Felemásra sikeredett az ARC plakátkiállítás: jó is, meg nem is, de hogy nyavalyog, az biztos

Felemásra sikeredett az ARC plakátkiállítás: jó is, meg nem is, de hogy nyavalyog, az biztos

Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül: egy kicsit már unom a nyavalygást, és hát az van, hogy szinte minden arcos plakát nyavalyog. De azért van köztük zseniális is.

Ha még nem látta, van rá nagyjából egy hete, hogy megnézze az ARC közérzeti plakátkiállítást, amit kifejezetten ajánlok ezúttal (is), mert azért nem rossz ez az ügy, csak most már egy kicsit tényleg elegem van a nyavalygásból, ami pont annyi hatást ér el, mint az ellenzék: az ég egy adta világon nem változik tőle semmi, sőt a közérzetünk csak még rosszabb lesz tőle.

Persze lehet azt mondani, hogy éppen azt mutatja meg nekünk ez a kiállítás, hogy szar a közérzetünk, de igazából hosszú évek óta ilyen ez az ország, és ha valakinek azt sulykolod az arcába, hogy szarul nézel ki, akkor egy idő után tényleg szarul fog kinézni, és úgy is fogja érezni magát. Ez az egyik legnagyobb hibája talán az idei ARC-nak. Olyan szinten szembesít egy országnyi barna kupaccal, hogy a végére már nemcsak az országot érzed egy hatalmas barna kupacnak, hanem magadat is.

Előzetesen igyekeztem kerülni, hogy megnézzem a plakátokat, szerettem volna a helyszínen átélni a nagyméretű alkotások ottésakkor-hatását, és szerencsém is volt, nagyjából két darab plakátnál több nem jött velem szembe, az egyik egy barátom sikeres pályázata. Hadd legyek rá itt is büszke, különösen azért, mert herótom van attól, hogy a XXI. században,

ha nem válaszolok egy üzenetre egy darab percen belül, akkor rohadék, nemtörődöm, lusta, szemét, hanyag és maradi vagyok:

Gábor Tamás Indiana: Olvasatlan Üzenetek (Kategória: Szabadon választott) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

A másik elsőre vicces volt, de sajnos már tényleg annyiszor láttam, hogy meguntam, ugyanis ez egyszeri poén, annak nagyon jó, százszor látni nyilván too much, még akkor is, ha sokakhoz hasonlóan én is unikornis-mániában szenvedek, de nagyon. Egyébként ez az egyszeri poén tényleg ül, szegény kis unikornis idekeveredik ebbe a barna kupacba, és nézzék, milyen szomorú:

Mészáros Dóra: Hogy kerülök ide? (Kategória: Főtéma – Unfake!) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

De lássuk, általában mi jellemzi a kiállítást, vagyis hogyan sikerült a 18. ilyen eseményre válogatnia a zsűrinek – összesen 16 zsűror volt idén, nem sorolom fel őket, de az Arcmagazin honlapján csekkolható a lista, elég színes és vegyes, mondhatnám, átfogó.

Rossz munkát semmiképp sem végeztek, a központi téma (Unfake!) eléggé meghatározta a plakátok készítőinek alkotásait, és valószínűleg azzal a dilemmával kellett szembenézni a válogatás alatt, mint ami végül szépen látszik is a végeredményen: vagy kiemelkedően jó egy kiállított anyag, vagy lehangolóan rossz.

Utóbbira egyik példám az ennek a cikknek a borítóképéül választott plakát lett, ugyanis egy ennyire ezeréves és közismert poént beválogatni konkrét bűn, igazából nem is értem, még akkor sem, ha alapvetően beleillik az Unfake! témájába:

Tarnóczi Balázs: Szerelem, szerelem, szerelem (Kategória: Főtéma – Unfake!) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

Az ilyenekből azért nem mutatok többet, mert tényleg kínosak, de az egyiket még elmesélem, Hálaadás cím alatt pulykák imádkoznak evés előtt, egy asztalnál ülve, az asztalon sült ember. Ne már…

Persze ha fake-news-kritika, akkor óriási a merítés politikából is, aminek középpontjában a mindennapi hírek állnak, s éppen azért érdekesek, mert most történnek körülöttünk. Azonban rengeteg olyan plakát került ki, ami két év múlva már teljesen érthetetlen lesz, nem időtálló, hiszen a napi dömpingben egymást érik az olyan hírek, amik a korrupcióról és hamis hírekről szólnak. Például Semjén Zsolt inkriminált vadászata ma még eszébe jut az embereknek, de köszönhetően éppen a fake-news-híreknek, bőven lesz, ami szépen lassan elfedi az egyáltalán nem egyetemes problémát. Ezért kifejezetten sajnáltam, hogy több olyan plakátot is beengedett a zsűri, aminek ez volt a témája.

Galériánk a 2018-as ARC közérzeti plakátkiállításról:

“Vedd észre, leplezd le, mutasd meg!” – Megnyílt a 18. ARC kiállítás

Hosszas huza-vona után végül csak megnyitott a Városligetből száműzött 18. ARC-kiállítás. Zuglóban, a Metropolitan Egyetem mögött október 7-ig láthatóak az Unfake főtémát feldolgozó művek.

Azért rugózom ilyeneken egyébként, mert az ARC-os alkotások esetében alapvetően olyan határhelyzetről van szó, ami valahol mégis csak a művészet felé tendál, ezért érdemes a problémákat egyetemesen szemlélni, nem pedig az instant, azonnal oldódó kategóriában gondolkodni, tényleg úgy, hogy azok akár az évek múlásából következő felejtést is felülírják.

Ilyen lett egyébként a nyertes plakát, ami viszont tényleg zseniális. Soros György most már évtizedek óta meghatározza a világ alakulását, éppen ezért tökéletesen alkalmas arra, hogy egy ilyen pályázaton vele dolgozzon az alkotó, de éppen ettől nehéz is vele mit kezdeni, rendkívül kreatívan kell ugyanis hozzányúlni, hogy a plakát elől ne úgy mozduljon el a nézője, hogy ezt már látta, ennél azért ebben több van, és így tovább.

Szóval a zsűri által kiválasztott első helyezett valóban a felhozatal legjobbja volt, ha egyedül néztem volna a kiállítást, talán le sem esik, hogy mi a helyzet, ketten néztük konkrétan három percig, amíg együttes erővel rá nem jöttünk a titok nyitjára, arra, hogy mitől tud ez a plakát sokkal, de konkrétan sokkal többet a többinél:

Béky Patrik és Tóth Dániel: Demagógia (Kategória: Főtéma – Unfake! – I. helyezett) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

A második helyezettet is szerettem nagyon, a pillangóúszásra játszó szülésverseny egészen elborzasztóan jó:

Partigianna: Verseny (Kategória – Szabadon választott – II. helyezett) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

A harmadik helyezett sokat sűrít egyetlen képbe, szintén megérdemeltnek érzem a helyezést:

Sulyok Ábel: Rejtsd el a fájdalamad! (Hide the pain) (Kategória: Főtéma – Unfake! – III. helyezett) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

Az én két különdíjasomat is megosztom, az egyik az Origo fake-news-portállal játszik egy hatalmasat:

Sutyi: OR I GO (Kategória: Főtéma – Unfake!) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

És akkor jöjjön a személyes kedvencem, mert ha unikornis, akkor azt így érdemes:

Németh Károly: Az utolsó unikornis (Kategória: Főtéma – Unfake!) / Forrás: Arcmagazin.hu (Saját, helyszínen készült képeinkért kattintson a plakátra!)

Búcsúzóul a zuglói önkormányzatnak üzenem, hogy valaki csak és kizárólag addig maradhat jó fej, amíg le nem írja magáról, hogy ő jó fej. Zugló tényleg jó fej, hogy befogadta a kiállítást, és ezért köszönet is jár, de azt majd a közönség elmondja, hogy jó fej volt a városvezetés, nem kell rögtön a bejáratnál ezzel kérkedni.

Ja, és remélem, a kiállítás után lesz némi füvesítés a területen, mert hogy egy darab szál zöld növényke sem marad az ARC bezárását követően, az biztos.

Egyébként pedig nézzék meg a Közös Halmaz Alapítvány Ajtók című kiállítását is, rendkívül érdekes színfolt a plakátkiállításon belül, nyitogassák ki az ajtókat egészen nyugodtan a XX. század traumáira, és azt is megtudják, hol kezdődik a diktatúra.

Borítókép: Unfake! – 18. ARC közérzeti kiállítás Zuglóban / Fotó: Halász Nóra