Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

“Minél többen dolgoznának külföldön, annál kevesebb lenne a gyűlölet”

“Minél többen dolgoznának külföldön, annál kevesebb lenne a gyűlölet”

Dávid 11 éve tanít fizikát külföldön. Most épp Bangkokban. Volt már Amerikában, Brazíliában, Nepálban, Vietnamban és Kínában is. Segíteni akart más tanároknak is kijutni, őt is hazaárulózták, pedig ő sem végleg ment el. 

Simon Dávid a ’80-as években nőtt fel Magyarországon. Akkoriban nagyobb utazásokra nem igen volt esély a határon kívül, de határon belül rengeteget sátoroztak, kirándultak.

„Szüleim vagányok voltak, imádtak csavarogni és vittek engem is. Amikor végre megtehették, körbestoppolták Franciaországot, körbebiciklizték Ausztriát. A rendszer miatt és mert csórók voltunk, gimiig kellett várnom a nagy külföldi utazásokkal.”

Harmadikos gimisként, egy biokémiai kutatásnak köszönhetően egy hónapot tölthetett Izraelben. Tudta, nem áll itt meg. 2004-ben ösztöndíjasként Ausztriában írta meg diplomamunkáját, 2005-ben pedig Franciaországba utazott fizikát tanulni. Otthon már két iskolában tanított, amikor 2007-ben jelentkezett Angliába.

Otthon sikeres tanár voltam. Angliában viszont minden csőd volt! Minden másképp működött.”

Azt mondja, míg Magyarországon az iskola bohócát elég volt a tanári asztal mellé ültetni, Angliában ez számít a legnagyobb hibának, mert kvázi színpadot biztosít a gyereknek. Nagyon meg kellett küzdenie, hogy a diákok elfogadják, tiszteljék. Nagyon sok volt a szabály, a kötöttség, amit tanulnia kellett. Az sem könnyítette Dávid dolgát, hogy – szerinte – még kilencedik osztályban sem tudott mindenki írni, olvasni.

Angliából hiányzott neki a napsütés és a meleg. Két dél-keleti városban dolgozott és közben képzésre is járt, napi 3-4 órát aludt. Barátkozásra már nem is jutott ideje. A legjobb tapasztalata Pekingben volt. Kedves, értelmes, kritikusan gondolkodó, magabiztos, de szerény, állati jófej gyerekek voltak ott.

„Nehéz megmondani, hogy ez a rendszer vagy az intézmény gyümölcse. A diplomata iskolába elvileg nem járhatott kínai gyerek, csak ha kínai szülőktől, de országon kívül született. És még valaki: az oktatási miniszter gyereke.”

Kérdezz írásban!

Ázsiában nagy kihívást jelentett számára, hogy tanárnak nem illik kérdést feltenni, mert azzal tulajdonképpen kétségbe vonják a tudását.

„De ha a gyerek nem érti a leckét, akkor baj van. Ez akkor tűnt föl, amikor egy diákom a leckénél csak a feladat számait írogatta, hogy úgy tegyen, tudja, mit kell csinálni, és a világért se szólítsák fel.”

Az is jellemző volt, hogy sok gyerek nagyon halkan beszélt. Minél közelebb ment hozzájuk Dávid, annál kevesebbet hallott. A többség ugyanis okos volt, csak félt, hogy nem jót mond, vagy nem tökéletes az angolja, ezért nem akarta, hogy hallják őt.

Dávid ekkor – a kultúrát némiképp kicselezve – azt kérte a tanulóktól házifeladatként, hogy minden órára írjanak három kérdést.

„Mindegy mit, ha mindent ért, akkor is kell valamit, amivel lehet másokat tesztelni. Másnap másoktól kérdezi meg ugyanazokat. Ez minimális változtatás, de csodákat művelt.”

Dávid rajong a fizikáért és minden energiáját beveti, hogy a gyerekekkel is megszerettesse. Kísérleteit, humorát imádják a diákok.

„Egy diákom, akit csöppet sem érdekelt előttem a fizika, most repülésmérnöknek tanul az Észak-Karolinai egyetemen.”

Több ezer kilométerre találta meg magyar feleségét

Járt New Yorkban, de ez sem az ő iskolája volt: „Az ENSZ iskolája nehézkesebb, mint az ENSZ maga.”

Azt mondja, minden poros. Fél évszázadot tanít ott egy-egy ember. Ő egy 40 év után nyugdíjba ment tanárt váltott, hallani sem akartak az ötleteiről. Nagyon gyorsan tovább is állt Brazíliába, de ott sem maradt sokáig.

„Kicsit nagy volt a szám és az igazgatóval sem találtuk a közös hangot.”

Brazíliába már a barátnőjével érkezett, Nepálba is együtt mentek, ott sokat betegeskedtek, ezért álltak tovább. Noémit négy éve Amerikában ismerte meg, egy kis segítséggel:

„Az első randink arról szólt, hogy összeraktam az IKEA-bútorait.”

Noémi amerikai egyetemen végzett, már közel volt ahhoz, hogy zöld kártyát kapjon, de a szerelem átírta a terveit. Szeret utazni és amerikai tanácsadó állását bárhonnan, távmunkában is képes végezni , emellett civil szervezeteknél is tud dolgozni.

Thaiföldön nagyon szeretnek élni, pár évet még biztosan eltöltenek ott. Mindketten úgy érzik, megbecsülik a munkájukat.

„Bangkok érdekes, izgalmas, színes. A házunktól néhány perc gyaloglásra csuda jó éttermek vannak. A környéken van francia, spanyol, német intézet, gyakoriak mindenféle filmfesztiválok, 30 dollárért pedig bármelyik szigetre el tudunk menni csavarogni.”

Dávid nem utazik fényképezőgép nélkül, ez a legfőbb hobbija.

Fotó: Simon Dávid ( A fotóra kattintva galéria nyílik!)

Körül kell nézni és a tapasztalatot hazavinni

Az elmúlt 11 év utazásait összevetve arra jutott:

„A világ nem veszélyes. Magyarországon mindenkitől félni kell, a pirézektől, a migránsoktól, a sorosistáktól, a cigányoktól, a zsidóktól, az araboktól, a bankoktól, Brüsszeltől… Siralmas ez a társadalmi züllés. Máshol nem az utálat és a félelem vezérel. Persze mindenhol akadnak rossz emberek, de alapvetően segítőkészek és barátságosak az emberek.”

Dávidék úgy tervezik, hogy Bangkok után egy évet csak utazgatnak és önkénteskednek, de egyszer valamikor hazamennek, szeretne civil szervezetet alapítani.

„Van olyan mélypont, amikor mindenki megkérdezi magától, hogy mi a francot keresek itt? Ez akármilyen paradicsomi helyen is előfordul, hiszen a kezdeti “mézeshetek” után, ráébred az ember, hogy hiányoznak a gyökerek, a barátok és a régi kapcsolatok” – magyarázza a külföldre vágyó tanároknak készült oldalán.

Ezt az oldalt azt követően csinálta, hogy egyre többen kértek tőle kiutazással kapcsolatos tanácsokat, egy idő után egyszerűbb volt a honlapon összegyűjtenie a szükséges infókat. Az április 8-i választás után kitett egy Facebook-posztot. Sok köszönömöt kapott, de akadt nemtetszés is:

„Rohadt hazaáruló, libsi szemét vagyok, aki miatt otthon minden rosszul megy, mert a fiatalok elmennek.”

Levette a posztot, de a honlapon ott maradtak az infók. Azt mondja, sokan olyanok is keresték, akik mennének, de nem beszélnek angolul, nincs tanári diplomájuk, nekik nem tud segíteni. Tanácsot, útbaigazítást viszont szívesen ad, mert szerinte mindenkinek körül kellene néznie a világban.

„Ha nem Orbán-kormány lenne Magyarországon és rendben lenne az egészségügy meg az oktatás, akkor is szükség lenne rá, hogy minden fiatal kicsit kimenjen külföldre és megtapasztalja, hogy másképp is lehet gondolkodni, mint az ő bezárt kalitkájában.

Minél többen dolgoznának kicsit külföldön, annál kevesebb lenne a gyűlölet otthon.”