Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A Bohém Rapszódia egy megszelídült Freddie Mercury-ról szól, mégis jobb nézni, mint a Queent YouTube-on

A Bohém Rapszódia egy megszelídült Freddie Mercury-ról szól, mégis jobb nézni, mint a Queent YouTube-on

Nincs polgárpukkasztás, csak egy kedves szemétláda népmesei életének bemutatása, akinek isteni hangja volt. Spoilermentes kritika.

Az életrajzi filmek az esetek többségében arról szólnak, hogy bemutassák a kiemelkedő tettek mögötti embert, ezért hibáikat és esendőségeiket

A NAGY, JELENTŐSÉGTELJES VÉGEREDMÉNY

érdekében csorbítják, a megtörtént eseményeket pedig a dramaturgia érdekében kicsit megváltoztatva tárgyalják. A Bohém Rapszódia pont ugyanebbe a kategóriába tartozik, nincs benne különösebb technikai truváj, mint mondjuk az Én, Tonyában, esetleg formai túltoltság, mint a Bronsonban, hanem úgy építkezik, mint egy zenés népmese: van a szegény indiai ember gyermeke, aki mer nagyot álmodni, ezért eléri a célját. Közben persze vannak buktatók, saját démonaival is meg kell küzdenie, de aztán a végén állva tapsol mindenki.

Az említett finomkodás miatt azok a bizonyos démonok sem olyanok, mint a valóságban voltak: a több napon át tartó legendás partik, amiken például Freddie Mercury törpék seggéből szippantotta a kokaint, szinte teljesen kimaradtak a filmből. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a film producerei között két Queen-alapítótag, Brian May és Roger Taylor is ott van, akik érezhetően jócskán beleszóltak abba, hogy mi kerülhet bele a filmbe.

Fotó: Fórum Hungary / Alex Bailey.

Mert bár Freddie Mercury megbotránkoztató figura volt, a magánéletét féltve őrizte, elsősorban amiatt, mert melegségét rejtegetni akarta, míg párszi indiai származását szégyellte – ezt pedig tiszteletben akarták tartani.

A film bizonyos pontjain ezért nem lett több, mint egy audiovizualizált Wikipedia-szócikk,

emiatt is lett volna izgalmasabb Sacha Baron Cohen víziója, akinek fejében először merült fel a biopic ötlete. Amellett, hogy ő kicsit jobban hasonlít Freddie Mercury-ra, mint a Mr. Robot című sorozatból ismert Rami Malek, abban az alkotásban valószínűleg a sötét oldal is nagyobb teret kap.

Ennek ellenére közel sem unalmas vagy felesleges film a Bohém Rapszódia, csak éppen túlságosan kompromisszumos. Elsősorban azok a részek működnek igazán, amik egy-egy ismert zeneszám megszületését járják körbe. Persze nem azokra gondolok, ahol Freddie ül a megállóban és el-elkalandozva szöveget körmöl egy kockás papírra vagy amikor ugyanezt teszi londoni lakásában és maga elé dünnyögi, hogy ez jó; hanem inkább arra, hogy milyen alternatív zajkeltő eszközökkel támogatták meg az első lemezük dalait vagy hogy a híres We will rock you miként született egy próbán.

Fotó: Fórum Hungary

Ilyenkor ér aranyat Brian May ottléte a film körül, csakhogy minden ilyen jelenetre jön egy olyan is, amely azt hivatott aláhúzni, hogy ezek az úriemberek, akik manapság Adam Lamberttel haknizgatnak, milyen joviális figurák voltak már akkor is (értsd: ők már akkor is inkább a feleségükkel és gyerekükkel voltak, amikor a frontember az elején, a végén és a közepén is égette a gyertyát).

Freddie Mercury egy kedves szemétláda ebben a filmben,

akinek emberi kapcsolatai mind el vannak maszatolva (talán ez alól csak Mary Austinnal való viszonya kivétel, aki hét évig volt az élettársa, és akire halála után szinte mindenét ráhagyta), ahogy a homoszexualitására vonatkozó részletek is, amelyek leginkább néhány pajkos összenézésben és stilizált jelenetben csúcsosodnak ki, ráadásul mintha alá is húzná azt a közkedvelt kilencvenes évek eleji vélekedést, miszerint aki meleg, az AIDS-es is.

Fotó: Fórum Hungary

Ha viszont van jelenet, ami miatt volt értelme megcsinálni a filmet, az az 1985-ös Live Aid koncert, amely az érzelmi csúcspontja a Bohém Rapszódiának. Egyrészt azért, mert a film készítői előrehoztak egy a valóságban később előkerülő coming outot, ugyanis a filmben Mercury A NAGY KONCERT előtt mondja el társainak, hogy halálos beteg, míg ez a valóságban 1987-ben történt. Másrészt azért, mert a számos fórumon a világ legjobb koncertjének tartott Queen-fellépés Freddie Mercury eredeti hangjával és mozdulatról-mozdulatra reprodukált fellépésével igazán zsigeri, a koncertfelvétel hangulata teljesen átjön a Dolby Surround moziteremben, és egyszerűen tényleg jobb, mint a YouTube-on megnézni az eredetit.

A Live Aid-es koncertet egyébként mindenképp érdemes pótolni a film megnézése előtt vagy után, ugyanis jó nézni, amikor ilyen tökéletes részletességgel dolgoznak fel valamit filmen. A 20 perces fellépés szinte teljes hosszában belekerült a filmbe, emiatt is lett a teljes filmidő 134 perc. Érdemes a többi zenészt megformáló színészt is figyelni: a Brian May-t, Roger Taylort és John Deacont alakító Gwilym Lee-t, Ben Hardy-t és Joseph Mazzellót, ugyanis nemcsak hogy megszólalásig hasonlítanak alteregójukra, de egyenesen

olyanok, mintha klónok lennének, de nemcsak fizimiskában, hanem hanghordozásban és gesztusokban egyaránt.

A Bohém Rapszódia nem lett extrán kiemelkedő biopic, sőt, Oscart sem fog érni Rami Maleknek, de a hangulati szempontból működik. De erről nem a film tehet, hanem Freddie Mercury eredeti hangja és a Queen remek zenéje.

Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody). Angol-amerikai életrajzi dráma, zenés film, 134 perc, 2018. Értékelés: 6/10.

Bemutató: november 1.