Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Születtek 2000. január 1-jén: hogyan lehet azonosítani a menedékkérőket?

Születtek 2000. január 1-jén: hogyan lehet azonosítani a menedékkérőket?

A fiatal menedékkérők zöme 2000 január elsején született és az édesanyjuk neve is azonos. Nyilván egy részük hazudik, de van, aki igazat mond. Hogyan lehet megállapítani, hogy ki hazudik és ki mond igazat? Ennek jártunk utána. 

Mivel nem járult hozzá az egyszerűsített kiadásához, egy időbe még biztosan beletelik, amíg bíróság elé állíthatják az Ausztriában elfogott Sarhadi Bilal Ahmadot, aki az ellene tett feljelentések szerint megerőszakolt egy 21 éves lányt egy belvárosi kebabos személyzeti mosdójában, egy másik nőnek meg az utcán mutogatta magát.

Az afgán férfi esete mindemellett jól rámutat arra is, milyen nehéz megállapítani a hazánkba érkezp menedékkérőkről, hogy valóban akkor születtek, és onnan menekültek el, mint ahogy azt a hatóságoknak állítják.

Sarhadi Bilal Ahmad 2017-ben érkezett Magyarországra. Fiatalkorú afgán menekültnek vallotta magát, ezért maradhatott oltalmazottként a szigorú magyar menekültügyi szabályok ellenére Magyarországon.

Forrás: Police

A határon azt mondta a rendőröknek, majd később a menekültügyi hatóság munkatársainak is, hogy Damaszkuszban született 2000. január 1-én. Édesanyja neveként pedig egy olyan tucat arab női nevet adott meg, mint nálunk a Nagy Mária, a Kovács Erzsébet vagy a Tóth Katalin.

Ránézésre gyanús volt a életkora, de mivel a hatóságok (és az orvosok) nem tudták megcáfolni a fiú szavait el kellett fogadniuk, hogy az a neve és annyi idős, akinek és amennyinek mondja magát. S mivel – állítása szerint – kiskorú volt, különleges elbánásban részesült. A fóti gyermekotthonban helyezték el.

A konkrét ügyről (azaz Sarhadi Bilal Ahmad menedékkérelmének részleteiről) a hatóságok nem nyilatkozhatnak. Ezért az eset kapcsán csak az általános eljárási szabályokról kérdezhettük a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal illetékeseit. Arra voltunk kíváncsiak,

hogyan állapítják meg egy hivatalos okmánnyal nem rendelkező menedékkérőről, hogy tényleg az-e, akinek mondja magát?

A hatóságok ehhez egy régi, de hatékony módszerrel dolgoznak: a sok apró kérdés taktikáját alkalmazzák. Olyan kérdések sokaságát teszik fel a menedékkérőknek, amelyekre nem lehet könyvekből, filmekből, de még az internetről sem felkészülni. Csak az tudja a helyes válaszokat, aki valóban onnan érkezik, ahová valósinak mondta magát.

Fotó: MTI Fotó: Ujvári Sándor

A többség okmány nélkül érkezik

A menedékkérők többségénél azért nincs semmiféle hivatalos okmány, amivel igazolhatnák magukat, mert eldobják út közben. Van aki önszántából teszi, mert azt hallotta, így nagyobb eséllyel kaphat menedékjogot Európában, a többiektől az embercsempészek veszik el, hogy minél nehezebben legyenek azonosítható, hogy honnan is érkeztek valójában.

A hivatalos okmányok nélkül érkezők kilétét első körben a menedékkérőnél lévő holmikból próbálják tisztázni.

Árulkodó és hasznos információkkal szolgálhatnak a mobiltelefonok, a táskájukban, zsebeikben megtartott vonat-, busz-, vagy repülőjegyek, bár ez utóbbi nemigen fordult még elő. Ugyanez igaz a náluk lévő vallási könyvekre, és hasonlókra, a térképekre, fényképekre, a mobilokban tárolt fotókra, amelyeken bejelölték azokat a pontokat, ahol az embercsempészekkel találkozhatnak.

Mindenkitől ujjlenyomatot vesznek és fotót készítenek. Olykor DNS mintát is vesznek a családi összetartozás ellenőrzéséhez. Ezeket az adatokat azonnal „átfuttatják” a különböző hazai és európai nyilvántartásokon. Egyfelől, hogy nem körözi-e az illetőt az Europol vagy az Interpol, másfelől, hogy kiderüljön, nem próbálkozott-e korábban egy másik uniós tagállamban vagy nálunk más néven menedékkérelmet benyújtani.

MTI Fotó: Balázs Attila

Évente több száz olyan eset fordult elő, amikor valaki egyszer már benyújtotta a menedékkérelmét valahol máshol, s miután ott elutasították, újra próbálkozott. Az ismétlők többsége azonban az előző alkalommal is a magyar határon kísérelt meg belépni a schengeni övezetbe. De a fényképes azonosítás alapján fogtak már el például egy 2006-ban „eltűnt” kínait is (valójában kiutasították az országból, de mire a hatóságok ténylegesen kitessékelhették volna, köddé vált). Ő nemrég vadonatúj néven és személyazonossággal próbált meg a még érvényben lévő kiutasítása ellenére új életet kezdeni Magyarországon.

Amíg a különböző nyilvántartások ellenőrzése zajlik, a menedékkérőket alaposan kikérdezik. Kihallgatásuk közben az általuk megadott anyanyelvük szerinti tolmácsok azt is figyelik, hogy az illető valóban

azt a nyelvet, nyelvjárást beszéli-e, amit azon a vidéken beszélnek, ahonnan állítása szerint elmenekült.

Volt egy olyan uniós terv, amely közös tolmácslistát hozott volna létre, szükség esetén arról választhattak volna tolmácsot az egyes országok hatóságai, de ebből végül nem lett semmi. Nemrég ezért hazánk berlini és bécsi külképviseletére telepítettek egy-egy olyan videokonferenciák megtartására is alkalmas rendszert, amelyeken keresztül megoldható távtolmácsolással is a menekültek kikérdezése. Így, ha itthon nincs megfelelő – az adott nyelvjárást ismerő – tolmács, a hatóság külföldön (elsősorban Németországban és Ausztriában) keres valakit, aki beszéli az adott nyelvet vagy nyelvjárást. Ilyenkor megkérik, hogy menjen be a hozzá legközelebb lévő konzulátusra és segédkezzen a külföldi állampolgárságának azonosításában.

MTI Fotó: Rosta Tibor

Egy külföldi kitoloncolása során azonban a személyazonosság vagy állampolgárság megállapítása érdekében elkerülhetetlen annak az országnak a bevonása az eljárásba, amely polgárának vallja magát a menekült. Ilyenkor korábban jellemzően Bécsből vagy Berlinből utaztatták Magyarországra az érintett állam konzulját, ha az adott országnak nincs budapesti képviselete. Ha más okból nem szükség a személyes találkozás a konzulnak a menedékkérőkkel, ők is intézhetik a dolgukat a videorendszeren keresztül. Olcsóbb, és gyorsabb mintha Budapestre kellene utazniuk.

A menedékkérők kikérdezésekor a legfontosabb kérdés a szavahihetőségük tisztázása, továbbá annak ellenőrzése, hogy valóban menekültek-e.

Ezekhez számtalan hétköznapi kérdést kell megválaszolniuk, olyanokat, amelyekre a Google vagy pár utazási könyv és honlap alapján nem lehet felkészülni.

Mi van a Duna Plaza 9. emeletén?

Tudja-e az illető a hazája himnuszát? Mennyibe került egy kiló hús vagy bármi más élelmiszer a boltban, ahol korábban vásárolni szokott, mielőtt menekülniük kellett? Hogy hívták a hentest? Ismeri-e a várost, a kerületet, falut, ahol állítása szerint élt. Ezekkel kapcsolatban olyan beugrató kérdéseket is feltesznek, aminek egy helyi biztosan nem dől be, ám aki csak könyvből ismeri a várost, elbizonytalanodhat.

Egy hazai példával élve, hogy miről is van szó: mintegy mellékesen olyan kérdéseket is feltesznek a menedékkérőknek, mint ha egy magát budapestinek vallótól azt kérdeznék, hogy nyitva van még Ali kávézója a Duna Pláza 9. emeletén? Egy budapesti, főleg ha XIII. kerületi, pontosan tudja, hogy a Duna Plaza csupán két emelet magas. Aki azonban csak könyvből ismeri a városrészt, ilyen részleteket aligha tudhat és gyanús lesz.

MTI Fotó: Varga György

Külön-külön egyik helyes válasz nem tudása sem jelent elutasítást, de

ha valaki túl sok kérdésre nem tudja a választ, annak nem fogják elhinni, hogy valóban abban a városban nevelkedett és élt, ahová valósinak vallotta magát.

Ráadásul az efféle kérdésekre nincs az az embercsempész, aki fel tudja készíteni a menekülteket. (Próbálkozni próbálkoznak, ezért mondja azt a menedékjogot kérő fiatalok többsége, hogy 2000. január elsején született Damaszkuszban. Ezt könnyű megjegyezni.)

Külön kérdéscsoportot kapnak a menedékkérők a menekülésük okáról. Részletesen el kell mesélniük, mikor és kik támadták meg a falujukat, városukat, merre menekültek, hol mennyi időt töltöttek mielőtt a magyar határra érkeztek. A hatóság diplomáciai és titkosszolgálati forrásokból származó információk alapján állítja össze a tesztkérdéseket és ugyanilyen források felhasználásával ellenőrzi, hogy az adott térségben és időben valóban lezajlottak-e a menedékkérő által elmondott események.

Nem egy menedékkérő történetéről derült már ki, hogy azok az események, amelyek elmondásuk otthonuk elhagyására késztették őket, valójában évekkel korábban (vagy később) történtek, mint hogy elindultak Európába. Hogy éveket töltöttek iráni vagy török menekülttáborokban, ahol a gyerekeik ez alatt iskolába is járhattak. Ettől persze ők még lehetnek menekültek, ám

ha a történetük nem stimmel, mert nem akkor és nem úgy történtek a dolgok, mint elmondták, a szavahihetőségüknek annyi, és ez komolyan kihathat az ügyük elbírálására.

A menedékkérő életkorának megállapítása ugyanakkor az orvosok joga és feladata. Ez azonban nem megy hónapra, napra, még csak évre pontosan sem. Általában olyan orvosi szakvéleményeket kapnak a hatóságok, hogy az illető 17-19 vagy 19-21, esetleg 12 évesnél idősebb, vagy fiatalabb. Akit 17-19 évesnek vélelmeznek, és ő maga 17-nek mondja magát, azt elfogadják fiatalkorúnak, mert nincs más választásuk.