Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Lázár dohányzást betiltó terve inkább blöff, mint leszokást segítő csodaszer

Lázár dohányzást betiltó terve inkább blöff, mint leszokást segítő csodaszer

Nagyot robbant csütörtökön Lázár János bejelentése, miszerint a 2020 után születőknek egyszerűen betiltaná a dohányzást. A miniszteri biztos ezt egy nagyobb csomag részeként képzeli el, amelynek célja, hogy Magyarország a világon elsőként dohányfüstmentes országgá váljon. Mennyire reális egy ilyen elképzelés? És tényleg a totális tiltás a legmegfelelőbb módja a leszokásnak?

Egész életre szóló, minden dohánytermékre vonatkozó tilalmat léptetne életbe Lázár a 2020 után születők számára. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy 2038-tól kezdődően a 18 évüket betöltő magyar állampolgárok legális módon nem vehetnének cigarettát vagy más dohányterméket. Jogilag viszont elég problémásnak tűnik egy ilyen szabály bevezetése.

Mivel még nem ismerünk semmiféle részletet a tiltás gyakorlati megvalósításáról, nem világos, hogy Lázár például büntetőjogilag szankcionálná-e a dohányzást, vagy esetleg a kereskedelmet korlátozná. Az ötleten azonban már hipotetikus formájában is lehet fogást találni.

„Úgy gondoljuk, a tilalom az mindig egy nagyon rossz eszköz, ha az valami olyan dologra vonatkozik, ami népszerű és sokan élnek vele” – mondta a Zoom.hu megkeresésére Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) magánszféra projektjének vezetője.

MTI Fotó: Mohai Balázs

A TASZ munkatársa szerint alkotmányos aggályokat vetne fel, amennyiben önkényesen húznának vonalat az állampolgárok között.

„Ha valaki 2019. december 31-én születik, az végigdohányozhatná az életét, de aki egy nappal később, az viszont soha egyetlen szál cigarettát sem vásárolhatna.

Meglátásunk szerint az ilyen fajta különbségtétel nem indokolható alkotmányosan az állampolgárok között. Lehet ugyan különbséget tenni a társadalom különböző csoportjai között, de azt mindig meg kell indokolni. Ebben az esetben viszont a születés időpontján kívül nincs semmilyen különbség az emberek között” – mutatott rá Asbóth.

Asbóth leginkább egy olyan szabályozást tudna elképzelni, mint amilyen a 18 éven aluliakra vonatkozik. Ám ahogyan a fiatalkorúak is könnyűszerrel ki tudják cselezni a szabályt, úgy a 2020 után születettekre vonatkozó tiltást sem lehetne maradéktalanul betartani. Ráadásul, a törvény 20 év múlva lépne érvénybe, az effajta előregondolás pedig nem jellemző Magyarországon.

„Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a tiltás a 2020 után születettekre fog vonatkozni, akkor a szabályt először 2038-ban kellene alkalmazni, ami a magyar jogrendszerben eszméletlenül távoli időpontnak számít. Mivel a magyar jogrendszer állandóan változtatja a jogszabályokat, még a gránit szilárdságú alkotmányt is, nagyon bizonytalannak és távolinak tűnik a 2038-as bevezetés” – zárta gondolatait a TASZ szakembere.

Célkitűzésnek szép, csak épp nem reális

Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a dohányzás káros szenvedély, amiről érdemes leszokni. Az viszont már nem tűnik egyértelműnek, hogy ezt egy huszárvágással, törvényi tiltással meg lehetne oldani. 2013-ban már beleszaladt egy hasonló baklövésbe a kormány, az akkor elfogadott drogstratégia célja, hogy 2020-ra megszűnjön a kábítószer-fogyasztás Magyarországon – elnézve a budapesti Hős utca környékét, nagyon úgy tűnik, hogy ez nem fog sikerülni.

MTI Fotó: Vajda János

De ne legyünk igazságtalanok: a dohányzás 2038-ig való visszaszorításának ötlete nagyon is ambiciózus terv, ehhez azonban többre lesz szükség annál, hogy elfogadnak egy tiltásról szóló törvényt.

„Célként ki lehet tűzni azt, hogy aki 2020 után születik, az 18 évesen ne dohányozzon.

Ezt 2038-ig kellene elérnünk, ami nagyon bátor célkitűzés, ám ehhez minden intézkedésnek egy irányba kell mutatnia”

– mondta el megkeresésünkre Mucsi János tüdőgyógyász-belgyógyász főorvos, aki a Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért egyesület elnöke is egyben.

Nem tiltani, segíteni kellene

„Hiába mondom egy 14 évesnek, hogy tüdőrákod lesz és le kell majd vágni a lábad. Őt ez nem érdekli, mert egészséges a tüdeje, meg van mind a két lába és egyébként is, ő csak olyan szeretne lenni, mint a felnőttek” – mutatott rá Mucsi arra, hogy a direkt megoldások nem feltétlenül működnek.

A szakember szerint olyan módon kell megközelíteni a problémát, ami figyelembe veszi, hogy a nikotinfüggő dohányosok betegek – vagyis nem hajszolja őket kétségbeesésbe, amiért nem gyújthatnak rá–, ugyanakkor a leszokást támogatja.

Ehhez első lépésben azt kellene felismerni, hogy a dohányosok jelentős része függő, aki segítségre és nem büntetésre szorul.

„Ha valaki azt állítja, hogy leszoktató programot csinál, az valószínűleg még életében nem csinált ilyet. Ugyanis mi nem leszoktatunk, hanem a leszokást támogatjuk. Ha odamegyek egy dohányoshoz, hogy márpedig le kell szoknia, és most azonnal le kell tennie a cigit, akkor ő valószínűleg elküld engem a fenébe. Jogosan, mert az ő döntése, hogy mikor teszi le a cigit” – mutatott rá Mucsi.

A szakember úgy látja, jelenleg nagyon nehéz helyzetben vannak a dohányfüggők, mert bár országszerte számos tüdőgondozóban tudnának segíteni a leszokni vágyó dohányosoknak, a leszokást támogató rendelésekre gyakran még az oda bejelentkezett „betegek” sem mennek el –

márpedig a függőség pszichiátriai betegségnek számít.

Ám a pszichiátriai hálózat annyira túlterhelt, hogy a leszokástámogatásra nincs kapacitása.

„Mi, tüdőgyógyászok kényszerből foglalkozunk a függőséggel, mert a betegeink nem gyógyulnak, ha dohányoznak. De emellett látjuk, hogy azok felől is lenne igény a segítségre, akiknek egyébként semmi baja, de napi 20 szálat szívnak és szeretnének leszokni. Ez persze nem csoda, hiszen a dohányosok 80 százaléka szívesen letenné a cigarettát” – emelte ki Mucsi.

A pénz és szabadidő jó motiváció lehet

Egy japán cégben nemrég bevezettek egy szabályt, miszerint a nem dohányzó alkalmazottaknak plusz hat nap szabadság jár. A cég vezetése azzal indokolta a döntést, hogy egy dohányos alkalmazott naponta többször is kimegy rágyújtani, így kevesebbet dolgoznak, mint a nem dohányzók.

Hasonló ösztönzőket Mucsi is el tudna képzelni, sőt hasonló elvet ők maguk is alkalmaznak a gödöllői Erzsébet Gondozóházban.

MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit

„Nem veszünk fel dohányosokat, egyszerűen azért, mert rosszabb a teljesítményük: háromszor annyi időt töltenek táppénzen; a nyolc órás munkaidőből másfél órát dohányzással töltenek; ha pedig nem gyújthatnak rá, az feszültséget okoz náluk és rontja koncentrációjukat” – mondta Mucsi, aki hasonlóképp vélekedik az egészségbiztosításról is.

„Motiválhatná a leszokást az is, ha a biztosító csak lényegesen nagyobb összegért kínálna egészségbiztosítást a dohányosoknak.

Egyrészt segítő kezet kell nyújtani a leszokni akaró függő dohányosnak, másrészt vele kell megfizettetni a leszokásának a költségeit, illetve a kockázattal arányos teherviseléssel érdekeltté kell tenni, hogy hagyjon fel a dohányzással” – mondta a szakember.

A leszokás elősegítéséhez Mucsi egy másik területen is változtatásokat hozna:

„A gyártók olyan adalékanyagokat tesznek hozzá a dohányhoz, amelyek elviselhetővé teszik az ízét a fogyasztó számára, elősegítve ezzel a függőség kialakulását. Ez a dohánygyáraknak nyilván hasznos, mert nekik az az érdekük, hogy függő legyen a dohányos és rákényszerítse az újabb áru megvételét. Ezt egyébként már betiltották, jelenleg türelmi időszak van, ezalatt lehet cukrokat és fűszereket hozzáadni a dohánytermékekhez” – mutatott rá egy másik problémára Mucsi, ahol fontos lenne az állami beavatkozás.

Összességében tehát az látszik, hogy a tiltás helyett inkább olyan lépésekre lenne szükség, ami leszokásra motiválja a dohányosokat. Azoknak pedig, akik elhatározták, hogy leteszik a cigarettát, sokkal jobban segíteni kellene a leszokásban, a függőség leküzdésében.

Borítókép: MTI/EPA/Luong Thai Linh