Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Hét észrevétel a magyar válogatott lehetőségeiről

Hét észrevétel a magyar válogatott lehetőségeiről

A görögök elleni meccs előtt gondolkodjunk el kicsit azon, reális-e bármi komolyat várni Marco Rossi csapatától!

Felrémlett valami elképzelés

Az a helyzet, hogy a Storck-éra végén és Georges Leekens három meccse alatt annyira kilátástalanul szar volt a magyar válogatott játéka, hogy Tamperében már annak is örülni kellett, hogy volt néhány tudatosnak tűnő támadás, ráadásul rég használták ki ilyen jól az amúgy is jó formában lévő Szalai Ádám tudását. Szó sincs álomfociról, de a 2018-ban még meccset nyerni sem tudó csapat olyan mélyen volt eddig, hogy ebbe is kell kapaszkodni.

A játékosok szeretik Rossit

Megint Leekensszel tudunk példálózni: nála már a második meccs után kijött, hogy az általa beválogatott játékosok nem tartják valami sokra, Elek Ákos nyíltan nekiment egy meccs utáni nyilatkozatban. Ehhez képest Marco Rossi alatt legalább szerény nyilatkozatokat tenni megtanultak a játékosok, és az is lejön, hogy megteszik, amit kér a pályán. Elég csak Fiola Attila szélsőként szerepeltetésére gondolni, ami egy nagyon rossz kényszermegoldás eredménye.

MTI/EPA/Mauri Ratilainen

A szurkolók szeretik Rossit

Egyáltalán nem mindegy, milyen hangulat vesz körül egy meccset: Rossi nem csak bizonyított a magyar és a szlovák bajnokságban, de mindig olyan tisztelettel és jó stílusban kommunikált a magyar szurkolókkal, ami miatt például egy finnek elleni vereség után sem követeli senki a távozását. Elég kevés szurkolónak van már türelmes, de amennyi maradt, azt Marco Rossi garantáltan megkapja.

Itt tart a magyar foci

A finnek elleni meccs miatt teljes joggal fanyalog bárki, hiszen közel nézhetetlen volt. De az a helyzet, hogy konkrétan itt tart a focink: bár a finnek két legjobb játékosa hiányzott, így is ott van például Pukki, aki az angol másodsztályban focizik, vagy Lod a Sporting Gijónból, többen pediga dán vagy norvég bajnokságból érkeztek. Nem világverő nevek, de a magyar válogatott nagyrésze abból az NB I-ből jött, ami évről évre bizonyítja a nemzetközi súlytalanságát, a legértékesebb magyar focista pedig épp azért nem lett behívva, mert még a dubaji ajánlatát is csak szeptemberben sikerülhet kicsikarnia. Sajnos el kell ismerni, hogy a mi stagnálásunk mellett a többiek elkezdtek haladni: Luxemburg most például 70 év után először győzött kiütéssel, Moldovát verte 4-0-ra.

MTI/EPA/Mauri Ratilainen

Súlyos bajok a kerettel

Bár abból a gondolatból még ki tudunk jönni pozitívan is, hogy a magyar foci jelenlegi állapotához képest biztató jeleket is láthattunk Rossi csapatában, az ebből következő probléma már csak simán szomorú. Az a helyzet, hogy iszonyatosan gyenge anyagból dolgozhat Rossi, és nem is nagyon látni Sallain kívül olya n fiatalt, akire építhetne hosszútávon. A korosztályos csapatainkból nagyon kevesen jutnak el a felnőtt válogatott közeléig, ráadásul bár évek óta szajkózza midnenki, hogy legalább egyféle játékrendszerben kéne gondolkozni, továbbra se hangolta össze senki a képzést. Egyszerűen nem látni, kikből tudna Rossi olyan társaságot összerakni, ami a hősies küzdelmen túl elég lenne bármire is.

Kevés az idő

Az idei világbajnokságon végleg megmutatkozott, mekkora szakadék van a válogatott és a klubfoci között. Csak ameddig Európa szerencsésebb helyein a klubfoci húzott el nagyon durván a sokszor szervezetlen és esetlen válogatottaktól, úgy nálunk még mindig a nemzeti tizenegy van pár fokkal közelebb ahhoz, amit futballnak gondolunk. Mivel a magyar válogatott kiemelt ügy, próbál az MLSZ is mindent megadni Rossiéknak, de sajnos néhány napos edzésekből csak kevesen tudnak igazán jól szervezett csapatot összerakni. Dárdai Pálnak sikerült, de neki speciel az emberei is ügyesebbek voltak ehhez. Közben még pár esetleges rossz eredménnyel le is mondhatunk a Nemzetek Ligájában mutatott jó szereplésről, pedig ott lenne a legtöbb esélyünk kijutni az Eb-re.

MTI/EPA/Mauri Ratilainen

Magasak az elvárások

Egy normális világban ilyenkor akár meg is békélne a szurkolótábor azzal, hogy most szívni kell pár évet, aztán talán beindul valami, de Magyarország nem normális világ: itt két év múlva Európa-banoki meccset fognak rendezni a brutális pénzekért felhúzott Puskás Ferenc Stadionban. Ha mondjuk Szlovákia vagy Albánia játszaná ott 200 milliárd forintért a “hazai” meccseit, az már tényleg akkora blama lenne, amit Habony Árpád és Andy Vajna sajtója se tudna megmagyarázni. Épeszű ember nem várja ettől a válogatottól, hogy kijusson egy világversenyre, ehhez képest bevallottan ez a minimum elvárás az MLSZ-től. A magyar válogatott az elmúlt 20 évben két aidőszakbantudott igazán erején felül teljesíteni: egyszer a norvégok elleni Eb-pótselejtező két meccsén, másodszor pedig a 2016-os Eb három csoportmeccsén. Ezekben az a hasonló, hogy nem volt túl nagy nyomás a kereten, hiszen senki nem gondolta igazán komolyan, hogy ebből nagy siker lesz.