Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A villámolvasással te is átváltoztathatod az agyad egy számítógéppé

A villámolvasással te is átváltoztathatod az agyad egy számítógéppé

Egyáltalán lehetséges a villámolvasással bármi többet elérni, mint hogy az ember a felszínt karcolgassa? Ez járt a fejemben, amikor felkerestem a téma egyik szakértőjét Lantos Mihályt, aki egyszerre pedagógus, tankönyvszerző, hétvégente pedig előadásokon tanítja a villámolvasás módszerét.

Hány könyvet tudott volna elolvasni az elmúlt egy órában?
Egyet. Talán. A villámolvasás nem csak az olvasás sebességéről szól, bár a neve miatt sokan gondolnak erre, inkább a tartalom hatékony feldolgozásról olyan könyvek esetében, amikből fontos, hogy gyorsan és főleg hatékonyan nyerjük ki és raktározzuk el az információkat. A hagyományos olvasással ellentétben, ahol az ember balról jobbra haladva, szóról szóra, részleteiben sajátítja el a tartalom egészét, a villámolvasás során a könyv egészét látja át először és csak utána világosodnak meg a részletek. Így viszont már az első percektől folyamatosan bővülő tudás birtokában van a könyv egészével kapcsolatban.
De, hogyan lehet valamit egészében megérteni először, ami oldalról oldalra bontakozik ki?
A hagyományos olvasás olyan, mintha gyalog próbálnánk feltérképezni Budapestet: lépésről lépésre, utcáról utcára derülnek ki számunkra a részletek és a végén nagyon nehéz összefoglalni az egészet. Ezzel szemben a villámolvasás olyan, mintha fentről, mondjuk egy műholdról kezdenénk a feltérképezést. Bár elsőre még nem fogjuk látni a részleteket, hogy mi történik a Hősök terén, és hány kockakő van az Andrássy úton, de látni fogjuk a nagy összefüggéseket: Magyarországon belül hol van Budapest, Budapesten belül hol vannak a főbb terek és épületek és majd akkor fogok közülük egyet-egyet megvizsgálni, ha a céljaim eléréséhez az szükséges. De nem kell végigmennem az Andrássy úton ahhoz, hogy a Hősök tere kockaköveit tüzetesen megvizsgálhassam. Először megismerem az anyagot és utána, az anyag ismeretében választom ki a számomra fontos részeket, amiket aztán egy különleges módszerrel gyorsan és mélyen sajátítok el.

Lantos Mihály

Hogy kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
A villámolvasás négy fontos lépésből áll. Az első, amit már említettem az a célmeghatározás. Mi az, amit a könyv elolvasásával, feldolgozásával szeretnénk elérni? Ezek után első körben megismerjük az anyagot a tartalom, a fülszöveg elolvasásával, majd az átlapozás történik az ábrák megfigyelésével. Ezután következik a legfontosabb rész, az úgynevezett fotóolvasás, amikor a perifériás látást segítségül hívva építjük be a tudást a tudatalattinkba. Egy átlagos napon szemünk egész nap arra fókuszál, amire figyelmünk irányul. De közben a sarkából látjuk és feldolgozzuk és rögzítjük a történteket, csak nem tudatosan. Ha például oldalról érkezik két autó, a periférikus látás akkor is figyelmeztet minket a veszélyre és félreugrunk, ha nem fogalmazódik meg bennünk tűpontosan, hogy épp két vaskasztni robog felénk nagy sebességgel. Sokkal több információt gyűjt be, értékel, elemez és raktároz el agyunk, mint azt el tudnád képzelni! Így hatnak ránk az óriásplakátok is, amelyekből sokkal több jut el hozzánk, mint amennyit tudatosan észlelünk belőlük.
Viszont akkor miért nem tudom felidézni, hogy egy nap hányan álltak mellettem a zebrán, ha elvileg mindent elraktározok?
Erre is lenne módszer, például a hipnoterápia. Ha valamiért fontossá válna, hogy tudd, ki állt melletted, ez az információ is előhívható lenne – persze nem kevés erőbefektetés árán. A villámolvasás során viszont előkészítjük az agyat, direkt arra helyezzük a fókuszt, hogy kinyerjük az információt, így ez a mindennapokban csak „segédfunkciója” a módszerben kiemeltté válik. Erről szól a negyedik lépés, az aktiválás, amikor a tudatalattiba módszeresen betáplált információt előhívjuk és használhatóvá tesszük. Ehhez tanulási módszert is adok, megmutatom, hogyan kapcsoljuk be az agy kreatív, jobb agyféltekéjét kontextussal, színekkel, „hülyeséggel”, hogy a tanulás élvezetesebb és maradandóbb legyen.
Mi van akkor, ha valakinek gondja van a látásával?
Erre van egy nagyon édes történetem. Az eddigi legidősebb diákom az akkor 78 éves Marika néni volt. Nem akarta különösebben használni az így megszerzett tudást, de nyugdíjas tanárként mindig is szenvedélye volt az új módszerek felfedezése. Aggódott, hogy a rossz látása miatt neki nem fog menni a fotóolvasás. Azzal nyugtattam, hogy ne gondolkodjon, próbálja meg csinálni. Tudni kell, hogy mindenki hoz magával könyvet ilyenkor, amit még nem olvasott előtte és Marika néni a „Szeretők” címűt választotta. Fél óra után egyszer csak azt vettem észre, hogy nagyokat sóhajt. Mikor megkérdeztem mi a baj, csak annyit felelt:

„Az a sok disznóság, ami ide le van írva!”

Ezzel azt hiszem, meg is válaszoltam a kérdést.

Ha már tanárok, akkor adja magát a kérdés: iskolában is használható a módszer?
Szerintem mindenképpen tanítani kellene! Az iskola ma a tananyag mellé nem sok tanulási stratégiát ad a gyerek kezébe. Pedig minél szélesebb lenne az eszköztára, annál valószínűbb, hogy lenne a számára igazán megfelelő módszere a tanulásra szükség esetén. Azt azért szeretném kiemelni, hogy a villámolvasás célja elsősorban a nagy mennyiségű információ feldolgozása lenne, a szépirodalmi olvasás élményét elveszi. Nem lehet megkönnyezni egy főhős halálát, ha csak a tény jut el az ember agyáig, hogy a 120. oldaltól nincs többé.
Láttam, hogy más is tart hasonló tanfolyamokat, van különbség villámolvasás és villámolvasás közt?
A módszer, mint az összes többi hasonló is Paul R. Scheele nyomdokain fejlődött ki, de úgy gondolom megközelítésében eltérnek ezek a kurzusok. Én a gyakorlati oldaláról közelítem meg, míg mások némi spiritualitást, vagy más, hasonló technikákat is kapcsolnak hozzá. Az én tanfolyamaimból ez hiányzik, se világképet, se hitet, se ideológiát nem oktatok – csak azt, hogy hogyan vizsgázz ötösre egy nehéz anyagból.
Mi a helyzet, ha mondjuk nyelvet szeretnék tanulni?
Nem úgy kell elképzelni, hogy fotóolvassuk mondjuk a szótárt, a nyelvtant és onnantól máris szinkrontolmáccsá válik valaki. Ez egyelőre passzív tudásként lesz jelen az agyunkban, egészen addig, míg az ember önkéntelenül is ki nem mondja egy adott szituációban. Mind ismerjük azt az érzést, amikor „beugrik” egy szó, igaz? Ennek a lehetőségét teremti meg, olyan érzése támad, mintha hátulról súgna neki valaki.
Honnan jött maga az ötlet?
Sosem voltam jó tanuló, és egész gyerekkoromban utáltam tanulni. Később, amikor megismerkedtem a villámolvasással a módszer segítségével képessé váltam ennek ellenére két egyetemet is párhuzamosan végezni – munka és család mellett. Egyre többen érdeklődtek, hogyan csináltam és egyre többen kérték, hogy tanítsam meg őket a módszerre és egyre többen értek el általa látványos sikereket a környezetemben akár harmincon túl is. Idővel adta magát, hogy tanfolyamot indítsak és mára már egy kifejezetten iskolásoknak szóló tanulási módszert, a Lépéselőnyt is kifejlesztettem. Egyre többen jönnek és egyre többen értik meg, miért fontos az olvasási- és tanulási módszerekkel foglalkozni.