Az állam nem foglalkozik a hajléktalanokkal, ezért civilek vették kézbe a lakásépítést

Az állam nem foglalkozik a hajléktalanokkal, ezért civilek vették kézbe a lakásépítést

Késő nyári kánikulában érkeztünk meg a soroksári telekre, ahol az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) önkéntesei épp egy mobilházon dolgoznak, ahova hamarosan rászorulók fognak beköltözni. Ezen a környéken egyébként más építkezések is zajlanak, a foghíjtelkes területen sorra nőnek ki a földből az új építésű családi házak.

„A tetőre csak az menjen fel, akinek nincsen tériszonya” – mondja Lengyel Péter, az építkezés koordinátora a megjelent önkénteseknek a reggeli munkavédelmi eligazításon. Akárcsak más építkezésen, a zárt cipő itt is alapkövetelmény, a tetőn lévő pallókra pedig csak óvatosan szabad rálépni. Miután az önkéntesek belevágtak a munkába, a zaj elől kicsit odébb mentünk, hogy Kovács Vera, aki szociális munkás kollégáival alapította az egyesületet még 6 évvel ezelőtt, mesélhessen nekünk tevékenységükről.

„Magyarországon nagyon komoly lakhatási problémák vannak,

országosan nagyjából 100 ezer önkormányzati lakás van, és rengeteg szegénységben élő ember, aki nem engedheti meg magának a saját lakást vagy a piaci árú albérletet” – mesélt Kovács arról, hogy miért vágtak bele a projektbe.

Reggeli eligazítás az építkezésen dolgozó önkénteseknek. Fotó: Ivándi-Szabó Balázs (Kattintson a képre a galériáért!)

Az ULE legfőbb célja, hogy minél több közterületen élő hajléktalan költözhessen szociális bérlakásba. Ehhez első lépésben olyan leromlott, már-már élhetetlen állapotú önkormányzati lakásokkal kezdtek el foglalkozni, amelyeket az önkormányzatok saját forrás híján nem tudnak, vagy már nem akarnak hasznosítani.

Ezeket az egyesület hosszú lejáratú szerződésekkel kibéreli, önkéntesek segítségével helyrehozza, majd rendkívül kedvező áron kiadja a rászorulóknak – igaz, a kőbányai, kispesti vagy éppen a nyolcadik kerületi ingatlanok környéke nem számít éppen leányálomnak, de a felújított lakrészekbe beköltözők mégiscsak esélyt kapnak az újrakezdéshez.

„Ezt a tevékenységünket bővítettük ki azzal, hogy most már nemcsak önkormányzati lakások felújításában gondolkodunk, hanem lakásépítésben is” – mondja Kovács az egyesület új projektjéről.

A mobilház-projektet tavaly találta ki az egyesület, ehhez első lépésben közadakozásból össze kellett szedniük a telekre pénzt. Ez sikerült is, azonban a telken kívül minden más eszköz a befektetők tulajdona, amit egy 10 éves futamidő alatt fog „visszalízingelni” az egyesület.

„Ez nemcsak lakhatási megoldás, hanem egy üzleti modell is.

Ezeket a lakóegységeket befektetők vették meg, és a lakóktól befolyó bérleti díjból fogjuk megvásárolni tőlük. Tíz éves futamidőt követően fognak átkerülni az egyesület tulajdonába” – mondta a szociálpolitikus.

Kovács Vera, az ULE szociálpolitikusa. Fotó: Ivándi-Szabó Balázs (Kattintson a képre a galériáért!)

A mostani építkezés, ahol egyébként a lakás jövőbeli lakója is kiveszi a részét a munkából, lassan a végéhez közeledik. A ház tetején már fent vannak a cserepek, és a szobák is kezdenek otthonossá válni. Utolsó lépésben a két lakrészes mobilházat hamarosan kivakolják és kifestik, hogy beleilleszkedjen a környék új építésű lakóövezetébe.

Kik fognak itt lakni?

A lakókat pályázati úton választják ki az egyesület szociális munkásai. Kovács szerint arra minden esetben odafigyelnek, hogy első körben a környék rászorulóinak legyen lehetősége pályázni:

„Amikor egy adott helyszínen dolgozunk, néhány négyzetkilométeres körzetben hirdetjük meg a bérlakásokat utcai gondozó szolgálatoknál. Itt most a soroksári és pesterzsébeti hajléktalanellátók kapták meg a felhívást, ők tudták továbbítani az ügyfeleiknek. De ezt mindig így szoktuk csinálni, hogy az önkéntes napokon, ahogy tudnak, részt vegyenek a bérlők is”.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs (A képre kattintva galéria nyílik.)

A beköltözőket rendszeresen ellenőrzik, hogy lássák, rendben mennek a dolgok. Ha tudnak, és szükség van rá, akkor segítenek a munkába járásban, konfliktuskezelésben, bútorszerzésben – vagyis a beköltözés után sem engedik el a kezüket.

Kovács és munkatársai rengeteg különféle élethelyzettel találkoznak munkájuk során, de a közös pont, amit világosan látni lehet, az a származás:

„Lehet, hogy drasztikusan hangzik, de Magyarországon gyakorlatilag kasztrendszer van: aki szegény családból származik, annak szinte lehetetlen a kitörés.

A kevés szociális bérlakás nemcsak azt eredményezi, hogy a hajléktalanoknak nincs hova mennie, hanem, hogy azoknak a fiataloknak is nehéz lakhatást szereznie, akiknek nincsen saját lakása.”

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs (Kattintson a képre a galériáért!)

Kovács több élethelyzetet is felhozott példaként:

„Vannak nyugdíjas korú ügyfeleink, akik a rendszerváltás előtt 10-20 évig munkásszállóban laktak. Az ő lakhatásukra a mai napig nem sikerült megoldást találni. Aztán sokan vannak, akik állami gondozott gyerekek voltak, tehát sosem volt saját lakásuk. Több rokkant, kerekes székes ügyfelünk is van, akiknél teljesen egyértelmű kellene, hogy legyen a központi felelősségvállalás a megsegítésükre”.

Hasonlóképpen gondolkozik az építkezés koordinátora, Lengyel Péter is, aki önkéntesként segíti a munkálatokat.

„Engem mélységesen felháborít a jelenlegi helyzet. Sajnos azt kell mondanom, hogy a civil megmozdulásokra, összefogásra egyre inkább szükség van, mert az állam pont azt nem csinálja, ami az alapvető feladata lenne – a lakhatás pedig egy sarkalatos pont kéne, hogy legyen.

Amikor kitiltják a hajléktalanokat egy parkból vagy utcából, azzal nem oldják meg a problémát, csak máshova üldözik őket, ahol kétszer annyian lesznek.

De ez a modell, amit az ULE csinál, hogy civilek, társaságok, cégek összeadnak pénzt erre a telekre és építőanyagra, hatalmas segítség” – mesélte Lengyel, aki arra is rámutatott, hogy a jelenlegi albérletárakat még a normálisan dolgozó fiatalok is alig tudják kiizzadni magukból, így a szociális bérlakásokra nagyobb szükség van, mint valaha.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs (A képre kattintva galéria nyílik.)

Az utcára került emberek ráadásul az idővel futnak versenyt: minél hamarabb kerül be egy hajléktalan az ellátórendszerbe, annál több esélye van, hogy visszakerüljön a társadalomba. Ehhez viszont olcsó, és élhető lakások kellenek.

„Olyan emberekkel tudunk érdemben foglalkozni, akik képesek és hajlandóak is dolgozni, nem az utolsó stádiumban vannak. Az utóbbiakat már nagyon nehéz visszahozni. De úgy érzem, nagyon kevesen vagyunk ahhoz képest, amekkora az igény lenne a munkánkra” – mondta.

Mobilház-modell és szociális lakásügynökség

A soroksári mobilház-programra egyfajta modellként is tekintenek, a telken még egy két lakrészes mobilház építését tervezik. Lengyel szerint a mostani építkezésből rengeteg tapasztalatot szereztek, így a következő házhoz már ennek fényében fognak nekikezdeni.

„Szerintem az már nem mobilház lesz, hanem valami egyéb könnyűszerkezetes faépület. Ez a ház lesz az első, sok-sok tanulsággal, amit a következő lépéshez már fel tudunk majd használni. De ezt most kell befejezni, mert télen leáll a munka, meg szétfagy minden” – mesélte Lengyel.

Lengyel Péter önkénteskoordinátor. Fotó: Ivándi-Szabó Balázs (Kattintson a képre a galériáért!)

A mostani mobilház-projekt Pados Balázs és a Lakhatást Most Alapítvány segítségével valósult meg, és a program Kovács szerint mostanra kezd beérni.

„Ez az építkezés is a házkezelőség nevű programunk része. A mobilház jó minta, de a lakásügynökség, mint koncepció a fő keret. Mostanra 20 háztartásban biztosítjuk családok lakhatását, és egyre többen bíznak bennünk. Hiszünk benne, hogy ez a lakásügynökség modell működni fog.

De azt azért látni kell, hogy Nyugat-Európában a szociális lakásügynökségek állami és önkormányzati forrásból valósulnak meg, szóval az teljesen extrém helyzet, hogy nálunk ezt is egy civil szervezetnek kell csinálnia”

– tette hozzá Kovács.

Az egyesület nem szeretné, hogy a program túlságosan nagyra nőjön, Kovács szerint egy 50-100 lakásos lakásügynökséggé szeretnének válni, utána pedig már csak amellett „lobbiznának”, hogy változást érjenek el az állami ellátórendszerben.

„Azt gondolom, hogy ha az ember hajléktalanságról beszél, akkor most már nem lehet megkerülni a szociális bérlakások hiányának ügyét. És ez néhány szervezet munkájának az eredménye”.