörködhetünk, a két hosszoldal folyosóit pedig íves támpillérek tartják. A téglaborítás és a vakolt fal együttese tovább fokozza a hatást.

VI., Király utca 76. – Eötvös utca 1.

Fotó: Sebestyén László

A Teréz körút és az Andrássy út közelében álló szépen megformált épületet Jahn József (1845–1912) építész emelte saját magának. 1891. október 3-án 60.000 forintért vásárolta meg az ingatlant. A forgalmas Király utca kereskedelmi jellegéhez alkalmazkodva a földszintre boltokat tervezett. A két utcai oldal emeleteire öt- hatszobás, cseléd- és fürdőszobával ellátott nagypolgári lakások kerültek, míg az udvar hátsó traktusában lévő bérlemények a pesti bérházak megszokott kialakítása szerint kisebb mérettel és alacsonyabb komforttal rendelkeztek. Jahn két lépcsőházzal és reneszánsz formaelemekből építkező lodzsákkal váltotta ki az oly sok pletykát termelő körfolyosót. Ezután is gyorsan pörögtek az események. Az 1892 júliusában elkészült bérházat építész-tulajdonosunk egy év múlva 225.000 forintért eladta Geiger B. Zsigmondnak a Tőzsdetanács tagjának, későbbi elnökének és nejének Lőwy Teréziának. A beadványi tervek egyikén feltüntetett helyszínrajz szerint a tömb északkeleti részén a mai Szófia utca 15. szám alatt is volt építészünknek egy telke, amelyre remek logisztikával a Király utcaival egy időben szintén háromemeletes bérházat épített. A folyamatos üzletmenet érdekében 1892 augusztusában a Rákóczi útról is szembetűnő Síp utca 4. – Dohány utca 20. szám alatti telket vette meg. A hatalmas telekre a második emeleti sarokrész ablakainak kartusában látható évszám szerint 1893-ban készült el az újabb épület, amelytől egy év múlva ismét megvált. Jahn vállalkozói magatartása szerint vett lehetőleg egy saroktelket valamelyik főútvonal közelében, amin sok lakásból álló méretes bérházat tudott kialakítani. A korstílushoz illeszkedve beépítette, majd jókora nyereséggel túladott rajta. Az elkészült, minden ízében modern épület tágas lodzsás udvarának köszönhetően ma is esztétikai élményt nyújt az itt élő lakóknak. Azonban a túlságosan nagy udvar szinte felkínálja magát az autóknak, pedig élhetnének itt növények is.

V., Október 6. utca 3. – Sas utca 4.

Fotó: Sebestyén László

Két egymással szomszédos két utcára néző háromemeletes épület, két kereskedő, egy építész, szinte azonos építési időpont. A zártsorban épült kétudvaros átjáró-ház a belső Lipótváros jellegzetes klasszicista kereskedő- és bérháza. Október 6. utcai homlokzata délen a Derra-házhoz kapcsolódik, amelynek Hild térre néző oldalán emléktábla hirdeti a két Hild, apa és fia, János és József emlékét. A szigorú klasszicista külső mögött szépen helyreállított elegáns udvar rejtőzik. Az építész két főlépcsőházzal, illetve a középső tengelybe helyezett csigalépcsőkkel váltotta ki a pesti bérházakra oly jellemző körfolyosós rendszert. Az áttört korlátú lodzsát az első és második emeleten pillérek, míg a harmadik emeleten öntöttvas oszlopok tartják. A földszinti és a lodzsa mögötti nyílások félkörívesek, míg az emeleti ablakok egyenes záródásúak. Ez a ritmus visszaköszön Hild ebben a korszakban készült városi épületeinek nagy részén. Blühdorn Lipót kereskedő 1844 januárjában szerezte meg a telkeket, amelyen a következő év decemberére már állt a bazár. Az építtető a földszint minden utcai és udvari helyiségét üzleteknek adta bérbe.

XIII., Szent István körút 16.

Fotó: Sebestyén László

Wellisch Alfréd (1854–1941) műépítész 1897 novemberében jutott az ingatlanhoz és egy év múlva már állt a négyemeletes, magasföldszintes épület. A tervező több helyen otthagyta jelét bérházán. A Vígszínház felé néző főhomlokzat oromzatán egymásba kapcsolódó WA monogram látható. A téglalap alakú telek ezen oldalát Wellisch egy egyenessel lemetszette, így kisebb szabad térség keletkezett az 1896-ban átadott színház mellett. A mellékutcába vendéglőt, míg a körúti oldal földszintjére kávéházat tervezett. A funkció maradt, csak a helye kissé eltolódott. Az íves „Melléklépcsőt” Wellisch nem tüntette el valamelyik sarokba, hanem rendkívül szellemes megoldással elegánsan beépítve kiemelte. A bejárattal szemben elhelyezett épületrész földszintjén olvasható a funkció, a fölötte lévő kő kartus büszkén hirdeti az alkotót: Tervezte Wellisch Alfréd műépítész. Az építés éve a madaraknak olvasható magasságba, a negyedik emelet vonalába került. A cselédlépcső elhelyezésének hasonló, bár közel sem ennyire látványos kialakításával élt Quittner Zsigmond (1857–1918) a József körút 71–73. alatt álló négyemeletes bérház Pál utcai udvarán, alig egy évtizeddel korábban. Wellisch épületének hosszanti oldalain lévő lakásokat folyosókról lehet megközelíteni, míg a körútra néző frontot ötíves lodzsa ékesíti. A kétkarú lépcső szakaszai bábos korláttal indulnak, de már liftet is beépítettek. A hosszú udvarban egy négykaréjos díszkút látható.

(A háztörténeti összefoglalókat Hídvégi Violetta írta a hamarosan megjelenő könyv képeihez.)