Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A lázadó, a rezidens és a „Halál Kezei”

A lázadó, a rezidens és a „Halál Kezei”

A The Resident című sorozat tavaly debütált Amerikában, idén szeptember 24-én pedig már a második évaddal tér vissza. De jó hír azoknak, akik a szinkronra esküsznek, hogy szeptember 19-én szerdán itthon is elkezdi adni az első évadot a Prime.

A sztori röviden: adott egy kórház, Chastain Park Memorial Hospital, ahol egy elsőéves rezidens, Devon Pravesh elkezd dolgozni. Devon megkapja felettesének a morcos, lázadó, harmadéves rezidenst Conrad Hawkinst, akit már az első napján elcserélne a nyers stílusa miatt. Aztán, ahogy az kell, szépen összecsiszolódnak, majd egy nővérrel kiegészülve megkezdik a harcot a pénzhajhász kollégáik ellen.

A sorozat elég keményen kritizálja az amerikai egészségügyet. Már az első jelenetben is, ami eléggé abszurd, mégis a való életben is hallottunk már ilyenről: egy műtéttel kezdünk, ahol a nővérek éppen szelfizgetnek, amikor a sebész főorvos véletlen megöli a beteget. Azonnal kezdődik a tanácskozás, hogy hogyan is lehetne eltusolni a dolgot, hogy ne vonjanak senkit se felelősségre, és persze a hozzátartozók se pereljék be a kórházat.

Az első jelenetben meg is ismerhetjük a két fontos konfliktusforrást. A főorvost, akinek egy betegség miatt remegni kezd a keze, ami több páciense életébe is kerül, és persze a pénzt. A sorozat eléggé erősen fókuszál arra, hogy mennyire megfizethetetlen az amerikai egészségügy, és hogy hogyan próbálják egyre nyereségesebbé tenni azt. Mondjuk, a magyar egészségügyről is lehetne forgatni egy ennyire kritikus sorozatot.

Én személy szerint kifejezetten nem szeretem az orvosos sorozatokat, nem fogott meg a Vészhelyzet, a Grace klinika, de még a Doktor House-t is abbahagytam hosszabb-rövidebb időre, de ez a téma kíváncsivá tett. Ezen a téren nem is csalódtam, izgalmas volt látni ezt a részét is az „amerikai álomnak”.

A szereplők közül a legpénzéhesebb természetesen a remegő kezű főorvos, Dr. Bell (Bruce Greenwood), aki azonnal páros lábbal rúgna ki minden beteget a kórházból, akinél nincs Gucci táska, hiszen az úgyse tudja megfizetni az ellátást. Bár a keze remeg, amiről nagyjából mindenki tud, ezért is hívják „Halál Kezeinek” a háta mögött, mégis ő mosolyog a kórház plakátjain és minden beteg az ő szikéje alá szeretne befeküdni. A betegsége leplezésére sok mindent kipróbál, amikbe sora belebukik, de az évad végére mégis jól jön ki a történetből. Kap maga mellé egy nőnemű alteregót is, Dr. Lane Huntert (Melina Kanakaredes) egy elismert onkológust, aki talán mégsem annyira csodatévő, mint amilyennek mutatja magát, de nem szeretném lespoilerezni, hogy mit is rejteget a hölgy.

De most nézzük a jó oldal karaktereit, akiknek nem számít a pénz, az idő és az energia, csak a betegek jóléte. A főszereplő a már említett Conrad Hawkins, egy háborút megjárt lázadó doki, aki mindig kitalálja, hogy milyen különleges betegsége is van az adott páciensnek. Igazából rengeteg ilyet láttunk már, nincs benne nagy újítás, de azért szerethető figura, és Matt Czuchry (Szívek szállodája, A férjem védelmében) jól hozza a szerepet. Igazán érdekes, ahogy megmutatják, hogy mennyire kötődik a betegeihez, és hogy mennyire nehezen viseli, ha elveszíti őket. Bár a legtöbb jelenet a kórházban játszódik, emiatt akár lehetne az a probléma a sorozattal, hogy nem igazán ismerjük meg az embert, csak az orvost, de ezt ügyesen megoldották például azzal, hogy megmutatják, milyen is a szereplők hozzáállása a betegekhez. Persze, Conrad is hibázik néha, ha előbb lép, az egyik tragédia, egyébként az évad egyik legjobb jelenete, lehet, hogy meg sem történik.

Az ő rezidense, Devon Pravesh (Manish Dayal), aki először tündérmeseként tekinti a gyógyításra, aztán hamar rá kell jönnie, hogy ez is csak egy üzlet. Szegényebb indiai családból származik, ezért elég erős benne a bizonyítási vágy, és szeretné többre vinni, mint a szülei, de hamar rájön, hogy az elismert orvosok, akikre annyira felnéz, nem az a példa, amit követnie kellene. Conraddal jó párost alkotnak, jó dialógusokat kaptak, eléggé érdekes és dinamikus a kapcsolatuk.

Női karakterek terén pedig sikerült egy igazán jót és egy szörnyen rosszat összehozni a készítőknek. Kezdjük Mina Okaforral (Shaunette Renée Wilson), akit imádtam. Egyrészt sebész, nő és fekete, sőt bevándorló, amitől már rettentő érdekes lehetne, de ezenfelül még írtak neki egy olyan személyiséget, hogy attól padlót fog az ember. Ő az az orvos, aki imád vágni, vérben úszni, műteni, amiben nagyon is jó, de az empátiáról nem sokat tud, vagy legalábbis úgy tűnik. Ő az, akitől nem szeretnénk hallani, ha egy rokonunk meghalt, mert nagyjából úgy közli, mintha egy legyet csapott volna le. Meggyőződése, hogy kötődni nem szabad. Az évad végére kap maga mellé egy hasonló kaliberű dokit, akivel a készítők, mintegy megmutatják, hogy mivé válhat, ha tartja magát az életfilozófiájához.

Akit pedig nagyon elrontottak az alkotók, az Nic Nevin nővér (Emily VanCamp). Egyszerűen nem is értem, írnak egy jó sorozatot egy olyan témában, amiből évente egyet biztosan kapunk, mégis sikerül viszonylag érdekes sztorit összehozni, jó karaktereket írni, és nem mondom, hogy minden részt szerettem, és nem éreztem néha azt, hogy ezt vagy azt jobban át kellett volna gondolni, de Nic karakterénél csak a „miért” jut eszembe. Adott egy csinos, szőke, kissé naiv nővér, akiről kiderül, hogy Conrad exe (hát persze, hogy az, mi más lenne). Eleinte csak ennyi, aztán úgy tűnik, hogy végre kihoznak valamit a karakterből, de nem, mégse. Kezdjük ott, hogy a „mi a baj? semmi” típusú beszélgetéseiktől meg lehet őrülni. Szegény Conrad szeretné visszaszerezni, de fogalmam sincs róla, hogy mit szúrt el, ahányszor csak rákérdez, Nic sosem válaszol. Nem vagyok férfi, de ettől még én is falnak mennék. Aztán nagy nehezen kiderül, de egyáltalán nem oldjuk meg, mégis újra összejövünk, mert Conrad a szőke herceg, aki megmenti a királylányt. És igen, ezen akadtam ki nagyon, adnak Nicnek egy jó kis nyomozós szálat, amivel végre érdekes karakter lehetne, de nem, legyen csak toronyba zárt királylány. Természetesen, amikor a herceg megmenti, akkor azonnal minden problémát elfelejtünk, és kezdhetjük újra a kapcsolatunk. Mi van? Nagyon remélem, hogy a második évadban adunk neki valamilyen értelmes szálat, mert Emily VanCampről (Bosszú, Brothers & Sisters) csupa jót hallok és olvasok, én megmondom őszintén még csak Amerika kapitány új csajaként ismertem eddig, de szeretnék róla jó véleménnyel lenni, ami eddig nem igazán sikerült.

Bár Nic karakterét jól lehúztam, de attól még érdemes egy esélyt adni a sorozatnak, főleg, ha valaki imádja a kórházas sztorikat. Tényleg nagyon erős jelentekben mutatják meg, hogy mennyire a pénz mozgatja ezt az óriási gépezetet, amiért megéri rászánni néhány órát. Ezekről a jelentekről direkt nem írtam részletesen, mert úgy ütnek igazán, ha nem számítunk rá. Néha elképedve hallgattam a dialógusokat, ahol emberi életeket számolgattak dollárban a szereplők. Egyébként lehet lassan jó lesz, ha hozzászokunk ehhez a felálláshoz a magyar egészségügyet elnézve, tőlünk sincs messze, hogyha nem szeretnénk hónapokat várni egy-egy kivizsgálásra.