Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Péter vagyok, a kőszikla, maradok az utcán” – a belvárosból lassan elszivárognak a hajléktalanok

„Péter vagyok, a kőszikla, maradok az utcán” – a belvárosból lassan elszivárognak a hajléktalanok

Úgy tűnik, a békés ücsörgés lett a hallgatólagos alku a hajléktalanok és a rendőrök között. Deák, Astoria, Blaha, II. János Pál pápa tér: csütörtök reggel néztünk körbe, hogy a negyedik napja érvényben lévő, utcán élést büntető rendelet hogyan érinti a fedél nélkülieket.

„Uram, engem szúrtak már meg, gyújtottak fel és keltem fel arra, hogy több centi hó lepett el. Mindent túlélek, Péter vagyok, a kőszikla, maradok az utcán” – mondja kérdésünkre egy hajléktalan férfi a budapesti II. János Pál pápa téren.

Mindenki a szállón

Megkéselték, felgyújtották Fotó: Csóti Rebeka

Hétfőn lépett életbe a törvény, amely szabálysértésnek minősíti, ha valaki életvitelszerűen tartózkodik közterületen. A jogszabály szerint a szabálysértési eljárás megindítását mellőzhetik a rendőrök, ha az érintett hajléktalan eleget tesz a felszólításnak, elhagyja a helyét és igénybe vesz valamilyen, a hajléktalan embereknek fenntartott ellátási formát. Ám ha 90 nap alatt három alkalommal figyelmeztetnek valakit, akkor megindítják az eljárást, aminek a vége akár elzárás is lehet.

Kőszikla Fotó: Csóti Rebeka

Mint arról a Zoom.hu is beszámolt, hétfőn úgy tűnt, hogy leginkább a belvárosi aluljárókra koncentrál a hatóság, a felszínen változatlanul sok hajléktalan maradt. Három nappal később, csütörtök reggel néztünk körbe néhány, korábban a fedél nélküliek körében népszerűnek számító területen, valóban csak annyi történt-e, hogy feljöttek az aluljárókból.

A hálózsákban fekvő, kissé befehérborozott Péter azt mondja, múlt héten hallott először a rendeletről, egy újságírótól tudta meg, hogy mindenképp menhelyre kell mennie. Ahhoz viszont papírok kellenének, először is egy tüdőszűrésről szóló irat, aztán pedig valami, amivel igazolni tudja magát. Az iratait azonban állítása szerint ellopták tőle.

A téren egyébként ő az egyetlen hajléktalan, szerinte a többiek mind elmentek a szállóra.

Pedig, mint mondja, idáig már nem jönnek el a rendőrök, inkább az aluljárókra koncentrálnak.

Csak engedéllyel

„Fővárosi engedéllyel árulhatom itt az újságot” – mondja Ferenc a Blaha Lujza téri aluljáróban néhány Fedél Nélküllel a kezében. Ő három hónapja nem hajléktalan, sikerült kivennie nagyon olcsón egy albérletet Budaörsön. Utcán sosem élt, mindig szállókban húzta meg magát, összesen öt évig.

Albérletben Fedél Nélküllel Fotó: Csóti Rebeka

Érdekes, de egyetért a rendelettel, legalábbis azzal a részével, ami elmondása szerint rákényszeríti az embereket arra, hogy elmenjenek a menhelyre, tisztálkodjanak és rendbe tegyék magukat.

„Sokkal jobb, mint az utcán, de ezt rengetegen nem látják be.”

A hajléktalanok hűlt helyét fotózzuk az aluljáróban, amikor az egyik újságos szóba elegyedik velünk: „Érzik, hogy nincs bűz? Hétfő óta sokkal jobb itt a levegő, egyikük sem jön már le, mert a saját biztonsági őreink kizavarják őket” – mutat rá két rendőrre.

Az, hogy innen hova kerülnek az emberek, mint mondja, már nem az ő problémája. A felszínen, a taxidroszt és a buszmegálló között összesen két hajléktalannal találkozunk.

Üldögélni még lehet

„Szerdán azt mondták a Ferinek a rendőrök, hogy beviszik egy menhelyre, de nem akart itt hagyni. Engem nem hívtak, mert annyira részeg voltam” – ébreszti fel társát Margó.

Fotó: Csóti Rebeka

„Abban maradtunk a rendőrökkel, hogy ha csak üldögélünk, akkor nem piszkálnak, ha lefekszünk, akkor jön a figyelmeztetés. Ez a hülye néha elfelejti és elbóbiskol” – morgolódik a nő, miközben a hatalmas hegekkel borított arcú férfira néz mérgesen. Ő nehezebben kommunikál, alig értjük néhány szavát, de azt igen, hogy nincs semmi kedve elhagyni az utcát. Margó ekkor elsírja magát, majd megjegyzi, hogy amúgy sem tudnának bemenni, mert ellopták a papírjaikat.

„Eddig nem piszkáltak, ez azonban könnyen változhat. Úgy tudom, hogy amíg csak ülünk, nem bántanak.”

Az Astoriánál, közvetlenül az aluljáró bejárata előtt, a MOL Bubiknál ül egy kisebb csapat hajléktalan. A legfiatalabb épp az egyik biciklin, amit csak hátrafelé tud tekerni.

„Azt tudod, hogy miért nem tudom előre is hajtani? ”– fordul felénk nevetve.

„Mert nem fizetted ki.”

„Akkor fizesd ki te. Egyébként nézd azt a plakátot szemben. Te is ennyit fogsz majd piálni, csak még nem tudod” – valamilyen plakátra mutat szemben, de nem látunk rajta alkoholt.

Gellért-hegyen, sátorban

„Kár, hogy nem később jöttek, most hoztam hajnyírót, hogy rendbe szedjem ezeket, mindegyik nagyon szép lesz” – vigyorog Tamás, a társaság legidősebb tagja egy félig üres vodkástiplivel a kezében. Első ránézésre nem tippelnénk hajléktalannak, olyannak pedig pláne nem, aki eddig még nem járt szállón soha.

Megmutatja a hétoldalas ismertetőt, amit a rendeletről adtak ki az utcajogászok. Ebből vagy tíz példány van nála, a többi hajléktalan között osztogatja. Az egykori kőműves szerint a legnagyobb gond a rendelettel, hogy többféleképpen értelmezhető, ezért mindig az adott rendőr dönti el, hogy a hajléktalan, akivel találkozott, életvitelszerűen tartózkodik az utcán, vagy csak éppen arra volt dolga.

A csapat egyetért abban, hogy valószínűleg ezért nem háborgatják őket, az üldögélés hallgatólagos megállapodásnak tekinthető.

A többiek közül is csak Krisztián mondja azt, hogy járt már szállón, de csak egyszer, meg is lopták, ezért nem megy többet.

„Estére mindig visszamegyünk a Gellértre, van ott egy sátor hármunknak, oda biztosan nem jön a rendőr. Szerintem előbb-utóbb minden utcán élő felköltözik majd” – a középkorú férfi valószínűleg ekkor még nem hallott a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjével készült Magyar Idők interjúról. Ebben Terdik Tamás azt mondta, a rendelet kiterjesztését tervezik, többek között a budai hegyekre is.

Mindent az olvasókért

„Ez a rendelet kifejezetten ellenünk szól, alig ülök itt tíz perce, már igazoltattak. Minden papírom megvan, ilyenkor már ki is készítem, tudom, hogy megtalálnak” – az Erzsébet téren bóbiskoló Gyula szerint a hajléktalanok jelentős része elment szállóra, vagy valahol Kőbányán húzta meg magát.

Rendben vannak a papírok Fotó: Csóti Rebeka

„Ücsörgök, azt lehet, elaludni, lefeküdni nem szabad. A rendelettel önmagában nem lenne nagy gond, csak szerintem tavasszal kellett volna bevezetni, jön a tél, az emberek az utcáról nehezen mennek majd a szállókba, sokkal többen fagynak meg” – ezt már a Deák Ferenc téren mondja Imre, az utolsó hajléktalan az aluljáróban.

Az Oltalom Karitatív Egyesület által kiadott Csillagszálló című lapot árulja 360 forintért.

Örül a fotónak, egy kis ingyenreklám az újságnak. Mint mondja, 20 éve ül lent, minden régebbi rendőr ismeri, sose volt a terhére senkinek. Engedélye neki is van. Hétfő óta többször próbálták fiatalabb rendőrök elküldeni, de megmutatta a papírját, így békén hagyták.

Ingyenreklám Fotó: Csóti Rebeka

„Nem hagyhatom cserben a törzsvásárlókat, ezért nem is megyek be a szállóra, így éjjel is bárki vehet tőlem lapot az utcán.”

Borítókép: Fotó: Csóti Rebeka