Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A Macskafogóról nem lehet elkapcsolni, végig kell nézni

A Macskafogóról nem lehet elkapcsolni, végig kell nézni

Ugyan a bemutatás 30. évfordulójára nem készült el, de a 32-re igen: szeptember 13-tól újra mozikba kerül az 1986-os Macskafogó. A kultikus alkotást digitálisan restaurálták, így 4K minőségben látható, ráadásul a hangot is újrakeverték, a korábbi monóból stereo lett, vagyis sokkal színesebb és hatásosabb, viszont minden más változatlan: ugyanúgy Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Mikó István és Kern András hangján szólalnak meg a karakterek. Az újbóli filmpremier kapcsán (ami mellé a Macskafogo.hu rajongói oldal október 13-án egy exkluzív filmes relikvia- és designkiállítást is szervez a Pannónia Filmstúdióba) a rendező Ternovszky Bélával beszélgettünk a Macskafogó titkáról, kedvenc Disney-filmjeiről, sci-fikről, Harry Potterről, az inspirációt nyújtó alkotásokról és arról, hogy miért adaptálhatatlan Rejtő Jenő.

Hogy miért fontos a filmek felújítása? Mert a mára elkopott filmnegatív állapota az idő múlásával tovább romolhat, de állagmegóvását digitálisan el lehet érni. Ez elképesztő munka, hiszen az eredeti 35 milliméteres film negatívjának több mint 195.000 darab képkockáját egyesével kellett beszkennelni 6K felbontásban, majd ugyancsak kockánként kellett eltüntetni róla minden egyes apró karcot, kopást, elszíneződést, mindezt úgy, hogy az eredeti alkotás ne változzon ezáltal.

A hangok utókeverése szintén hasonlóan sziszifuszi munka, ugyanis a film nemzetközi forgalmazáshoz készült beszéd nélküli hangját (zene, zörejek), valamint a film eredeti hangját kellett megtisztítani milliszekundumról milliszekundumra. Ez a végtelen türelmet és szakértelmet igénylő munka idén szeptember 13-ra öltött testet, így ebben az évben két egészestés magyar animációs produkció is a moziba kerülhet. (A Ruben Brandt, a gyűjtőről ITT írtunk részletesen).

A Macskafogó óta az első animációs mestermű készül

A Ruben Brandt, a gyűjtő james bondi hangulatot, pörgős akciókat, kivételes rajztechnikát és intellektuális többletet is tartalmaz. Az animációs film novemberben érkezik, és amit eddig láttunk belőle, zseniális.

Ez azért nagy szó, mert animációs filmekből ugyan sok készült hazánkban és nagy hagyománya is van. Azonban a Lúdas Matyi (1977), a Vuk (1981) a Szaffi (1985), a Macskafogó (1986), Az erdő kapitánya (1988) vagy a Vili, a veréb (1989) hiába korszakos művek, a kilencvenes-kétezres években egyszerűen hiánycikk az efféle hivatkozási alap. Többek között erről is beszélgettünk Ternovszky Bélával:

Ritkaságszámba megy, ha egészestés animációs film készül ma Magyarországon. Miért nincs több Macskafogó?
Azért, mert megszűnt az állami dotáció és vele együtt a televíziós stabil megrendelések is. Amikor fix keretszerződései voltak a Pannónia Filmstúdiónak a köztévé szórakoztató-, ismeretterjesztő- vagy ifjúsági főszerkesztőségével, évi 20 millió forinttal gyakorlatilag azt csináltunk, amit akartunk, csak a keretek voltak meg. Sorozat kell? Legyen. Ekkor hazament Nepp József, majd másnap előállt A Mézga családdal. Ezek a munkák pedig reményt adtak arra, hogy évente elkészüljön egy egészestés film is. Aztán jött a rendszerváltás és mindennek befellegzett. Hiszen befektetői szempontból nagyon rizikós dolog egy egészestés film. Sokáig csak a pénzt hordják bele és talán 5 év múltán lehet azzal kalkulálni, hogy egy sikeres film megtérül.
Versenyezhet a Disney-vel egy magyar alkotás?
Nagyon jó egészestés animációs filmek készülnek az óceánon túl és bizonyos alkotókat valószínűleg ez vissza is vet. Mi is mondhattuk volna, hogy a Disney-vel nem lehet konkurálni, mert már akkor is uralták a piacot, mutatták az irányt és a minőséget is. Csak akkor lehet, ha elfogadjuk, kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk. Hibás, de mégis valami kelet-európai szellemi input van benne. Akár valami olyan, amit máshol nem értenek.

Ternovszky Béla, a Macskafogó rendezője. Fotó: Hirling Bálint/Origo

Például Rejtőt?
Igen, érdekes, hogy Rejtő Jenőt sehol a világon nem szeretik és nem értik. De Rejtő nekünk is nehéz falat volt. Amikor próbálkoztunk a művei feldolgozásával, nem működtek. Hittünk benne, hogy a karakterek karikírozottsága miatt a rajzfilm lehet a megfelelő eszköz a rejtői humor visszaadásához, kész is volt a Piszkos Fred, a kapitány storyboardja egészben, A tizennégy karátos autóé meg részben, de feladtuk. Ennek ellenére úgy gondolom, akkor is kell a kelet-európai spiritusz, mert elismerik. Nem a Macskafogóval történt ugyan, hanem a János vitézzel, de azt konkrétan nem akarták forgalmazni Amerikában, mert tartottak tőle. A Hanna-Barbera megvette, de elsüllyesztették, sehol sem vetítették, hogy ne jöjjön rá az amerikai közönség. Szóval máshol is lehet érdekes és jó filmet gyártani.
Mit gondol, mi a Macskafogó titka, hogy kultstátusznak örvend, 32 év után pedig újra bemutatják?
Az, hogy igyekeztem olyan filmet csinálni, amit nézőként is szeretnék nézni és tudnám élvezni. Mindig figyeltem arra, hogy egy pillanatra se távolodjak el a nézői igényektől. Vannak olyanok, akik emiatt megvetnek, hogy én mindig mainstream filmet akartam csinálni, de számomra tényleg a közönség a lényeg, nem pedig az, hogy kifejezzem önmagam. Ahhoz ez túl drága műfaj. Egy festő a vásznán, vagy egy költő a papírján azt csinál, amit akar. Ha nem olvassák, nem nézik, ott egye a fene. Egy animációs film esetében nagyon sok pénzt reszkíroz az ember, úgyhogy kutya kötelessége adni valamit a közönségnek is, a finanszírozónak is. Élveztük, szerettük, jó kedvünkben született, és a forgatókönyvet sem megrendelés alapján írtuk, hanem belső késztetésből. Televíziós sorozatok esetében is azért nem akart Nepp József Mézga Család-folytatásokat, mert olyankor már a megrendelő igényei is szerepet játszhatnak, például hogy milyen irányt vegyen a történet, vagy mely figura kerüljön a középpontba. A Macskafogó esetében semmi ilyen presszió nem volt. Persze ez önmagában még nem garantálja a sikert. Lehet áhítani, óhajtani, vágyni rá, de hogy az el is jön, csak utóbb derül ki. A hangkeverés során éreztem először, hogy ebből valami nagyon jó fog kisülni. Hiszen amikor készítettük és rajzoltuk, mindenki röhögött és élvezte, de akkor lett gyanús, amikor a hangkeverő terem sötétjében egyre több ráérő nem stábtag, például operatőrök, technikusok és díszletesek bújtak meg, hogy láthassák.

Elterjedt, hogy egy marhajó filmen dolgozunk.

Az volt az első visszajelzés arról, hogy működik. Addig csak belterjesen tudtuk értékelni, és egy jelenetet nem feltétlenül azért szerettünk, mert az a közönség szempontjából valószínűleg ütős, hanem mert hű, de kurva jól van animálva. Lehet, hogy a néző számára csak egy unalmas jelenet, mert nincs benne semmi poén, de animátorként nagyon tudtam értékelni, ahogy Szórádi Csaba a tengert létrehozta. Azt megfesteni cellre nagy szám volt. Ma már olyan effektusokat használnak szoftverekkel, hogy változtatható a hullámzás tempója, ritmusa, de az ott meg volt festve. Függetlenül attól, hogy Grabovsky nem csinál semmit a tengeren, már a hullámzástól ejakulál az ember.
Pejoratív kifejezés volt a közönségfilm?
Még a Pannónián belül is. Voltak ugyanis, akik művészfilmet, lilaködös alkotásokat készítettek, ők nem a közönséget akarták kiszolgálni, hanem megvalósítani önmagukat. Azt akarták megcsinálni, amit fontosnak tartottak, úgy, ahogy ők gondolják, de hogy az a nézőknek tetszik vagy sem, nem érdekelte őket. Elismerték ugyan Dargay Attilát, azt is, hogy tényleg népszerűek a filmjei, de bugyutának tartották a figuráit. Persze nem volt ez igazi szembenállás, inkább alkotói világlátások különbsége.

Én nem vagyok több egy jó ízlésű mozinézőnél. Ha valami tetszik, akkor nagy eséllyel másoknak is.

Ezért vannak a Macskafogóban popkulturális utalások a James Bondra és a Csillagok háborújára?
Abszolút. Ha ma készítenék filmet, akkor például a Harry Pottert is becsempészném.
Miket szeret még? Van kedvenc Disney filmje?
Például a 101 kiskutya. Az volt az első Xerox-eljárással készült Disney-film, ami nagy technikai újítás volt akkoriban (az újfajta színezési eljárással jelentősen tudták csökkenteni a költségeket, egy lencsével rögzítették az eredeti rajzot, majd egy lemezre másolták, ami egy újabb színárnyalatot kapott – a szerk.). De szeretem a Susi és Tekergőt is. Az újabb Disney-filmekből már kiveszett a Disney-faktor. A Disney stúdió készíti ezeket is, de már egymillió más szempont szerint. Az a titok, amit Walt Disney tudott, kiveszett. Persze a filmjeik most is zseniálisak tartalmilag és technikailag is, de az a valami, a plusz hiányzik belőlük. A hihetetlen családot is szeretem, mert marhajó, de szíve, az nincs neki. Nehéz ezt jól megfogalmazni. A Macskafogóban mi a jó, mi tetszik az új, friss közönségnek is? Nem tudom. Ha tudnám, akkor reprodukálni is képes lennék.
Kedvenc sci-fi?
Elsősorban a regényeket szeretem, Bradburyn, Asimovon, Lemen nőttem fel, és láttam mindent, amit megfilmesítettek tőlük. Említhetném Tarkovszkij Solarisát például. Sajnos az újabb filmeket nem láttam, nem járok már moziba. A tévében is hiába van rengeteg csatorna, már csak sportot nézek. Akkoriban viszont rengeteget jártunk moziba, filmesekként pedig hozzájutottunk azokhoz az alkotásokhoz is, amiket nem hoztak be belföldi forgalmazásba, de mi megnézhettük a Gorkij fasorban, beolvasott magyar nyersfordítással.

Ternovszky Béla, a Macskafogó rendezője. Fotó: Hirling Bálint/Origo

Egyéb zsánerek, amik érdeklik?
Amikor még gondolkodtunk egy Macskafogó-spinoffon, a Vámpírok harca nevet viselő filmterven, értelemszerűen a vámpírhistóriák inspiráltak. De a kalóztörténeteket is említhetném.
Van még önben ambíció filmet készíteni?
Abban az értelemben, ahogy eddig csináltam, úgy nincs. Amíg minden csínját-bínját értettem, addig csak olyat kértem, és vártam el a kollégáimtól, amit magam is meg tudtam csinálni. Az operatőrnek mutattam, hogy mit hogyan vegyen fel, vagy az animátoroknak előanimáltam. A Macskafogó 2-nél még pont a határon mozogtam, megtanultam bizonyos új dolgokat, hozzá kellett szoknom, hogy nem trükkasztalon és nem vonalzóval kell tervezni; annyi réteget használunk, amennyit akarunk; de az egész nyelvezetet, az új terminus technicusokat is be kellett magolnom. Most legfeljebb azt tudom mondani, hogy „figyelj, azt szeretném, hogy ez így nézzen ki, de sejtelmem sincs, hogy kell, úgyhogy csináld meg”. Ez már nem az igazi, így nem tudnék dolgozni, még akkor sem, ha vannak nagyon jó, tehetséges emberek, akik persze gond nélkül megoldják, amit kérek. Én már inkább teniszezem, lovagolok, a hobbijaimmal foglalkozom, Pomázon vagyok képviselő, emellett a Mecenatúra rövidfilmeket és televíziós sorozatokat bíráló bizottságának is tagja. Ezzel mondjuk ki is zártam magam, hogy esetleg pályázzak. Volt ugyan még évekkel ezelőtt olyan Nepp-forgatókönyv, amivel foglalkoztam volna, csakhogy múlik az idő, és egyre kevésbé van ilyen belső késztetésem. Művészeti tanácsadó vagyok, az is kielégít, mert beleszólok, megmondom, mit, merre kellene, vagy hogy mi miért nem jó.

A napi tízensok órás rajzasztalnál ülés már nem hiányzik.

Ennek ellenére aktív vagyok.
Tudatosan figyel erre?
Abszolút. Dargay Attilánál is jól nyomon lehetett követni, hogy amikor nyugdíjba ment és kvázi kivették a ceruzát a kezéből, akkor folyamatosan épült le egészségileg. Nem mondom, hogy szellemileg is, de befele forduló lett. Amikor Nepp nyugdíjba ment, akkor neki nem hagytam, hogy ugyanígy járjon, mondtam neki, hogy minden nap jöjjön be, üljön velem szemben, rajzoljon, csinálja a háttereimet, de nehogy abbahagyja. Hosszú éveken át sikerült is aktívan tartanom őt, de aztán a Macskafogó 2-ben már, köszönte szépen, nem akart igazán részt venni.
A bemutatása óta az elmúlt 32 évben hányszor látta a Macskafogót?
Mondjuk 50-szer. Ha a tévében megy, sosem kapcsolok el. Ott ragadok. Programszerűen nem ülnék le emiatt a televízió elé, de ha már megy, akkor végignézem.

Kiemelt kép: Szemerey Bence