Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A hárommillió magyar anya filmje

A hárommillió magyar anya filmje

A Napszálltát ugyan az előzetes várakozások ellenére nem Cannes-ban, hanem Velencében mutatták be, viszont a rangos francia filmmustrán így is volt olyan magyar film, amire érdemes volt odafigyelni. Az Egy nap, Szilágyi Zsófia filmje az Inkubátor Program keretében készült, és rögtön komoly díjjal debütált: a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) kategóriadíját nyerte meg a 71. cannes-i filmfesztivál párhuzamos válogatásaiban bemutatott első és második filmek közül. A hazai premier a 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol minden vetítésén telt házzal futott. Nem ok nélkül. Spoilermentes kritika.

„Nem gondoltam volna, hogy egyszer filmet készítenek rólam!”

– mondta egy néző mellettem a barátnőjének, miután véget ért az Egy nap vetítése. És tényleg. Ez az ő története, meg még pár millió más magyar anya sztorija is, amely hétköznapiságának köszönhetően tud magával ragadó lenni.

Az Egy napban ugyanis a világon nem történik semmi különös, azon kívül, hogy a háromgyerekes anya és olasztanár, Anna (Szamosi Zsófi) a címmel ellentétben másfél napját követhetjük végig, gyerekkeltetéstől, öltöztetésen, reggelikészítésen, bölcsibe-, óvodába-, iskolába transzportáláson, munkán, csellóórára-, vívásra-, balettra szállításon, bankba telefonáláson, vacsora készítésen át az éjszakai gyógyszertárba levonulásig. Közben ott a férj, aki szintén sokat dolgozik, de együtt sem jutnak semmire egzisztenciálisan, sőt, a kotnyeles anyóstól kell pénzt kérni arra is, hogy el tudják vinni műszakiztatni az autót.

Persze önmagában ez a fajta elmesélés nem kéne, hogy érdekes legyen, a mai Magyarországon túl sokan járnak ehhez hasonló cipőben, és mint minden filmben, az Egy napban is van még plusz lelki nyomor (amit a jól építkező suspense miatt nem is spoilerezek el). Annának persze alig van ideje, hogy a helyzetét drámaként élje meg, mert fentebb említett munkarendjébe nem is férne bele, hogy ne csak a következő a problémára összpontosítson. Ezt csak mi, nézők érezzük át, ahogy szépen építkezve az egész film nyomora ránktelepszik, és Anna is csak akkor szembesül ezzel, amikor megáll egy percre.

Hétköznapi realizmus ez, és pont a mindennapok rögvalósága adja az Egy nap igazi értékét, olyan ez, mint a román újhullámos filmek, amikből kábé évente érkezik egy-egy kiemelkedő darab, nálunk viszont hiánycikk. Két évvel ezelőtt Hajdu Szabolcs low-budget filmje, az Ernelláék Farkaséknál volt még ilyen, ami szintén átlagos életeseményeket dolgozott fel, és olyannak mutatta be az életünket, amilyen a valóságban is: rendszerint kiemelkedő amplitudó nélküli történések sora, amelyek legalább annyira kellemetlenek, mint amilyen felemelők is.

Szilágyi Zsófia rendező az Annát alakító Szamosi Zsófiát instruálja. MTI Fotó: Kallos Bea

Az Ernelláék viszont kicsit emelkedetten mesél ugyanarról, amiről az Egy nap is, utóbbi esetében sokkal emberközelibb módon kerülnek elő a gyereknevelési, egzisztenciális, féltékenységi és korosztályi kérdések. Mesél arról, hogy milyenek vagyunk mi általában, nagyvárosi családok, akik annyit dolgoznak, hogy nem jut idejük semmire, mégis számolgatni kell hónap végén, hány tízezres maradt a fiókban a dugiborítékban.

Persze megjelenik a finom humor is, köszönhetően a gyerekeknek, emiatt pedig még életszagúbb történetet kapunk, láttatva azt, hogy a piti hétköznapi semmiségek olyan szituációkká állhatnak össze, amire nincs más módszer, csak a nevetés. Még ha keserű is. Ennél a pontnál érdemes kiemelni, hogy nemcsak a HBO Terápiájából megismert Szamosi Zsófi brillírozik, hanem a férjét alakító (elsőfilmes) Füredi Leó, aki leginkább kamuosztrák vicces videókból ismerős, illetve a három gyerek is, akik pont úgy léteznek a kamera előtt, ahogy a valóságban is tennék.

Hol idegesítőek, hol koncolnivalók, hol elképesztően cukik és nem lehet rájuk haragudni akkor sem, ha elhagyják a tornazsákot ötödjére.

A film végén nemcsak a mellettem ülők beszéltek róla pozitívan, hanem a moziteremből kifelé több beszélgetésből is elkaptam az elismerő szavakat. Ez is jól mutatja, hogy az elsőfilmes Szilágyi Zsófia írótársával Mán-Várhegyi Rékával valami olyanra tapintott rá, amivel kapcsolatban mindenkinek van saját tapasztalata.

Mert nézed és látod, hogy pont így beszélgetünk egymással, pont így szenvedünk a mindennapok keserűségétől. Lehet, hogy nekem nincs gyerekem, neked meg egyáltalán nem okoz problémát egy hó végén beeső számla, de pont ebben

a közös szartengerben evezünk mindannyian, amiben majd elveszünk, annyira szeretnénk egy másmilyen napot, mint a többi.

A film hazai moziforgalmazásának kezdetét érdemes felvésni, november 8-tól vetítik.

Egy nap. Magyar játékfilm, dráma, 99 perc, 2018. Értékelés: 9/10