Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Monica Lewinsky: Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, jobb lenne, ha meghalnék

Monica Lewinsky: Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, jobb lenne, ha meghalnék

„Tegye fel a kezét, aki 22 éves korában tett bármi olyasmit, amit megbánt” – nem véletlenül kezdte ezzel a mondattal budapesti előadását Monica Lewinsky. Ha valaki, a ma már aktivistaként és üzletasszonyként dolgozó egykori Fehér Házi gyakornok pontosan tudja, milyen érzés az, amikor egy fiatalkorban elkövetett ballépés meghatározza későbbi életünket.

A nyitókérdés után akaratlanul is körbenéztünk a teremben és nemcsak a mi kezünk lógott a magasban, hanem a mellettünk, a mögöttünk és az előttünk ülőké is. Ezután Monica arra kérte a közönség tagjait, akkor hagyják fent a kezükett, ha a teremben ülő összes ember is tisztában van vele mit hibáztak. Ekkor már csak az ő karja maradt a magasban.

„22 évesen szerelmes lettem a főnökömbe. Két évvel később pedig szembesültem ennek következményeivel”.

„Lehet, hogy ülnek itt olyanok, akik valaha szintén mélyebb érzelmeket tápláltak a főnökük iránt, de elég valószínű, hogy ő nem az Egyesült Államok 42. elnöke volt. Nekem nem telik el nap, hogy valami ne emlékeztetne a hibára amit elkövettem” – mondta.

Még a halál is jobb

Még a Lewinsky nem túlzott: a fiatal nő gyakorlatilag az első áldozata volt az internetes zaklatásnak. Bár a bulvárhírek akkor még a televízióban, a rádióban és az újságok hasábjain terjedtek, ügye gyakorlatilag felrobbantotta a kommentszekciókat az interneten található cikkek alatt is. Facebook és Twitter még nem is létezett, Lewinsky 1998 januárjában egyik napról a másikra a világ szemében egy nevetségessé tett, megalázott, gusztustalan jelzőkkel illetett nő lett.

„Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, a legjobb lenne, ha meghalnék” – emlékezett vissza.

„A szüleim néha arra kértek, hogy ne zárjam magamra a fürdőszobaajtót, még akkor se, ha zuhanyozok. Annyira féltettek [hogy teszek valamit magammal]” – mesélte Lewinsky, aki a botrány kirobbanása után napokig csak azt hajtogatta: nem érti, hogyan írhattak ilyeneket, hogyan forgathatták ki ennyire az egész történetet. Ma viszont már saját szavaival is el tudja mesélni, mi is történt pontosan a Fehér Házban.

Az a bizonyos kék ruha

1995-ben Lewinsky 22 éves volt és gyakornokként dolgozott a Fehér Házban, amikor romantikus kapcsolatba bonyolódott Bill Clintonnal, akiről azt hitte, viszonozza érzéseit. Ám az Egyesült Államok elnökének esze ágában sem volt komolyabb kapcsolatot kialakítani, sőt hamarosan áthelyezte a fiatal lányt a Pentagonba, hogy többé ne legyen szem előtt.

Az összetört szívű, fiatal lány végül elszólta magát a véget ért viszonyról egy Linda Tripp nevű kormányhivatalnoknak, aki elrejtett egy mikrofont a ruhája alá és felvette a beszélgetéseiket. Tripp egy spermafoltos kék Gap ruhát is észrevett, amelyet Lewinsky az utolsó együttlét után elfelejtett kitisztíttatni, és amikor újra magára öltötte, észrevette, hogy még látszódnak rajta a Clinton-viszony „emlékei”(ezt a ruhát később az FBI is megvizsgálta).

Az eset két évre feledésbe merült, egészen addig, amíg Bill Clinton szexuális zaklatással vádolta egy (szintén) állami szférában dolgozó alkalmazott, Paula Jones. Vele később Clinton peren kívül megegyezett és 850.000 dollárért cserébe ejtette a vádakat. Ekkor Tripp elérkezettnek látta az időt, hogy kitálaljon, és jelentette a gyakornoklány viszonyát az elnökkel. Lewinsky irodája előtt egyszer csak megjelentek az FBI nyomozói, nem engedték, hogy felhívja a családját vagy akár ügyvédet kérjen, azonnal el kellett mondania mi is volt közte és Clinton között – azzal fenyegették, ha nem beszél, börtönbe zárják. De ő tagadott, ahogyan az elnök is.

Ez után már csak idő kérdése volt, hogy a nyilvánosság elé kerüljön az ügy, a média pedig megragadta a lehetőséget, hogy a „szaftos sztorit” minden oldaláról a kíváncsi olvasók és nézők elé tárja. Lewinskynek gyakorlatilag megszűnt a magánélete: feltörték az e-mail fiókját, nyilvánosságra hozták a levelezéseit, lesifotósok követték minden lépését. Ahány cikk, műsor, zeneszám (összesen 125 rapszámban szerepel a neve), vagy bármilyen alkotás megjelent róla, mind nevetség tárgyává tette.

Lewinsky egy időre a világ céltáblájává vált.

Hogy hallassa a hangját, elvállalt néhány interjút, de ott is csak megalázták, még 2001-ben is, amikor egy HBO dokumentumfilmjében szerepelt, a riporter első kérdése az volt hozzá, hogy „Milyen érzés Amerika első számú sz.páskirálynőjének lenni?” Ráadásul nemcsak könnyűvérűnek és romlottnak állították be, hanem gyakran azt is boncolgatták, hogy „nem elég szép” ahhoz, hogy az elnök szeretője legyen, a „nyomába sem érhet” például Marilyn Monroe-nak.

Messzire menekült

Az ekkor már 25 éves Lewinsky teljesen összeomlott, poszttraumás stresszel küzdött és, hogy elkerülje a további gúnyolódásokat, elmenekült az Egyesült Államokból és beiratkozott a London School of Economics szociálpszichológia szakára. Itt néhány évre „megmenekült” az ítélkező pillantások elől, így minden erejével igyekezett a tanulmányaira fókuszálni. Miután lediplomázott, évekig nem akart senki munkát adni neki, bárhol is próbálkozott, így végül saját vállalkozást indított.

A fordulópont 2010-ben jött el Monica életébe, amikor Tyler Clementi, egy 18 éves diák leugrott a George Washington hídról és meghalt – mert a lakótársa titokban kamerára vette, majd feltette a világhálóra amint Tyler egy másik férfival szeretkezik. Ekkor döntötte el, hogy segíteni akar azoknak, akik hasonló cipőben járnak vele.

„Az engem ért támadásról tudtak a szüleim, a barátaim, az ő barátaik, de még a 80 éves nagymamám is, hiszen mindenki tudott róla, de az áldozatok többségének sérelmeiről sajnos sokszor csak akkor szerez tudomást a környezete, amikor már túl késő”– mondta az aktivista. – „Tyler története ráébresztett arra, hogy új értelmet adhatok a múltamnak.”

Forrás: BrandFestival

Húsz évvel a Bill Clinton-botrány után Monica Lewinsky most a világot járja, hogy a nyilvános megszégyenítésről, valamint az internetes zaklatásról beszéljen az embereknek és arról, hogyan élte meg amikor viszonya az Egyesült Államok elnökével a legnagyobb lapok címlapjaira került. Így érkezett Budapestre, ahol a BrandFesztivál keretein belül a Budapest Music Centerben beszélt tapasztalatairól. Utoljára egyébként éppen akkor járt a magyar fővárosban, amikor még a Pentagonnál dolgozott, most, hogy újra hozzánk látogatott, az első megjegyzése az volt: imádja Budapest fényeit.

Azóta Lewinsky már publikált egy cikket a patinás Vanity Fair-ben „Szégyen és Túlélés” címmel, volt saját tévéműsora, de ami a legfontosabb: világméretű kampányokkal küzd az online zaklatás ellen. Azt mondja, minden ember cselekedete számít, nem számít, ha az elején ez egy kisebb csoportot jelent, hiszen a következetesség és a rendszeresség változtathat a „megalázás és a szégyen” kultúráján. „Akár egy pozitív komment vagy egy kedves emoji is segíthet. És ne felejtsük el azt sem, hogy számít, mire klikkelünk. Egyetlen kattintás is – mi döntünk arról, milyen tartalmakat fogyasztunk a neten”– magyarázta.

A #metoo tükrében

Lewinsky története 2018-ban ráadásul egészen más megvilágításba került, mint ahogyan azt a média 1998-ban ábrázolta: akkor gyakran csak ostoba tyúkként, vagy az orális szex királynőjeként emlegették, ma pedig a #MeToo kampány egyik kiemelkedő alakjaként van jelen a köztudatban.

Hillary Clintont egy interjúban nemrég megkérdezték arról, hogy szerinte férje két évtizeddel ezelőtt visszaélt-e a hatalmával és mit gondol, le kellett-e volna mondania. Hillary erre határozottan rávágta, hogy „nem, hiszen Lewinsky ekkor már felnőtt volt.” Majd megkérdezte, hol tart a vizsgálat Donald Trump-ügyében.

Hogy a 22 éves gyakornoklány és a nála 27 évvel idősebb amerikai elnök szexuális kapcsolata a hatalommal való visszaélésnek számít-e, arra Tarana Burke, a #MeToo mozgalom alapítója adta meg a tökéletes választ egy nappal később: „Teljes mértékben.”

Borítókép forrása :Wikimedia Commons/Clinton Digital Library