Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Kormányzati ideológiától még sosem született több gyerek

Kormányzati ideológiától még sosem született több gyerek

Magyarországon 2060-ra – a pesszimista becslések alapján – már csak hat és félmillióan fognak élni. Egy új tanulmány szerint a demográfiai trendeken nem fognak változtatni a hangzatos jelszavak, sem az, ha a kormány a hagyományos családmodellre épít. Helyette tudatosan kell számolni azzal, hogy változik a társadalom.

„Eljött az ideje az egyenes beszédnek: a mi hazánk, a mi közös hazánk, Európa vesztésre áll a nagy civilizációk népesedési versenyében. Egyre kevesebb házasságból egyre kevesebb gyermek születik, ezért a népesség öregszik és fogy. Európában ma erről két jól körülhatárolt álláspont született. Az egyiket azok képviselik, akik Európa demográfiai problémáit bevándorlással akarják kezelni, és van egy másik álláspont is, amit Közép-Európa, s benne Magyarország magáénak vall. A mi véleményünk az, hogy a demográfiai problémákat saját erőforrásainkra támaszkodva, saját tartalékainkat mozgósítva és – valljuk be – saját magunk lelki megújításán keresztül kell megoldanunk.” Orbán Viktor beszéde a II. Budapesti Demográfiai Fórumon, 2017. május 25-én.

CSOK, adókedvezmény, pénzügyi támogatások, óvodai férőhelyek bővítése, diplomás gyed – igazán nem lehet azt mondani, hogy a magyar kormány nem tesz meg mindent azért, hogy növelje a születendő gyermekek számát az országban. Az újabb kétharmad megszerzése után Orbán Viktor miniszterelnök sietett leszögezni, hogy a következő időszakban „demográfiai súlypontú” kormányzás várható, és bár a kérdések még nem ismertek, hamarosan nemzeti konzultációt is indítanak a témában.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Budapesti Demográfiai Fórumon 2015-ben. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A kormányzati szónoklatok mellett azonban azt is észre kell venni, hogy Magyarországon jelenleg valamivel rosszabb a termékenységi mutató, mint az európai uniós átlag:

a magyar nők a legfrissebb adatok alapján 1,5 gyereket szülnek életük során, míg az uniós tagállamokban átlagosan 1,57-et.

A kormány célja az, hogy ez kettőre növekedjen – a népesség ugyanis így tudná újratermelni magát –, csakhogy Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese a Zoom.hu-nak már korábban leszögezte, erre nincs reális esély.

De ha az ideológiába oltott támogatások nem segítenek, akkor milyen megoldásokat lehetne találni az egyre súlyosabban jelentkező demográfiai problémákra? Erre kereste a választ a Friedrich Ebert Stiftung és a Political Capital közös tanulmánya, valamint a témában rendezett konferencia, amelyen szakértők próbáltak rámutatni: a demográfia kérdése sokkal összetettebb annál, hogy csak és kizárólag a születésszám növelésére koncentráljon.

Fogy a magyar, de biztosan baj ez?

Az, hogy a probléma milyen akut, a KSH 2015-ben publikált tanulmánya is bizonyítja. Eszerint, ha a jelenlegi trendek folytatódnak,

Magyarország népessége a legpesszimistább becslések szerint 2060-ra 6 és félmillióra csökken,

de optimális esetben sem lesz több 8 és félmilliónál. Mivel ez hatalmas nyomást helyez majd a gazdaságra, a nyugdíjrendszerre és az egészségügyre, a kormánynak is elemi érdeke, hogy megoldja. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy néhány intézkedés a kabinetre is negatív hatással lehet, elég csak arra gondolni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök népszerűsége a többi közt éppen a nyugdíjreform hatására van soha nem látott mélységekben.

Nem a népességfogyás, hanem a társadalom elöregedése a legnagyobb gond. Fotó: Florian Gaertner/Photothek via Getty Images

A jelenlegi magyar kormány népesedési politikájával jelenleg éppen az a legnagyobb probléma, hogy rendkívüli módon leegyszerűsítette és radikalizálta az ezzel kapcsolatos álláspontját. Elég csak a cikk elején feltüntetett idézetet elolvasni, hogy észrevegyük: Orbán Viktor világnézeti küzdelemként fogja fel a népességcsökkenés elleni harcot. Pedig ez nemcsak tévhitekre alapul, hanem még a valós szakpolitikai intézkedések egy részével sincs összhangban.

Tévhitek és rejtett igazságok

A magyar politikai és társadalmi diskurzusban rengeteg tévhit él a népesedéssel kapcsolatban. Ezek egyike – mint ahogy arra Juhász Attila, a Political Capital főmunkatársa rámutatott – nem más, minthogy egész Európát egységesen demográfiai válság sújtja, már csak a bevándorlás pótolja a csökkenő népességet, ezzel viszont hamarosan bekövetkezik az EU iszlamizációja.

A valóság ezzel szemben az, hogy

az EU országainak többségében nőtt a népesség, és csak nyolc tagállamban csökkent.

Utóbbiak mindegyike 2004-ben vagy utána csatlakozott ország, közéjük tartozik hazánk is. Ráadásul több tagállamban – például Franciaországban és Írországban a népesség természetes növekedése sokkal jobban hat a számokra, mint a nettó migráció. A Pew Research Center kutatása szerint pedig még a legnagyobb bevándorló országokban – példaként ismét Franciaországot lehet felhozni – sem lesz a muszlim népesség aránya 10 százalék fölött.

Magyarország jelenleg egyes dél-európai országokkal (Görögország, Olaszország, Portugália) sorolható egy csoportba, ahol a természetes fogyás csökkenti a népességet, és ezt a kismértékű bevándorlási többlet nem tudja ellensúlyozni. Vannak azonban nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő országok: Románia, Bulgária, Lettország vagy éppen Litvánia komoly kihívásokkal néz szembe, mivel az elvándorlás és a természetes fogyás egyszerre sújtja őket.

A pozitív demográfiai trendekhez működős egészségügyre is szükség lenne. Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

Az is tévhit, hogy a népességfogyás minden probléma okozója, hiszen a valódi gond nem a kevesebb lakos, hanem a társadalom korösszetételének kedvezőtlen változása, ami hatalmas terhet ró a nyugdíj- és az egészségügyi rendszerre is. Ez a folyamat természetesen nemcsak Magyarországot, hanem az összes európai országot sújtja, de hazánk ebben az esetben sem tartozik a sereghajtók közé, sőt még a sokat emlegetett kivándorlás sem minket sújt a legjobban az uniós tagállamok közül.

De akkor miért van az, hogy szinte nemzeti tragédiaként éljük meg a népességfogyást?

Nos, a választ leginkább a kormányzati retorikában – és sokszor az arra adott ellenzéki válaszokban – kell keresni. Hazánkban az ideológia minden korábbinál jobban felerősítette a demográfiai problémák szélsőségesen tradicionalista megközelítését, a téma bevándorlás-ellenességre épített keretezését, Európa keleti és nyugati felének szembeállítást, vagy éppen a civilizációs harcot.

Eközben azt már kevesebben veszik észre, hogy a háttérben folyó szakpolitika, sőt még a kormányzat tervezett lépései is igenis figyelembe veszik a társadalomban végbemenő változásokat. Hogyan is tennék, ha egyszer a kormányzati propagandagépezet egészen mást sulykol? Márpedig

a tradicionális családmodellt népszerűsítő szónoklatokkal a kormány szakpolitikai tervei sincsenek teljesen összhangban.

Sőt, egy a kormányalakítás után kiszivárgott minisztériumi dokumentum elrugaszkodni látszik a Magyarországon hagyományos, kizárólag a termékenységre fókuszáló népesedés politikától is – mutat rá a PC tanulmánya.

Kiemelik például az egészségügyi rendszer javításának fontosságát, az apák szerepének az elismerését, a nők munkaerőpiaci helyzetének javítását és az intézményrendszer fejlesztését – például óvodai, bölcsődei férőhelyek biztosítását.

Jajj, de unom a politikát!

A témával foglalkozó kutatók a konferencián kivétel nélkül arra mutattak rá, hogy a politikai ideológiák ártanak a demográfiai kérdések megvitatásának, nemcsak azért, mert a népesedés hihetetlenül összetett kérdés, hanem azért is, mert csak és kizárólag ténybeli adatokat szabad figyelembe venni, amikor ezzel foglalkoznak.

„A jó megközelítés az lenne, hogy visszahelyeznénk az egészet a társadalmi folyamatokba és nyugodt, elemző vitát folytatnánk. Az adatok nehezek és problematikusak, mindig hosszú távon kell őket elemezni, ha eredményeket akarunk elérni” – mondta Melegh Attila, a KSH-NKI tudományos főmunkatársa.

A kormány retorikája néha egészen más, mint a minisztériumi szakpolitika. Forrás: Facebook/Orbán Viktor

A szakember szerint rengeteg problémára nem is a népesedéspolitikában lehet megtalálni a választ, hiszen a demográfiára ugyanúgy hatással van az egészségügy, a munkaerőpiac, a munkafeltételek vagy éppen a bérlakáskérdés, mint a nők termékenysége.

Az átpolitizálódás veszélyeire figyelmeztetett Hárs Ágnes, a Kopint-TÁRKI vezető kutatója is, aki szerint ezért van mindkét politikai oldalnak felelőssége abban, hogy a helyes adatokat adja meg, például akár a kivándorlásról is, aminek pontos számait a kutatók is csak becsülni tudják, miközben az ellenzéki pártok milliós nagyságrenddel riogatnak.

Szalma Ivett, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa azt nevezte az egyik legnagyobb problémának, hogy a magyar kormány a tradicionális családértékek felé mozdult el, ami nincs összhangban a társadalom változásaival. Jó példaként hozta fel Németországot, ahol korábban jelentős adókedvezményeket kínáltak a családoknak, de csak, ha a párok össze is házasodtak. Berlinben azonban hamar rájöttek, hogy a németek házasodási kedve jelentősen csökkent, ezért elmozdultak a skandináv modell irányába: nyitottak az élettársak és az egyedülállók felé is, ami meghozta a kívánt eredményt.

Abban mindhárom szakember egyetértett, hogy három dolgot nagyon fontos lenne betartani, ha a kormány pozitív demográfiai trendeket akar: az egyik, hogy a kérdéskört együtt kell vizsgálni az egészségüggyel, a nyugdíjrendszerrel, sőt még az oktatással is, a második, hogy reflektálniuk kell a valós társadalmi változásokra, a harmadik pedig, hogy az intézkedéseknek hosszú távúnak és kiszámíthatónak kell lenniük.

Hosszú folyamat, de látszik a vége

Emellett fontos lenne megvizsgálni azt is, hogy azokban az uniós országokban, ahol magasabb a termékenység, milyen intézkedésekkel érték ezt el. A tanulmány Franciaország, Írország, Svédország és Németország példáját hozza fel – ahol különbözőképpen állnak ugyan hozzá a demográfia kérdéséhez, viszont az mindegyikben megfigyelhető, hogy progresszív, hogy a változások eredményei mindenhol hosszú távon mutatkoznak meg, amihez tudatosan felépített családtámogatási rendszerre volt szükség.

Ha megnézzük a fenti négy EU-s tagállam családpolitikáját, akkor a következő fontos tanulságokat lehet levonni belőle:

  • Svédország és Franciaország is kiemelkedő figyelmet fordít a szülők karrierje és magánélete közötti egyensúly kialakítására, illetve Németország is elindult ebbe az irányba. Így segítik a nőket abban, hogy ne kelljen választaniuk, a gyermekvállalás és a munka között. Fontos azonban, hogy ebben az esetben is hosszú távra kell tervezni, hiszen a társadalomnak meg kell szoknia, hogy az anyák nem maradnak otthon a gyerekkel, hanem dolgoznak is a kicsi mellett.
  • Igenis sokat segítenek a közvetlen pénzügyi kifizetések, de nem úgy, ahogy azt a magyar kormány gondolja. A pénzbeli támogatások ugyanis nem feltétlenül segítik a gyermekvállalás ösztönzését, viszont szerepük lehet a gyerekszegénység enyhítésében, ezért célzottan, a szegény családok megsegítésére érdemes koncentrálni.
  • A családközpontú adópolitika, amit a magyar kormány is kiemelten fontosnak tart, egyáltalán nem ördögtől való, mert kifejezetten fontos eleme lehet abban, hogy a nők munkavállalását ösztönözze. Kiemelkedően jó gyakorlat, ha adókedvezményt, vagy adójóváírást kínálnak a háztartási munkát kiváltó szolgáltatásokra. (Franciaországban például kifejezetten támogatják a gyerekfelügyeletet.)
  • Egyik országban sem használt viszont a termékenységnek a hagyományos családmodell támogatása, ez ugyanis nemcsak eltántoríthatja a megházasodni nem kívánó párokat a gyermekvállalástól, hanem arra is kényszerítheti a nőket, hogy válasszanak a magánélet és a karrierjük között.