Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Átnevelő táborok Kínában – hogyan jutott erre a sorsra 1 millió ember?

Átnevelő táborok Kínában – hogyan jutott erre a sorsra 1 millió ember?

Egyre több sokkoló beszámoló lát napvilágot a nemzetközi médiában, amikben ujgurok mesélnek a Kínában létrehozott átnevelő táborokról. A kínai kormány azt állítja, csupán néhány emberről van szó, akik „szélsőséges útra” tévedtek, az ujgur kisebbség szerint viszont egymillió emberről, akiket rendszeresen bántalmaznak és olyanokról is, akik soha sem tértek haza.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz, meg kell ismerni az ujgurok történetét és a körülményeket, ahogyan most élnek a Kína legnyugatibb részén fekvő Hszincsiang Ujgur Autonóm tartományban [ Tibethez hasonlóan egy tartományi szintű autonóm régióról beszélünk].

Muszlimok Kína nyugati részén

A muszlim vallású népcsoport több szempontból is különbözik a Kínában élő emberek többségétől, elsősorban vallási és kulturális szempontokból, de akár külső jegyeiket tekintve is. Történetük a 16. században kapcsolódott össze Kínával, amikor végleg a birodalom fennhatósága alá kerültek, az ebből adódó konfliktusok pedig már a 18. században kialakultak. Természetesen nem ők az egyetlen muszlim kisebbség a hatalmas országban, tőlük jóval nagyobb számban élnek itt huik, akik a Kína lakosságának 92 százalékát adó hanokkal állnak közeli rokonságban. Ők vallásuktól eltekintve számos hasonló vonást mutatnak a kínaiakkal, sokkal inkább sikerült integrálódniuk mint az ujgoroknak, így a kormánnyal is lényegesen barátságosabb a kapcsolatuk. Az ujgurok esetében viszont egy erősen szeparatista közösségről van szó, szeretnének teljesen különválni Kínától – ami a kínai kormány szemszögéből teljességgel elfogadhatatlan.

Az elmúlt pár évben [főként 2009 óta] a kormány egyre határozottabban lépett fel a nyugati tartományban élő kisebbséggel szemben, arra hivatkozva, hogy az Iszlám Állam tagjai is beszivárogtak a közösségbe. Az ujgurok közül egyébként valóban többen Szíriába mentek a háború kirobbanásakor, és volt, aki az ISIS oldalán harcolt, majd visszaszivárogtak Kínába és újabb tagokat kezdtek toborozni a terrorszervezet számára. Az állam így a terrorizmus elleni harcra hivatkozva terjeszti ki elnyomását a régióban élő ujgurokra.

Kínában 2011-ben bevezettek egy terrorizmus-ellenes törvényt, amely – többek között – lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy „terrorista vagy szélsőséges tendenciákkal rendelkező” embereket valamilyen oktatási vagy javító rendszerbe helyezzenek, esetleg fogva tartsák őket, tárgyalás nélkül. Már a tervezet bejelentésekor több emberi jogi szervezet felszólalt, hiszen a törvény egészen tágan értelmezte a „szélsőségesség” fogalmát, így véleménynyilvánítás szabadságát és a szabad vallásgyakorlást is veszélyezteti.

Nem sokkal később fokozták a katonai jelenlétet Hszincsiang tartományban, harckocsik és hadoszlopok vonultak fel alá a városokban. A biztonsági intézkedések még erősebb radikalizációhoz vezettek – ilyen körülmények között indultak el az átnevelőtáborok, ahová tradícionális muzulmán viselet, hosszú szakáll növesztése vagy vallási feliratok birtoklása miatt is bekerülhet valaki.

Radikalizmus

Két, az ujgur szélsőségesekhez köthető terrorcselekmény azóta a világsajtót is bejárta: az egyik, amikor 2013 októberében egy hszincsiangi rendszámú terepjáró a járdára hajtott és a gyalogosokat elsodorva közelítette meg a Peking központjában lévő tér északi oldalán található kapubástyát, amelyen Mao Ce-tung néhai államelnök portréja is látható volt. Az autó a Tiltott város bejáratához közeli kőhíd korlátjának ütközött és miután a benne ülők benzint gyújtottak meg, kigyulladt. Az ujgur sofőr valamint a felesége és az anyja bennégtek. Két turista szintén életét vesztette a helyszínen, csaknem negyven ember pedig megsérült.

2014-ben pedig egyenruhás ismeretlenek rontottak rá Kunming városának vonatállomására, ahol hosszú késekkel 27 embert lemészároltak és további 109-et megsebesítettek.

Idegen a házban – átnevelés

Akit szélsőségesnek találnak, kétféle büntetés várhat rá, az egyik a tábor [ide a „félig gyanús személyek” kerülnek], ahol ideológiai oktatás folyik: marxizmust, leninizmust kell tanulniuk és kínai kommunista dalokat énekelniük. És persze különböző mondókákat is kell mondogatniuk, mint „Hála a Pártnak! Hála a Hazának! Hála Hszi elnöknek!”. Az oktatás során azt a narratívát sulykolják az ujgurokba, hogy közép-ázsiai ujgur pásztorokat Kína felszabadította, amikor az ötvenes években magához csatolta a területüket. A táborokban nem igazán tartják tiszteletben a fogvatartottak vallási szokásait – az imák időpontjait és az étkezésre vonatkozó előírásokat sem. Amikor vizsgára kerül a sor, a kérdésekre csak egyetlen, specifikus helyes válasz van, aki pedig „rosszul”válaszol, magánzárkába zárják, sőt, súlyosabb esetekben egy székhez kötözik egy egész napra és fizikailag bántalmazzák – legalábbis az ujgurok beszámolói alapján. Helyes választ pedig csak az adhat, aki megtagadja saját vallását, hiszen az előadások alapján az iszlám egy „tévút”.

A másik lehetőség a börtön, ahová a terrorizmus vádjával gyanúsítottak kerülnek – az eltűnt személyekről kiszivárgott történetek főleg erre vonatkoznak.

De nem a tábor az egyetlen módszer, amellyel az állam beleavatkozik az ujgurok életébe. A „család a családban“ egy egészen megdöbbentő módszer: vannak, akiknek a házába önkényesen betelepítettek kínai szociális munkásokat, így több ujgur család is egy vadidegennel kénytelen egy fedél alatt élni.

Az ENSZ faji alapú megkülönböztetés megszüntetésére létrehozott bizottsága kérdéseire Hu Lien-ho, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának igazgatóhelyettese azt válaszolta, hogy Kínában vallásszabadság van, Hszincsiang tartományban pedig biztosítják az állampolgárok jogát a szabad vallásgyakorláshoz. Ám azoknak, akiket „megtévesztett a vallási szélsőségesség, segítséget nyújtanak” átnevelés útján.

Borítókép forrása: MTI/EPA/Oliver Weiken