Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ha a víz alatti roncsokat felhozzuk, szétmállik, ha otthagyjuk, szétmállik, mi legyen?

Ha a víz alatti roncsokat felhozzuk, szétmállik, ha otthagyjuk, szétmállik, mi legyen?

A tavak, folyók, tengerek óceánok már az idők kezdetétől fontos szerepet játszanak Földünkön, hiszen a legtöbb kutató szerint az élet bölcsőjeként is tekinthetünk rájuk. A víz azonban a már értelemmel bíró ember számára is fontos közeg, és bár senki sem tudja, mikor kezdte közlekedésre használni az ember, de nagyjából 17 ezer évvel ezelőtt már biztosan lehettek olyan fa alkalmatosságok, amik betölthették a csónak vagy hajó fogalmát. E meglehetősen hosszú idő alatt számos dolog került a víz alá, amik közül sok minden a mai napig azt várja, hogy rátaláljanak.

Kincsvadászok számára nyilvánvalóan az arannyal, ezüsttel és más drágaságokkal megrakott „kincseshajók” a legfontosabbak, de a tengeri régészek számára minden fontos, ami információval szolgál a rég múlt időkből. E kettősséget próbálja bemutatni a National Geographic régi-új sorozata, a Lecsapolt óceán, hiszen modern képalkotó eljárások- és némi látványos CGI segítségével bemutatják, mi történne, ha kihúznák a dugót és pár milliárd tonnányi víztömeg helyét sivatagi homok váltaná fel, a tetején pedig láthatóvá válna számos elsüllyedt rejtély.

Fotó: National Geographic

Ahogy a sorozat pilotepizódjának sajtóvetítésére meghívott Böszörményi Edit, a jelenleg Angliában élő tengeri régész és GIS szakértő is elmondta,

a tenger a legnagyobb múzeum a világon.

Földünk 70%-át hiába borítja víz, a tengerek, óceánok jelentős része még feltérképezetlen és csak nagyjából 5%-ukról van valós adat, hogy mi rejlik a mélyben.

A sorozat különböző témák mentén próbálja is rendszerezni azt, hogy mik lehetnek odalent, ezekhez pedig tényleg a legmodernebb technikákat használják. Az elsüllyedt történelem darabjai pedig a lehető legrészletgazdagabban tűnnek fel, hiszen a tudomány már ott tart, hogy számos kutatónak el sem kell ahhoz hagyni az otthonát, hogy körbejárhassa egy hajó roncsát. Ahogy a tengeri régész is kifejtette, ha jók a látási viszonyok, akkor a mélyben fotókat készítenek a helyszínről, majd a fotogrammetria segítségével ezekből háromdimenziós modellek építhetők. A háromdimenziós képeken keresztül visszatérhetünk az adott roncsra, akár a számítógép, vagy a tévé előtt ülve, és a legapróbb részletekre is ráközelíthetünk. Ez pedig nemcsak a nézők számára érdekes, hanem a szakértők munkáját is segíti, hiszen bizonyos mélységben korlátozott idő áll csak rendelkezésre. Ha pedig létrehozták a háromdimenziós modellt, már akár 3D nyomtatásra is lehetőség van.

A sorozat első része a sokakat leginkább érdeklő témát, a kincses hajók nyomait vizsgálja, és megmutatja, hogy három legendás arannyal telerakott, majd elsüllyedt vízi járműt milyen módszerekkel kerestek. Röviden: a legváltozatosabbakkal. A szonártechnika ugyanis már régen nem csak hanghullámok használatát alkalmazza, és nemcsak érzékelésre jó, mert manapság már az iszapban vagy homokban megbúvó nagyobb testekről azt is képesek megállapítani, hogy az milyen anyagból van. Ez mondjuk főleg a kincsvadászokat izgatja élénken, hiszen arra utaznak, hogy vállalkozásuk hamar megtérüljön, míg a tengeri régészek a minél szélesebb dokumentálásra törekszenek egy-egy ilyen kutatás során.

Fotó: National Geographic

Ezt jól állítja egyensúlyba a sorozat, az igazán izgalmas kérdések pedig ott következnek, amikor fölvetődik, mi legyen a vízfenék alján lévő leletekkel.

Hiszen a víz ugyan konzervál, viszont csak egy ideig, míg a felszínen ugyancsak az enyészet vár a legtöbb felhozott dologra.

A széria egyetlen negatívuma, hogy néha egészen repetitív. Ez persze betudható az amerikai kábeltévés formátumnak, a sokreklámos megszakításnak, emiatt egy-egy információt hajlamosak túlhangsúlyozni az alkotók, sőt ivós játéknak is beillik, annyiszor hangzik el a „Lecsapoljuk az óceánt”-kifejezés.

A Lecsapolt óceán szeptember 13-tól csütörtökönként 22 órakor látható a Nat Geo műsorán, és a tízrészes sorozatban előkerül számos olyan téma, ami számomra érdekesebb, mint a kincseshajók története. Megemlékeznek majd a Malaysia Airlines eltűnt 370-es járatáról, az évezredek óta keresett Atlantiszról, de az is kiderül, hogy miért olyan sok a pusztító földrengés és vulkánkitörés a Csendes-óceánt keretező tűzgyűrű-övben; milyen sötét titkokat rejt a Mexikói-öböl a térség múltját beárnyékoló háborúkkal, kalózkodással és rabszolgatartással kapcsolatban; a Földközi-tengerben milyen nyomokat és bizonyítékokat találhatunk híres ókori civilizációkról; és hogy a Kínai-tenger mélyén milyen állapotban vannak a világ egyik legnagyobb csatahajójának maradványai.