Minden jel arra mutat, hogy nem Mohácson volt a mohácsi csata

Minden jel arra mutat, hogy nem Mohácson volt a mohácsi csata

Nemrég egy konferencián mondta Szekó József, Mohács polgármestere a régészeknek, hogy kutassanak csak, de nehogy kiderüljön, hogy nem Mohácson volt a mohácsi csata. Nem is gondolhatta akkor, mennyire rátapintott a lényegre. A Janus Pannonius Múzeum régészei jelentették be, hogy a csata egyik fontos helyszínét, Földvárt találhatták meg Majs község mellett, és egyre közelebb járnak ahhoz, hogy be tudják azonosítani a csatateret. Múlt hétvégére fémkeresős kutatást hirdetett meg a múzeum, így mi is elmentünk megnézni, mit rejt a föld. A szombati napon egy olyan helyszínen kutattak, amit ki akartak – az eddigi elméletet alátámasztandó – zárni a csatahelyek közül. A szántóföldből így is rengeteg fém került elő: római, kelta, középkori, újkori leletetek, de mennyiségében nem mutatták azt, hogy ott csata zajlott volna.

Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény (magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai nemzeteket felvonultató), 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét.

A majsi mezőn beszéltünk Nagy Tiborral, a fémkeresők és biztonságtechnikai eszközök értékesítésével foglalkozó Detect Max Hungary Kft. vezetőjével, aki mesélt a fémkeresős csatatérkutatásról. Aki erre adná a fejét, jó ha tudja, hogy nincs tökéletes időjárás, valami bökkenő mindig adódhat. Nem jó a szétázott szántóföldön sarat dagasztani, de az ellenkezője sem kellemes, amikor száll a por. A rovarok támadása elkerülhetetlen, ottjártunkkor poloskák kis millióival küzdöttünk a majsi síkon. Az is kiderült, a kutatásban részt vevők saját költségükön érkeztek segíteni, a szállást és az élelmet is maguk állják. Nagy azzal a hasonlattal élt, hogy olyan ez a régészek számára, mint a pecásoknak elmenni a Duna-deltába kifogni egy kapitális harcsát. Ki lehet fogni, az övé lehet a dicsőség, de nem tarthatja meg a zsákmányt. Szenvedély ez a javából.

Fémkereső régész

Amikor bejártuk a csatateret, meglepve tapasztaltuk, hogy valóban passzol Brodarics István leírásával a helyszín, ahol a csatateret sejtik, a mohácsi ütközetet megjárt krónikás megadott pár földrajzi támpontot a munkájában:

„ezen a helyen óriási, széles síkság terül el, sem erdő, sem cserjék, sem víz, sem domb nem bontotta meg, csak bal felől, közötte és a Duna között volt egy iszapos, mocsaras víz, sűrű sással és nádassal, ahol utóbb sok halandó pusztult el. Velünk szemben hosszan elnyúló domb feküdt, mint valami színpad, e mögött volt a török császár tábora; a domb legalján egy kis falu templommal, neve Földvár.”

A majsi csatatér most

Találkoztunk Józsi bácsival is, akiről kiderült, hogy azt a Marcus Aurelius szoborfejet, ami a Janus Pannonius Múzeum jelképe, ő vitte be 1975-ben a múzeumba. Ő is segít a fémkeresők munkájában, egyébiránt viszont szkeptikus, hogy a csatateret találták volna meg. Szerinte hiányoznak a páncélok, bár arra az érvre, hogy miért hagyták volna a holttesteken a törökök a drága vérteket, már csak legyintett.

Földvár felé félúton

Miután Nagy Tiborral végigraliztuk a csatateret és megnéztük a Borzát, befutott dr. Bertók Gábor régész, a kutatás vezetője, aki arra a kérdésünkre, hogy egészen biztosan Földvárt találták-e meg, úgy fogalmazott, nincs 100 százalékos bizonyosság, maximum el lehet jutni 99-ig, de ebben az esetben nagyon jók az esélyek. Azt is elmondta, még ha a megtalált falu valóban Földvár is lenne, nem a saját ötletük nyerne bizonyosságot, mert egy helytörténész már ’79-ben megjelentette ezt egy füzetkében Mohácson.

Négyesi Lajos hadtörténész a ’90-es évek elején írt Földvárról, ő is fémkeresős kutatást végzett, talált is golyókat, patkót, sarkantyút és publikálta is a kutatásait, de nem sikerült pontosan megjelölnie a területet GPS hiányában. 2009-ben került elő újra az ötlet, hogy érdemes lenne komolyabban megvizsgálni a területet. Bertókék kilenc éve kutatnak a majsi síkon, többek között fémkeresős módszerrel, a falu nyugati vége közelében előkerült két I. Szulejmán-arany, keleti végén pedig egy 16. századi vaseszközlelet, amely feltehetően a falu lakói által a csata előtt elrejtett eke alkatrészeiből és egy bárdból állt. Emellett százas nagyságrendben találtak nyílhegyet, egyéb puska- és tüzérségi lövedék maradványokat, valamint egy golyóöntő formát.

Készült egy légi lézerszkenneres felmérés is a területről, ami alapján kiderült, hogy a Borza-patak nem egészen ott folyik jelenleg, mint korábban, illetve akkor egy 100-150 méter széles teknőben volt a medre.

Ez lehet az a terület, amit Brodarics és más források is említenek, hogy oda menekült be, majd halt meg a gyalogság zöme.

Egy másik figyelemreméltó momentum, hogy a leírások alapján a gyalogság négyszögekben közelítette meg a törököket, és a 10-12 ezer gyalogos harcvonala – a köztük, illetve a széleken elhelyezett lovassággal – a majsi síkot keresztben pont átérte a mocsártól a dombokig. Van három tömegsír Sátorhelyen, amiket korábban megtaláltak, ott volt valószínűleg a magyar tábor, amit a törökök megtámadtak és megsemmisítettek a csata közben.

Mi lehet a mocsárban?

Ha a harctérnek le tudják határolni a területét, akkor további tömegsírokat találhatnának, mert nem logikus, hogy elvitték volna a holttesteket azért, hogy máshol temessék el őket. A szultán hadinaplójában is benne van, hogy a magyar halottakat is eltemették, ugyanakkor egy száz évvel későbbi forrásban azt írják, hogy Kanizsai Dorottya érkezett jobbágyaival Siklósról és ők temették el a halottakat.

A tömegsírok megtalálásához magnetométeres mérésekre lenne szükség, ami nem olcsó mulatság, ezért nagyon le kell szűkíteni azt a területet, ahol a legvalószínűbb az előfordulása

– tette hozzá Bertók.

A Borza patak

A mocsár, ahol sokan halálukat lelték, szintén egy kérdéses terep, mert oda nem valószínű, hogy bementek volna temetni. Onnan viszont még előkerülhetnek fegyverek, amiket megtalálhatnak fémkeresős kutatással. Van olyan forrás, ami azt említi, hogy a csata vége felé, 6-8 ezer pikás gyalogos egy nagy négyszögbe rendeződött és velük a törökök nem igazán tudtak mit kezdeni, amíg a puskás janicsárok szét nem lőtték őket.

Ennyi holtestet például egészen biztosan egy helyen temettek el, és talán a falu környékén kell őket keresni.

Arról is beszélt a régész, hogy a megtalált érmék között elég nagy számban lelhetők fel lengyel veretek, és a források szerint harcoltak lengyelek is a csatában a magyarok oldalán; ennek a lehetséges összefüggésnek a tisztázásához azonban még át kell tekinteni a környék korabeli érmeforgalmát. A vasárnapi kutatásról már telefonon számolt be a Zoom.hu-nak Bertók: egy nagyon izgalmas területen fémkeresőztek, ahol több török, illetve magyar lópatkót találtak, ami lovassági összecsapást sejtet, mindemellett természetesen lövedékeket is. Amint elkészül a térkép a leletekről, többet lehet mondani.